13. fejezet - A jóslat



Sziasztok!! 

Nos meghoztam a 13. fejezetet. Be kell vallanom, én is tudom, hogy az előző eléggé gyérre sikeredett, de ezzel szeretném ellensúlyozni azt. Nagyon örülnék ha erre is olyan sok komment érkezne mint a 11. fejezetre.

Ami a 'What's hapenning in London'-t illeti, nos a rész sajnos még várat magára. Most a barátnőm írja azt a blogot így én minden energiámat erre a történetre tudom fordítani. Neki most azonban a felvételire kell készülnie. Kívánjatok neki sok-sok sikert!! :) Hajrá Julcsi :)

A következő rész érkezése bizonytalan, de igyekszem.

xoxo Secretgirl

 

 

De édes! A pingvinek lesznek a kedvenc állatai. Azt hiszem jól döntöttem. Legalábbis minden jól alakult. Az állatkert után átmentünk hozzá és pizzát készítettünk. Harryvel a pizzasütés elég vicces... és romantikus elfoglaltság. Például tésztagyúrás közben ahelyett, hogy segített volna, a konyhapultnak támaszkodva figyelte mozdulataimat és közben kommentált. "Nagyon jó Emma! Igazi mester vagy! A tészta meghajlik az akaratod előtt! "  Igaz, hogy a tészta annyira ragadós volt, hogy mire végeztem minden porcikámra ragadt belőle egy kevés.

A lisztről ne is beszéljünk. Kisebb csata kerekedett ki köztünk, minek következtében mindketten hóemberként álltunk a konyha kellős közepén.

- Jól áll neked ez a szín - húzott oda magához és mutatóujjával gyengéden letörölte az ajkaimról a fehér port, majd apró csókot lehelt ajkaimra. Sajnos az ő szája még csupa liszt volt, így sikerült lenyelnem egy adagot, mire egy köhögőrohammal elrontottam a romantikus pillanatunkat.

Aztán amikor a feltétet tettük a már kinyújtott tésztára, egyszerűen mindent, szó szerint mindent rátett, amit csak csak talált a hűtőben és a konyha egyéb szegleteiben. Így a végén egy almás, mazsolás, ananászos, sonkás, sajtos, paradicsomos, paprikás, uborkás és tojásos pizzaféle dolgot vettünk ki a sütőből. Be kell vallanom először kicsit undorítónak tűnt, de ha beleharaptam, az ízek meglepően jól passzoltak. Életemben nem ettem ilyen finom pizzát.

Mivel már késő estére járt, Harry hazavitt. A kocsiutat végignevettük. Visszaemlékeztem Harry arcára, amikor meghökkent arccal figyelte milyen ízletesen ettem. Ő pedig nem felejtette el szóba hozni a tésztákkal való mély és bensőséges kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy mennyire jól éreztem magamat. Amikor megérkeztünk a házhoz, láttam, hogy bent égnek a villanyok. Eszembe jutott, hogy Doug ma randin volt, tehát jobb ha nem jön be Harry, hátha még itt van a lány.
- Nagyon jól éreztem ma magamat Em! - nézett mélyen a szemembe Harry. Azok a szemek... Azt hiszem, minden lány, aki egyszer belenéz ... el van veszve. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire szép szeme lehet.
- Én is - mondtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy megölelhessem.
- Nagyon szeretném ha ez működhetne köztünk - kibontakozott a karjaim közül, de csak hogy ajkait az enyémekre tapaszthassa. Ajkaink találkozásakor a híres neves pillangók életre keltek a gyomromban. Kezeivel az arcomat még közelebb húzta magához. Én ( nem tudom hogyan, de ) az ölében találtam magamat. Lovagróülésben ültem és ujjaimmal végigszántottam a haján. Éreztem, hogy nemsokára túl messzire jutunk, de nem tudtam leállni. Még nem. Egy icipicit beleharapott az alsóajkamba és tudtam, hogy elvesztem. Halk sóhajt eresztettem meg, mint feladásom jeléül. Harry tenyere a hátamat simogatta, majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt testemen. Nyögött egyet. Ő is akarta. Ám ekkor olyasmi történt amire egyikünk sem számított. A kocsi dudája iszonyatos hangerővel hasított a levegőbe. Véletlen nekidőltem. Harry levegő után kapkodva dőlt hátra és mintha kicsit bosszús lett volna.
- Bocsánat - suttogtam és már csókoltam is volna, de eltolt magától. Ajkán az a pimaszul szexis mosoly játszott.
- Szerintem nem kellene elsietnünk - mondta, de megnyugodtam, mert hangján tisztán lehetett hallani a csalódottságot. Ráadásul büszke is volt magára, amiért képes volt ellenállni nekem. Felelős nagyfiú....
Azért be kell vallanom jól esett látnom, hogy nehéz neki megállítania magát és hogy miattam légszomja támadt.
- Igazad van - nyomtam egy gyors puszit az arcára és kiszálltam az autóból - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá.
- Neked is - vigyorgott vissza - holnap hívlak! - búcsúzott majd elhajtott.
Pillangóimmal a hasamban, boldogan léptem be a házba. Lerúgtam a cipőmet, majd szökdécselve ( igen szökdécselve) elindultam a konyha felé, ahol a bátyámat sejtettem. Nem is tévedtem, csak épp a szemem elé táruló látványra nem számítottam. Egy vöröses hajú lány ült a bátyám ölében, fölül egy szál melltartóban.
- Upssz! - sikkantotta a lány és gyorsan felkapta magára a blúzát. Doug aki egy szál farmerben ült a fejét vakargatva szitkozódott.
- Bocsi - motyogtam és inkább gyorsan felrohantam a szobámba, levetettem magam az ágyamra és kitört belőlem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nevettem? Nem is igazán tudom. Csak azon hogy boldog vagyok és a bátyámon. Olyan cuki volt, ahol szidta magát amiért nem ment a szobájába a lánnyal.
Halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Doug nyitott be, mellette állt a vörös hajú lány. Nagyon szép lány volt. Vörös, hosszú haj, nagy zöld szemek sűrű fekete szempillákkal keretezve. Egy szoknya volt rajta, ami kiemelte karcsú vonalait és hosszú lábait.
- Ne nevess! Foglak én még ilyesmin rajtakapni! - duzzogta Doug, de szája sarkában mosoly játszott - Ő itt Sophi - mutatta be a lányt.
- Szia - szólalt meg a lány kissé félénken - Nagyon sajnálom ami az előbb történt...
- Ááá semmi baj - kuncogtam - Egyébként Emma vagyok - mentem oda hozzá és kezetfogtam vele - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is - mosolygott.
Még váltottunk pár szót, majd ők elvonultak Doug szobájába. Végre hívhattam Eleanort. A harmadik csengetésre fel is vette. Mikor elmeséltem neki, hogy úgy tűnik összejöttünk Harryvel, komplett sikítóroham jött rá. A háttérben hallottam Louis nevetését.
- Louis már mosolygott egy ideje, de nem akarta elárulni, hogy mi miatt. Most már tudom - nevetett. Valószínűleg Harry is elujágolta legjobb barátjának a dolgok állását.
- Nem is tudom, miért kételkedtem benne - töprengtem hangosan - olyan kedves volt egész végig.... és figyelmes. Úúú El, annyira boldog vagyok - lelkendeztem tovább.
- Jajj, én is. Annyi dupla randink lesz... - kezdte és felsorolta, hogy milyen előnyei vannak annak, hogy a pasijaink legjobb barátok.
A bökkenő csak a hírnevük. De ezen most nem fogok rágódni, most élvezem a pillanatot.

Harry másnap délelőtt hívott. Sajnos nem tudott találkozni velem, mert valami fontos megbeszélés miatt be kellett mennie a stúdióba. Szerencsére El azonnal hívott, hogy menjünk el egy ismerőséhez, mert elígérkezett neki. Akkor még nem tudtam, hogy ki ez az ember. Szóval délelőtt elvégeztem a házimunkákat, ugyanis Doug korán reggel eltűnt. Kimostam a szennyes ruhákat, felporszívóztam, felmostam és főztem vacsit.
Egy körül érkezett meg Eleanor. Gyorsan összekaptam a cuccaimat, majd indultunk is. Nem mentünk messzire. Olyan tíz perces buszút után le is szálltunk, majd gyalog folytattuk utunkat.
- Úgy örülök, hogy megismerheted Priscillát. Igazi egyéniség, majd meglátod - fecsegett. Olyan sok pozitív dolgot mesélt róla, hogy már kezdtem kíváncsi lenni - Meg is érkeztünk - torpant meg egy kicsike üzlet előtt. Priscilla jósdája hirdette egy fa táblácska a fejünk felett.
- Komolyan egy jósdába hoztál? - képedtem el. Sosem gondoltam volna, hogy barátnőm hisz az ilyesmiben. Mindig is olyan ember volt, aki csak azt hiszi el, amit be lehet bizonyítani vagy már megtapasztalta. Én ellenben igenis hittem az ilyenekben. Nem vagyok babonás és vallásosnak sem mondhatom magamat, de a jóslás, varázslás nagyon bejön. Mindig is vártam, hogy 11 évesen kapjak egy levelet Roxfortból, de csak nem jött.
- Igen. Egyszer már voltam itt, és képzeld bejött a jóslat - mosolygott vidáman és benyitott a kis üzletbe. Bent gyertyák világítottak és tömény fahéj és narancs illat volt. Egy kandalló állt az egyik sarokban. Hihetetlenül meleg volt. Az ajtónyitáskor kis csengettyű jelezte, hogy új vendégek érkeztek. Ennek hallatára egy idős hölgy lépett elő egy függönyökkel elzárt kis sátorból. A néni, bizonyára Priscilla, ősz haját helyes kis kontyba fogta, ám egy két tincs kiszabadult, így keretet adva arcának. Megannyi sál és ékszer díszítette egyébként egyszerű öltözékét. Tipikus jósnő kinézetét tükrözte.
- Ááá Eleanor - tárta szét karjait a néni és szorosan megölelte Elt. - Te pedig ha nem tévedek Emma vagy - fordult felém és én is kaptam csontropogtató öleléséből.
- Igen - mondtam meglepetten. Biztos mesélt neki rólam El. Ám amikor barátnőmre pillantottam, biztosra vettem, hogy egy szóval sem említette a nevemet.
- Nos kedveskéim, adhatok egy kis teát? - kérdezte Priscilla.
- Igen, köszönjük.
Míg a néni elment, hogy elkészítse a teát, El elmesélte, hogy milyen volt itt az első látogatása. A néni behívta a sátorba és kártyákból olvasta ki a jövőt, meg megvizsgálta a teáscsésze alján maradt teafüvet.
- És minden amit mondott valósággá vált. Azt mondta, hogy nemsokára rám köszönt a szerelem. Egy nappal rá találkoztam Louis-szal.
Egyre izgatottabb lettem. A néni visszatért a teákkal és hellyel kínált minket. Eleanortól megkérdezte, hogy milyen Louisszal a kapcsolata, mire El boldogan ecsetelte neki, hogy milyen boldog. Priscilla nem tűnt meglepettnek.
- És te Emma drágám, Harryvel minden rendben? - kérdezte és fürkésző zöld szemeit rám függesztette. Azokban a szemekben csak úgy csillogott a tudás. Ha belenéztem, tudtam, hogy ez előtt a nő előtt nincsenek titkok.
- Hát még kezdetleges ez az egész, de remélem működni fog - mondtam. Furának kellett volna lennie, hogy egy vadidegennek mondom el a magánéletemet, de helyette megnyugtatónak éreztem inkább.
- Szeretnéd ha jósolnék neked? - kérdezte.
- Igen, azt megköszönném - élénkültem fel azonnal.
- Akkor gyere kedveském - állt fel és kezébe vette a kiürült csészémet. Elindult a sátorba, én pedig követtem. Bent, ha lehett, még melegebb volt. Kezdtem izzadni a meleg kötött pulcsimban.
- Nyugodtan vedd le a pulóveredet, ha meleged van - mondta nekem háttal, miközben a gyertyákkal babrált egy keveset. Mondom, hogy nincsenek előtte titkok.
A sátorban egy kis asztalka állt, körülötte párnákkal. Az asztalon egy üveggömb foglalt helyet. Leültem az egyik párnára, ami meglepően puha volt. Priscilla helyetfoglalt velem szemben és a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy keverjem meg. Miután visszadtam neki a paklit, elkezdte egy furcsa formába pakolni őket. Aztán belenézett a csészémbe, hogy tüzetesen megvizsgálta.
- Nos drágám, bonyolult dolgokat látok. Életed szála szorosan összegabalyodik két másik szállal. Két férfi szálával. Az egyik igen rossz hatással lesz rád kincsem, de a másik megment téged és vele boldog lehetsz mindörökké. Ám ez még nem minden. Utad közben sok bonyodalom fog kísérni, de mindennel meg fogsz küzdeni egy fiú segítségével. Egy lány is lesz veled ezen az úton.... Azt hiszem ennyit tudok mondani.
- Uhh - nyögtem. Bevallom nem erre számítottam.
- Ne félj drága. A Happy End eljön. - mosolygott mindenttudóan a néni.
- Hát, köszönöm a jóslatot.
Kissé letörten botorkáltam ki a sátorból, ahol El kíváncsi tekintetével találtam magamat szemben. Próbáltam telepatikus úton közölni vele, hogy mit tudtam, meg ám értetlen tekintete láttán rájöttem, hogy ez még nem megy nekünk.
Priscilla nagy bocsánatkérések közepette, közölte, hogy egy nagyon fontos vendéget vár, így sajnos nem tud tovább beszélgetni velünk. Én nem is bántam. Mindent el akartam mesélni Eleanornak. Eldöntöttük, hogy elmegyünk kedvenc kávézónkba és kibeszéljük a jóslatot.
A Cristal Caféban mindketten rendeltünk egy lattét, majd az egyik sarokasztalhoz ültünk le. Elmeséltem Eleanornak mindent szóról szóra. Véleménye szerint a segítő lány ő, a fiú pedig Doug. Én ezzel egyet is tudtam érteni. A szál akivel összegabalyodok valószínűleg Harry. De ki tudja. És ki lehet a másik srác? És a sok bonyodalom?
- Fura. Amikor én odamentem, csak olyan dolgokat jósolt, amik elég egyértelműek. Sok kérdésemet pedig megválaszolta. Neked viszont csak kérdések merültek fel. Ez így ... tök izgi nem?? - lelkendezett El.
Én azonban nem tudtam így örülni ennek. Ezek szerint elég bonyolult lesz az életem. Hurrá!

Miután búcsút vettem Eleanortól, úgy döntöttem sétálok hazáig. Végülis nem sietek sehová. Gondolataimba merülve  baktattam hazafelé a Flower Parkon keresztül. Éppen egy boldogan szaladgáló kutyus mellett mentem el, amikor megszólalt a telefonom. Boldogan vettem fel, amikor kiderült hogy Harry az.
- Szia - szóltam bele a készülékbe.
- Szia - köszöntött - Nagy hírem van. Ma voltam ugye a stúdióban. Azért kellett bemennem, mert pénteken, azaz holnap után, elutazunk Spanyolországba egy hétre. Amolyan szünet lesz ez nekünk is mint nektek az őszi szünet, annyi kivétellel, hogy lesz egy fellépésünk.
- Áá, hát ez tök jó! - mondtam és igyekeztem palástolni a csalódásomat. Akkor most nem is tudok vele találkozni.
- Várj! A legjobbat még nem is mondtam. Te is és El is jöttök.
- MI?? - kérdeztem meglepetten.
- Persze csak ha akartok. Megbeszéltük, hogy jöhessetek ti is. Így kilencen megyünk. Mi öten, ti, Perrie és Dani.
- És Niall barátnője? - kérdeztem. Múltkor sem volt ott a lány. Szegény Niall.
- Hát... ők... szakítottak - mondta kicsit halkabban. Gondolom ott volt a közelében Niall.
- Óóó. Sajnálom. - mondtam, de nem tudott teljesen elkeseríteni a hír ugyanis most hívtak Spanyolországba.
- Szóval lenne kedved eljönni?
- Naná - nevettem. - Jó buli lesz nagyon.
- Rendben, akkor szólok Paulnak - hallottam a hangján, hogy örül a hírnek, ami még jobban feldobott.
- Harry?
- Igen?
- Köszönöm - mondtam. Tényleg nagyon hálás voltam neki, hogy gondolt rám. Másrészt pedig még sosem voltam Spanyolországban. Gyorsan elbúcsúztunk, én pedig boldogságban úszva folytattam az utamat hazafelé. Már majdnem a mi utcánkban jártam, amikor is belémrohant egy futó. A srác hebegve bocsánatot kért, majd futott tovább. Gentleman - duzzogtam magamban, majd befordultam az utcánkba. A házunk előtt ismerős autó parkolt. Igaz már egy ideje nem láttam. Vajon mit keresnek nálunk a nagyiék?

12. fejezet - A pingvinek varázsereje



Sziaztok!

Köszönöm szépen az előző fejezethez a sok-sok kommentet, remélem ehhez is kapok :)

Ismét bocsánatot kell kérnem a késésért, ezentúl igyekszem nem húzni az időt ennyi ideig.

Mindenkinek szeretnék nagggggyon BOLDOL KARÁCSONYT és ÚJ ÉVET kívánni. Remélem mindenki megkapja azt amit kért a JÉZUSKÁTÓL ;)

/Újévkor egyetek sok lencsét!!!/

Ja és ha már így túléltük a világvégét, akkor el nem felejtsétek, hogy JANUÁR 7-ÉN lesz a KISS YOU videoklippjének premiere :)

xoxo Secretgirl

 

 

"Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim"

Még vagy 10 percig biztosan ott álltam az ajtó előtt. Sőt talán tovább is ott lettem volna, ha Doug meg nem jön a haverjával Joshsal a fotózásról. Rémült szemekkel nézetek rám mindketten. Természetesn azonnal levették, hogy valami nincs rendben. Konkrétan megfogtak és bevittek az előszobába, ahol ( miután Doug ledobott a válláról) feléledtem egy kicsit és sikeresen lehámoztam magamról  kabátomat és a csizmámat. Doug azonnal megkérdezte, hogy mi történt. Tudta, hogy Josh előtt nem szégyellem az érzéseimet. Josh olyan volt nekem, mint a második bátyám. Imádtam. Például volt egy csomó alkalom, amikor Doug nem tudott segíteni, akkor hívtam őt és azonnal ott volt. Segített matekban is, amihez Doug annyira nem értett, egyszóval ő volt a második bátyám. Mostanában azonban sokat nem járt erre fele, hisz a volt barátnője az én legjobb barátnőm. Hogy miért szakítottak, vagy hogy egyáltalán ki szakított... sosem tudtuk meg. Nem akarták, hogy emiatt gondok legyenek. Ha egymás társaságában vannak, akkor olyanok, mint két nagyon jó barát, a  kívülállóknak nem tűnik fel semmi. De azért mi látjuk rajtuk, hogy kicsit távolságtartóbbak mint voltak.
Szóval elkezdtem elmesélni a mai napomat, közben pedig elindultunk a nappaliba, hogy ne ácsorogjunk az előszobában. Kényelmesen elhelyezkedtem Doug ölében a kanapén, míg Josh leült a szemközti fotelba. Mindketten csendben hallgatták végig a beszámolómat, nem húúztak, se semmilyen csajos reakciót nem váltott ki belőlük a történetem, csak azt vettem észre, hogy Doug egyre komorabb arcal ült.
- Kinyírjam ezt a Conort? - kérdezte tenyerét dörzsölgetve Josh. Az ő vérmérséklete kicsit magasabb, mint Dougé, aki azonnal megértette, hogy nekem nem Conorral van a problémám, nem az aggaszt.
- Szóval akkor szereted, de mégis hagytad elmenni - minderre úgy következtetett, hogy én egy szóval nem mondtam ki azt, hogy szeretem Harryt. Igen. Ő már csak ilyen.
- Hát valami olyasmi... - húztam el a számat.
- Annak mi értelme? - tette fel a kézenfekvő kérdést Josh. És igaza volt. Mi értelme lerázni azt akit szeretsz? Mert abban biztos voltam, hogy szeretem, de sajnos ott az a kis hang a fülemben belémültette, hogy nem szabad Harry felé nyitnom. Ugyanis ő nem olyan srác.
- Hát, tudod Harry az a tipikus csajozógép....
- Em! Én nem Eleanor vagyok - kezdte Doug miután megemésztette amit mondtam - azt sem tudom, ki ez a Harry gyerek. Annyit tudok erre mondani, hogy el kell döntened, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz. Ha szívedre, akkor összetörhetik, de ha az eszedre, akkor lehet, hogy életed nagy szerelmét veszíted el.
Hát ezzel most kisegítettek. Inkább nem is válaszoltam, csak vágtam egy grimaszt. Aztán, hogy ne kelljen tovább agyalnom, felajánlottam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Persze azonnal kaptak a lehetőségen és ki is választottak egy Sherlock Holmes filmet amíg én nachost és popcornt készítettem a konyhában. Nagyon örültem, hogy ezt néztük meg, mert lekötött. Koncentrálnom kellett, mert tudtam, hogy ebben a filmben minden részlet fontos lehet. Nem mellesleg a  rejtélyeket megoldó Robert Downey Jr. .... hát nem rossz film na.
Talán pár perc volt a filmből, amikor megszólalt a csengő. Feláldozva magamat, elvállaltam, hogy megnézem ki lehet az. Nagy meglepetésemre Eleanor és Louis álltak az ajtóban.
- Szia! - borult a nyakamba El azzal a lendülettel, ahogy meglátott - Minden rendben? - érdeklődött aggódva, de még mindig nem engedett el.
- Kicsim megfolytod szegényt! - nevetett Louis majd adott két puszit miután barátnőm nem szorongatott tovább.
- Gyertek be! - invitáltam befelé vendégeimet.
- Szia Eleanor - hallottam a hátam mögül Josh hangját. Miközben az ajtót csuktam be, vállam fölött vetettem egy pillantást magam mögé. Josh az ajtófélfának támaszkodva nézte Eleanort.
- Josh? - kérdezte meglepetten barátnőm, majd gyors pillantást vetett rám. Én egy aprót bólintottam, jelezve, hogy nyugodtan mutassa be neki Louist. El így is tett. Louis kedvesen kezet rázott Joshsal, majd a bátyámmal is aki időközben megjelent az előszobában.
- Mi lenne ha felmennénk a szobámba? - néztem barátnőmre, aki azonnal bólintott és Louist maga után húzva elindult felfelé. Bocsánatkérő pillantást küldtem Doug felé, majd El után indultam.
A szobámba érve Eleanor már az ágyamon terpeszkedett, Louis pedig a könyveimet nézegette.
- Te aztán szeretsz olvasni - mosolygott mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
- Igen - válaszoltam óvatosan. Tudtam, hogy Harry miatt vannak itt, tehát nem akartam más témába belekezdeni. Igazam is lett, mert a következő pillanatban megszólalt Eleanor.
- Szóóval - kezdte El - mesélj el mindent.
- Hát tudjátok, elindultam a randira Conorral... - csak mondtam és mondtam. A végén már a könnyeimmel küszködtem. Rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy nem mondtam igent. Hihetetlen milyen buta voltam. És most lehet hogy mindent elrontottam. Mikor befejeztem a történetet már sírtam. El odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, csak a hátamat símogatta.
- Nekem van egy ötletem - szólalt meg Louis -  mi lenne ha én elhívnám holnap az állatkertbe, de nem én mennék el, hanem te. És akkor összejönne a randitok.
- Megtennéd? - szipogtam.
- Természetesen. Ez Harrynek is jó. Teljesen oda meg vissza van tőled. - a mosolya olyan őszinte és meleg volt, hogy megértettem Eleanor mits szeret benne annyira.
- Ááá - egyenesen Louis nyakába vetettem magamat. Eleanor nevetve vette tudomásul, hogy most már teljesen megbarátkoztam Louisszal.
- Nos akkor ki kell találnunk mit veszel fel holnap. - jelentette ki a kezeit összedörzsölve és elindult a gardróbom felé- Lou, addig lemehetnél és megbarátkozhatnál Joshsal és Douggal.
- Reménykedjünk, hogy nem ver meg annyira a srác - foházkodott Louis miközben vigyorogva elhagyta a szobát.
El kiválasztott nekem egy blúzt farmerrel és egy vastag sállal együtt. Ezután leültünk az ágyamra és kibeszéltük az összes eddig történt dolgot. Mármint ami az elmúlt pár napban történt velünk. Be kell vallanom, azóta, hogy elkezdődött az őszi szünet és El bemutatta nekem Louist, mintha fenekestül felfordult volna az életem. Az érzelmeim egy hullámvasúton ülve száguldoznak amióta Harryvel találkoztam. Hol szerelmesnek érzem magam, hol pedig olyan letört vagyok, hogy már fáj. Már magam sem tudom követni a döntéseimet, érzéseimet. Jelenleg is annyit tudok, hogy szeretem Harryt. Azt akarom, hogy a karjaiban tartva csókoljon úgy mint legutóbb. Mert akkor mindenről meg tudtam feledkezni. Akkor önmagam voltam. Azt akarom érezni megint.

                                                   *                           *                         *

Másnap reggel izgatottan ébredtem... hét órakor. Este már megtudtam, hogy 11kor kell az állatkertben találkoznom Harryvel. Kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a papucsomba. Lefelé menet találkoztam Josh táskájával, aki ezek szerint nálunk aludt. A konyha azonban teljesen üres volt így nyugodtan készíthettem el a reggelimet. Nem akartam senkivel beszélgetni. Csináltam magamnak egy vaníliás kávét és egy pirítóst vajjal. Szép lassan megettem majd elindultam a fürdőbe. Megeresztettem a csapot, közben levetkőztem. Megmostam a fogamat, majd beültem a fórró vízzel teli kádba. Sokáig élveztem az egyedüllétet. Azonban ez nem tartott sokáig, ugyanis ideges kopogtatást hallottam az ajtó túloldaláról.
- Emma! Siess! Randim van - hallottam Doug ideges hangját. Gyorsan befejeztem a hajmosást és kikászálódtam a kádból. Megtörölköztem és kinyitottam az ajtót. Doug alsógatyában állt előttem. Tiszta ideg volt.
- Mi van a másik fürdővel? - kérdeztem értetlenül.
- Josh - mondta és gyorsan bement. Én elindultam a szobámba. Volt még 2 órám odaérni a megbeszélt helyre. Abból egy óra mondjuk az út. Felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat, megszárítottam hajamat és bekentem az alját olajjal, majd az órámra pillantottam. 09:45. Akkor még van negyed órám. Kifestettem magam. Tíz perc az indulásig. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Felvettem a csizmámat, a kabátomat és bepakoltam a táskámba a cuccaimat (telefon, zsepi, kulcs, víz) majd miután felkiabáltam a fiúknak, hogy indulok, kiléptem az ajtón. A friss reggeli levegő üdítően hatott az idegeimre.
Gyorsan indultam a buszmegállóba, ahol szerencsére azonnal jött a busz. Felmutattam a bérletemet, majd kerestem magamnak egy helyet. a 20 perces buszút után jött a metró. Azzal mentem majdnem fél órát. De legalább az állatkert közelében tudtam leszállni.
A kijáratnál megvettem a jegyemet és egy térképet is. A londoni állatkert ugyanis akkora volt, hogy hiába voltam már számtalanszor ott, mindig el tévedtem. Elindultam a pingvinek felé, ugyanis Louis azt mondta Harry ott fog várni rá... vagyis rám.
Szerencsére az közel volt a bejárathhoz, úgyhogy hamar odaértem. Körülnéztem és azonnal megpillantottam. Ott állt zsebredugott kézzel és a pingvineket nézte. Fejéről most hiányzott a megszokott sapka, de a pilótaszemüveg rajta volt. Lassan mögé lopóztam és hirtelen befogtam a szemét. Szegény biztosan azt hitte, hogy egy őrült rajongó lépett mögé.
- Nem tudom ki vagy - jelentette ki és hallottam a hangján, hogy mosolyog - megfordulhatok? - kérdezte.
Elengedtem, mire ő azonnal megfordult, de amint megpillantott megmerevedett.
- Emma? Mit keresel te itt - a hangja hűvös volt.
- Hát... - nem tudtam mit mondjak neki. Erre nem voltam felkészülve - nagyon sajnálom, hogy tegnap nem mondtam igent.
- Értem. Vagyis nem - szemével engem fürkészett.
- Igazából én sem - nevettem - csak azt tudom, hogy miután vagy ezredjére meséltem el a tegnap történteket, egyszercsak rájöttem, hogy hibáztam.
- Tényleg? - a szemében felcsillant a remény és még valami, amit nem tudtam beazonosítani.
- Igen.
- Szóval akkor most azért vagy itt.... - most már rájöttem mi az a valami. Olyan pimaszul mosolygott, hogy kedvem lett volna ... de nem lehet. Most nem lehetk emiatt dühös. Jogosan vág ilyen képet. Másfelől, pedig... hmm... elég sexy.
- Hogy ... megismerjük egymást - jelentettem ki és elégedetten vettem tudomásul, hogy elismerő mosolyt küld felém. Sikerült úgy kijönnöm a mondatból, hogy ne legyen kínos.
- Akkor ismerkedjünk - mondta nevetve.
Sétlátunk. Sokat. Nevettünk. Még többet. Mesélt a gyerekkoráról. Elmesélte a legkínosabb történeteket, amik valaha történtek vele és én is így tettem. Nagyon jól éreztem magamat vele. A rajongók szerencsére elkerültek minket úgyhogy nyugodtan telt az idő. Rég éreztem magamat ilyen jól valakivel. Ráadásul a tegnapi "randim" után jó tudni, hogy nem csak kihasznál minden fiú.
- És mi a kedvenc könyved? - tette fel a kérdést amikor éppen ismét a pingvinek akváriuma előtt álltunk.
- Azt hiszem minden amiben van romantika és kaland.
- Gondolhattam volna - mosolyodott el - tudod annyira aranyos és valóságos vagy a többi lányhoz képest. - mondta.
- Valóságos - kérdeztem meglepetten.
- Igen. A legtöbb lány vagy sikít ha meglát vagy pedig elkezd velem flörtölni. És azok akik flörtölnek velem, csak a híres Harry Styles miatt teszik. Szóval felüdülés olyasvalakivel tölteni a napomat, aki olyan mint te.
- Köszönöm - mosolyodtam el miközben mélyen a szemembe nézett.
- Mi lenne ja most úgy csókolnálak meg, hogy senkit nem akarunk féltékennyétenni, vagy esetleg becsapni? - kérdezte miközben végigsímította az arcomat. Belebizseregtem az érzésbe. Az ujjai mintha elektromosan bizsregtek volna. Puhák voltak és illatosak.
- Nem tudom mi lenne .... - mondtam és ezúttal én voltam az aki megtette a köztünk lévő távolságot, hogy kiderítsük mi lenne ha.
Harry nem lepődött meg, hanem visszacsókolt. Iszonyatosan jó érzés volt. Bizonytalanságom elillant, és átadtam magamat az érzésnek. Sodródtam az árralés csak csókoltam. Mintha az életem függött volna tőle. A kezem a hajába túrt és még közelebb húztam magamhoz. Ő átkarolta a derekamat és szintén ezt tette. Hosszú percekig álltunk egymás karjaiban. Akkor hagytuk csak abba, amikor már egyikünk sem kapott levegőt. Nevetve temettem a melkasába az arcomat és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim - suttogta a fülembe.
 

11. fejezet - Rájöttem mit érzek, de....

 Sziasztok!
Meg is hoztam a 11. fejezetet, ahogy ígértem. Remélem senki nem lesz mérges a vége miatt...
Szeretném megköszönni, hogy az előző részhez annak ellenére is viszonylag sok komment érkezett, hogy kimaradt két hét. KÖSZÖNÖM!!!
Jól esne, ha ehhez a részhez is érkezne soksok komment.
Kíváncsi lennék két dologra:
    1., Mi a véleményetek úgy az egész történetről, ki a kedvenc szereplőtök, mi volt eddig a kedvenc jelenetetek?
    2., Melyik a kedvenc One Direction számotok az összes közül, ami eddig megjelent ( tehát az Up All Night-ról és a Take Me Home-ról? Majd külön-külön a kettőről. Tehát összesen két számot kérnék :)
(ezzel segítenétek nekem egy kicsit a történetben)
Na de most már nem is húzom tovább a szót! Jó olvasást!!!
xoxo

 

Egy nem is elég lett volna...

 

- Öhm... figyi - fordultam oda hozzá hirtelen - most jön erre az a srác aki kidobott, mert ... az lényegtelen, hogy miért. A lényeg, hogy csajjal van. Eljátszanád hogy járunk?

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. Basszus. Craig nem tudhatja meg, hogy mióta kidobott nem volt senkim. Ciki lenne. És az a gonosz mosoly az arcán... Nem volt időm elmagyarázni még egyszer Harrynek a helyzet kínosságát számomra mivel már itt is voltak.

- Szia Em - üdvözölt egy kevés gúnnyal a hangjában.

- Craig! Micsoda meglepetés! - mondtam erőltetett kedvességgel a hangomban. Ha nem tűnik fel neki, hogy kényelmetlen nekem ez a helyzet, akkor talán nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy még mindig oda vagyok érte.

- Ő Jessica, a barátnőm - mutatott a mellette álló lányra. Vörös hajú, zöldszemű lány volt. A bőre tejfehér. Kimondottan szép. Illett Craighez, akinek sötétzöld szeme és sötét haja volt. Mintha egy divatlapból léptek volna ki.

- Szia - néztem a szemébe mosolyogva. Próbáltam őszintén örülni neki, mert elég kedvesnek tűnt. Nem akarom elítélni csak azért, mert egy szemétládával jár - Ő Harry, a barátom - mutattam Harryre aki épp kortyolt egyet a vizéből, de kijelentésemet meghallva majdnem megfulladt.

- Jól vagy haver? - ütögette meg a hátát Craig.

- Persze - köhécselte - csak félrenyeltem. Szóval igen, Harry - állt fel és üdvözölte őket. Miközben visszaült felvont szemöldökkel nézett rám. Egy kis értetlenséget és annál több elégedettséget véltem felfedezni a szemében. Azok a szemek....

- Nem akarunk ám zavarni, egyetek csak - mondta Jessica. Láthatóan kínosan érezte magát. Valószínűleg Craig mesélt neki rólam.

- Jajj nem zavartok - kezdte Harry, de az asztal alatt jól sípcsonton rúgtam, mire inkább elhallgatott.

- Örülök, hogy találkoztunk - búcsúztam tőlük. Craig is elköszönt, majd elindultak a kis étterem másik végébe. Leültek és elkezdtek beszélgetni. Körülbelül minden második percben csókolóztak, fogták egymás kezét. Olyan nyálasan romantikusan viselkedtek...

- Szóóóval - kezdte Harry egy pimasz mosollyal az arcán - akkor mi most járunk? - nevette el magát miközben átnyúlt az asztalon és letörölt az arcomról egy kis ketchupot. Az most komolyan végig az arcomon volt??? Neee. Ez oltári ciki - Ne érts félre, én örülnék neki, de tudtommal eddig te ellenezted... - az arcán ott virított az az idegesítő, de ugyanakkor ellenállhatatlan gúnyos mosoly.

- Nos, nem, nem járunk. Csak eljátsszuk.

- Miért is?

- Ő a volt barátom.

- Eddig megvan - vágott töprengő arcot, mintha olyan nehéz dolgot akarnék megértetni vele, mint mondjuk, hogy hogyan oldunk meg egy másodfokú függvényt.

- És ennyi. Nem akarom, hogy azt higgye, én nem tudok találni magamnak senkit. És mivel ő szakított.... Na mindegy ezt te úgysem értenéd - adtam fel látva hogy szórakozik a nyomoromon.

- Tudod, megcsókolnálak, de mint említettem azt csak akkor teszem meg, ha könyörögsz érte.....

- Minek kéne ide csók? - néztem rá teljesen értetlenül. Craignek azt mondtuk, hogy járunk. Bevette. Ennyi nekem untig elég.

- Látod a párokat körülöttünk? - mutatott körbe - Mind kézen fogva csókolózik, vagy egymás szemébe néz. Csak úgy csöpög itt minden - mondta kissé undorodva. Micsoda romantika ellenes ökör...

- És? Mi úgyis mindjárt megyünk....

- Nekem mindegy. Csak gondoltam tegyük hihetővé - magyarázta meg a teóriáját majd jelzett a pincérnek, hogy fizetnénk. Francesca hamar hozta a számlát és miután Harry fizetett (kértem, hogy hadd fizessem ki az én részemet, de nem engedte) megígértette velünk, hogy még jövünk erre.

Kifelé menet el kellett mennünk Craig és Jessica asztala mellett. Craig éppen a lány combját simogatta és egyre csúsztatta felfelé a kezét. Kihívóan nézett rám, hogy mit reagálok.... Hogy mit reagáltam? Hááát.... Egy gyors mozdulattal hátrafordultam a mögöttem lépkedő Harryhez és nagy meglepetésemre megcsókoltam. Harry nem csókolt vissza. Csak állt ott, de szerencsére ezt nem láthatta Craig. Ez után a hirtelen és értelmetlen cselekedetem után megfogva Harry kezét egy hűvös viszlátot mormolva kivágtattam az étteremből.

Éreztem, hogy elvörösödöm. Mért nem csókolt vissza? A szemét. Bezzeg amikor én voltam neki az Álbarátnő, én visszacsókoltam. Most nem értem. Azt hittem barátok vagyunk. Meg ha nem is kellek neki már úgy, akkor miért mondta, hogy neki nem lenne ellenére? Esküszöm KIKÉSZÍT!

Nagy léptekkel haladtam a kocsija felé. Kezemet már kitéptem az övéből, abban a pillanatba, amikor becsukódott az ajtó mögöttünk. Harry lassan követett. Amikor elértem az autót és ki akartam nyitni az ajtaját, nem sikerült. Ingerülten elkezdtem rángatni.
- Nyisd már ki! - fordultam vissza felé, de az arcát olyan közel találtam az enyémhez, hogy azonnal megdermedtem.

Lassan megfogta a kezemet és még közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett. Egy másodperc sem kellett ahhoz, hogy elvesszek azokban a gyönyörű szemekben. Lassan közelebb hajolt hozzám. Éreztem a lehelletét. Mentolos volt. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nem értettem, hogy hogy lehet egy pizza után mentolos valakinek a lehellete. Tudtommal ugyanis nem evett sem lehelet frisstő cukorkát, sem rágót. Pillantása a szememről lesiklott az ajkaimra. A térdem megremegett. Egyszerűen megőrjített. Lassan visszatért a szememhez, majd még közelebb hajolt. Már majdnem összeért az ajkunk. Egy halk sóhaj szaladt ki a számon, mire elmosolyodott és eltüntette azt a minimális távolságot is közöttünk. Ajkai, ahol hozzám értek, elektromosságot idéztek elő bennem. Úgy tudnám leírni, mintha áram ütést szenvedtem volna. Olyan kis gyengét, de amibe beleremeg azért az ember. Hihetetlen volt. Egyszerre volt gyengéd, de sürgető a csókja. Ebben a csókban minden volt. Őszinteség, hazugság, vágy. A hazugság ellenére képtelenül jó volt.

Nem tudom mennyi idő telet el így. Csókunkat a kocsija riasztója törte meg, ugyanis nem figyelve a külvilágra, nekimentünk, vagy inkább neki estünk. Harry azonnal elengedett és szemeit lesütve kotorta elő a kabátzsebéből a kulcsokat, amivel aztán leállította az autót. Megköszörülte a torkát, majd szótlanul kinyitotta nekem az ajtót. Én szintén szótlanul beültem, s miközben megkerülte az ajtót, a számat tapogattam, de amint kinyílt a vezetőülés felőli ajtó elkaptam a kezemet. Beült és egy szó nélkül indította a motort.

A hazafelé vezető út némán telt, aminek kimondottan örültem. Volt időm végiggondolni a bennem kavargó érzéseket. Amit biztosan tudtam, hogy nagyon jó volt. Az a csók olyan volt, mint a mesékben. Az első csókunk a mostanihoz képest semmi nem volt. Az olyan erőltetettnek tűnt. Ez teljesen más volt. Egyszerű, de mégis mindent elmondó. Tudtam, hogy elvesztem. Ha eddig nem is voltam belesve, akkor most totálisan és menthetetlenül beleszerettem. Úgy éreztem, ő az aki mindent meg tud nekem adni. Minden meg van benne, amit keresek egy fiúban. Pimasz, de egyben úriember is. Egy dolog nem hagyott ebbe belenyugodni. Képtelen voltam elhinni, hogy értem feladja a szingli életét, a bulizást. Mi értelme lenne neki, Harry Stylesnak leállni egy olyan kis jelentéktelen személlyel, mint én.

- Na mire jutottál? - kérdezte visszarángatva a valóságba. Hangja rekedtes volt, de hallottam rajta, hogy mosolyog. Már a házunk előtt álltunk.

- Tessék? - feleltem kérdésére kérdéssel úgy téve mintha nem érteném mire gondol, közben kicsatoltam az övemet.

- Tudod, hogy hogy értem - mondta és ő is ezt tette, majd  kiszálltunk az autóból.

- Nem - elindultam a ház felé. Harry gyors léptekkel mellém ért.

- Látom rajtad, hogy most kielemezted az előbbi csókunkat és egy hipergyors pro és contra listát készítettél arról, hogy megéri-e velem foglalkoznod vagy nem.

- Óóó. Hát...

- Ne kertelj - figyelmeztetett. Mintha azt akarná mondani, hogy ne féltsem az érzéseit.

- Ööö... - most mégis mit mondjak. Nem akartam se nemet, se igent.

- Tudod mit? - már a bejárati ajtó előtt álltunk - megkönnyítem a dolgodat - Holnap után elmehetnénk az állatkertbe. Randi gyanánt. 

Hitetlenkedve álltam előtte. Próbáltam válaszolni, de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Még pár percig csendben várta a válaszomat, de aztán megunta.

- Egy nem is elég lett volna... - kínjában elmosolyodott, de a hangján hallottam, hogy csalódott. Köszönés nélkül visszament a kocsihoz és beült, majd elhajtott. Pedig én nem akartam megsérteni, de nem mondhattam igent. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam. Tudtam, hogy ha igent mondanék, akkor egy darabig jó lenne, de egy hónap múlva találna mást.

- Sajnálom - suttogtam a hideg levegőbe.

 

~Craig szobájában voltunk. A szülei elmentek otthonról, tehát teljesen egyedül voltunk. Craig berakott egy kis zenét. Én az ágyon feküdtem. Odajött hozzám és felém hajolt. Lágyan kezdte csókolgatni az arcomat, majd  a nyakamat. Ujjaival a derekamat símogatta. Jól esett. Én a hajába túrtam és kövelebb húztam magamhoz. Aztán az ujjai a blúzom alá csúsztak és elindultak felfelé. Nem ilyedtem meg, ilyet eddig is csinált már (...) Már nem volt rajtam a blúz, csak a farmerem és a melltartóm. Craig a hasamat puszilgatta, majd pedig felemelte a fejét és mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra (...)  Jesszus. Eddig még sosem jutottunk el. Ennél tovább nem is szeretnék.... Rajta már csak farmer volt. Most a kulcscsontomnál jártak ajkai. Ujjai a csípőmnél.... egyre lejjebb..... (....)

- Craig ezt én még nem szeretném! - mondtam.

- Nyugi.

(...)

- Cseszd meg Emma!! - kiáltottam, amikor kigurultam alóla és kirohantam a fürdőbe....


- Figyelj! - ragadta meg a karomat Craig. Éppen bioszra siettem a suli folyosóján, amikor utolért. Tegnap este óta nem beszéltem vele. Ma is próbáltam kerülni. Kicsit rosszul esett az amit tegnap mondott és tett - Beszélnünk kell - mondta miközben a hajába túrt.
- Oké. Beszéljünk.
- Nos tudod, ami tegnap történt. Én sajnálom....
- Hát nem kellett volna. Én mondtam neked, hogy még nem vagyok rá készen - nagy kő esett le a szívemről, hogy nem sértődött be amiért úgymond faképnél hagytam. Meg kell értenie, hogy nekem az még nem megy.
- Nos ez az amiről beszéltem. Én 18 éves vagyok. Vannak szükségleteim....
- Ezzel mire is célzol? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Most komolyan azzal jön, hogy neki szüksége van a szexre?
- Arra, hogy ha te ezt nem tudod bevállalni.... lehet, hogy .... szakítanunk kellene. Ha nem fekszel le velem az arra utal, hogy nem bízol bennem. Azaz nem is szeretsz - hogy ebben mekkorát téved.
- Ezt én is mondhatnám - fakadtam ki - ha szeretnél tudnál várni....
- Em! - fogta két keze közé az arcomat - figyelj! Én ... nem tudok várni. Nekem szex kell......~

10. fejezet - A randi(k)

Sziasztok!
Tudom elég sokat kellett erre a részre várni, de mostanában el voltam kissé havazva. A sulinkban szalagavató volt, ahova kötelező volt elmenni és székeket pakolni, akkor egy csomó TZt írtunk és még sorolhatnám. Minden esetre most itt van. Nem lett életem legjobb alkotása, de igyekeztem. Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a sok kommentet. remélem ezentúl is írtok majd. :)
puszi Secretgirl

Poutbot

Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!
  Kiléptem az ajtón, de azonnal meg is torpantam és elgondolkoztam Harry mondatán.Teljesen összezavar. De nagyon. Az egyik pillanatban úgy érzem tényleg szeretne tőlem valamit, de a következőben rájövök, hogy semmit nem tesz azért, hogy legyen köztünk valami. Olyan ember, aki a csillagokat is leígéri az égről, de közben mégsem gondolja komolyan, ugyanis élvezi a szingli létet és hogy az összes lány/nő a kegyeit keresi. De én mindezek ellenére, ha így folytatja, bele fogok szeretni. Hacsak...

- Menj már! - nyúlt ki egy kéz az ajtón és egy kicsit meglökött, nyomatékot adva a szavainak. A hangban Zaynt ismertem fel. Gyorsan odakaptam a fejemet, így még el tudtam kapni a biztató pillantást amit küldött felém, majd becsukódott az ajtó.
  Elindultam hát kifelé a házból az egyetlen emberhez, akiről úgy gondoltam, hogy segíteni tud nekem. Igen, arra gondoltam, hogy majd Conor eltereli a gondolataimat. Tudom, hogy elég önző dolog, de nem eshetek bele Harrybe.
- Szia Emma! - köszöntött mosolyogva Conor miután kiléptem a kapun. A kocsijának támaszkodva várt rám. Napszemüvegét kissé letolta az orrán, hogy jobban megnézhessen magának - Csini vagy ma is.
- Szia! - mentem oda hozzá és megöleltem - köszönöm.
- Hogyhogy itt aludtál? Féltékenynek kéne lennem? - pillantott a házra, majd vissza rám.
- Nem, dehogy - nevettem el magamat - csak játszottunk és már nem volt kedvünk hazamenni - tájékoztattam - Na de hová is megyünk? - tereltem a témát. Azért nem kell mindenről tudnia...
- Tudom, hogy kávéról volt szó, de van ma egy kiállítás amire meghívtak.... - kezdte bátortalanul.
- Igen? Miféle kiállítás? - csillant fel a szemem. Mindig el akartam menni egy meghívásos kiállításra. Nem vagyok oda a festményekért, de azért egyszer szívesen megnéznék egyet.
- Hát a Mona Lisát egy időre áthozták Angliába...
- Neeee! Hülyéskedsz? - Lehet, hogy élőben látok egy ilyen híres festményt?
- Nem - mosolygott - szóóóval arra gondoltam, hogy elkísérhetnél. Utána pedig kajálhatnánk valamit.
- Benne vagyok - fogadtam el az ajánlatát örömmel. Hogy mi dobott fel ennyire? Az hogy ez  a randi le fog foglalni legalább háromig.
  Elrúgaszkodott az autótól és kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak szállni. Micsoda úriember. Nagy léptekkel megkerülte a kocsit és beült a kormányhoz. Az autó motorja halk berregéssel kelt életre és a rádió is bekapcsolt. Éppen egy Miley Cyrus  szám ment. Szeretem ezt a számot. Szerintem nagyon szép. Miley hangja egyszerűen csodás és a dal pedig sokatmondó. Nem egy kis semmiségről szól, hanem igazi dolgokról. Olyanról ami számit.
  Az út hosszú volt. Végülis Londonban vagyunk. Nem kis város. Mégis úgy tűnt mintha csak perceket ültünk volna a kocsiban. Conor nagyon életvidám egyéniség. Szinte minden mondatával meg tudott nevettetni. Egyszerűen felvillanyozott és mintha teljesen kiment volna a fejemből Harry. Vagy mégsem? Most is rá gondolok. Ez hihetetlen. Annak a srácnak valamilyen titkos vonzereje van. Ha találkozol vele egyszerűen képtelen vagy kiverni a fejedből...
- Emma merre jársz? - kérdezte Conor mosollyal a szája szélén.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok veled? - nevettem fel.
- Az előbb mondtam el egy elég cikis sztorit magamról, de te még csak el sem mosolyodtál... - mutatott rá a tényre. Ennyire elkalandoztam volna? - Szóval mi aggaszt? Ugyanis elég fura arcot vágtál.
- Semmi különös - vágtam rá és kicsatoltam a biztonsági övet jelezve, hogy mehetünk. Nem tehetem ezt vele. Gyerünk Emma!
  Bent, a galériában kicsit többen voltak, mint gondoltam volna. Konkrétan ez nem egy kis kiállítás volt, hanem A kiállítás. Tele hírességgel, újságíróval, akik azonnal elkezdtek fényképezni minket. A sok vaku szinte megvakított. Meg is torpantam egy pillanatra, de akkor megéreztem Conor tenyerét a gerincem tövénél és éreztem ahogy a fülemhez hajol.
- Nyugi, csak pár kép készül rólunk, aztán majd keresnek valaki mást akit zargathatnak.... ha szerencsénk van.
- Te vagy Conor barátnője ugye?
- Nem.
- Igen - válaszoltuk egyszerre Connorral. Természetesen nem az enyém volt az igenlő.
- Ezt most nem értem - fordultam felé elkerekedett szemekkel. Most komolyan a barátnőjének hívott?
- Gyere - húzott befelé. A tömegbe.
  Mi a fene folyik itt? Teljesen összezavarodtam. Pedig már így is elég nehéz volt kiigazodnom egy-két emberen.... Nem most nem gondolok rá! Conor tovább húzott befelé a sok ember közé. Egyszer csak megtorpantam.
- Mit akarsz tőlem? - tettem fel a kérdést ami ebben a pár pillanatban nyomasztott.
- Én? - nézett le rám és a szemében sehol  nem volt az a kedves srác akivel idáig utaztam - Az ég világon semmit. Mármint mégis - simított végig a karomon - azt akarom, hogy maradj csöndben.
- Nem értelek. Olyan kedves voltál hozzám. Mi történt? Miért hoztál egyáltalán ide?
- Ez egy érdekes kérdés. Tudod, volt egy-két nézeteltérésem a kis szeretőddel, Harryvel...
- Nem a szeretőm - vágtam közbe de nem nagyon foglalkozott vele hanem folytatta.
- Azt akarom látni, hogy szenved. Hogy lássa, a lány akiért megőrül, akiért képes másik álbarátnőt találni, hogy ne kelljen miatta hazudnia, az a lány egy másik sráccal randizik ééééés - itt közelebb lépett hozzám és egy rántással magához húzott. Erőszakosan felemelte a fejemet és a száját az enyémre nyomta. Villódzani kezdett minden. Conor erőszakosan próbálta kikényszeríteni, hogy visszacsókoljam. Mivel nem sikerült neki, inkább elengedett - csókolózni - fejezte be a mondatát majd körülnézve gonoszul elmosolyodott. Igen. Vagy milliónyi kép készült rólunk.
- Ki kell mennem a mosdóba - löktem félre és a könnyeimmel küszködve indultam el a menedéket nyújtó fürdő felé. Mikor berontottam a helyiségbe kitörtek belőlem a könnyek. Zokogva ültem le az egyik kis puffra. Hogy lehettem ilyen buta? Miért történik ez velem? És hogy dőlhettem be Conornak? Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Harry figyelmeztetett is, de nem hallgattam rá, mert el voltam foglalva az utálásával.
  Az érzelem kitörésem után elkezdtem gonodlkodni. Valahogy haza kell jutnom. Doug most nincs otthon, ő kilőve. Csak Eleanort tudtam hívni. Nem volt más akihez fordulhattam volna. Gyorsan előkotortam a mobilomat a táskámból és kikerestem El számát. Már hívtam is.
- Sziaaa - szólt bele egy vidám hang - hogy megy a randi?
- Értem tudnál jönni? - kérdeztem és bármennyire is próbáltam titkolni a hangomon, hogy fél perccel ezelőtt zokogtam, a legjobb barátnőm előtt ez képtelenség volt.
- Mi a baj? - kérdezte azonnal komolyabb hangon.
- Mindent elmondok, csak gyere értem.
- Nem tudok. Louval lejöttünk Brightonba.
- Basszus... Se Doug se te....
- De várj Louis azt mondja Harry otthon van. Megkérjük, hogy menjen érted? - kétkedés volt a hangjában.
- Megteszi - morogtam. Ha lenne más lehetőség akkor El biztosan azt mondta volna.
- Hol is vagy pontosan?
- Valami kiállítás mosdójában - válaszoltam.
- Milyen kiállítás?
- A Mona Lisa van itt - ugrott be, hogy egy órája mivel csábított ide Conor.
- Szuper. Lou tudja hol van. Harry ott lesz egy fél óra múlva.  - nyugtatgatott - addigis ne menj ki onnan.
- Köszönöm - suttogtam.
- Nincs mit. De most mennem kell. Este találkozunk rendben?
- Rendben.
  Miután kinyomtam a telefont, megnéztem mennyi az idő. Éppen dél. Na most fél óra WCfogság vár rám. Mit csináljak... Körülnéztem. Egy kimondottan elegáns mosdóba csöppentem. Kis rózsaszín puffok, tükrök mindenfelé, illatos gyertyák.... Felálltam és odasétáltam az egyik mosdókagylóhoz. Rátámaszkodtam majd belenéztem a tükörbe. Egy vörös szemű, szőke lány nézett vissza rám. Miért sírtam? Semmilyen érzés nem fűz Conorhoz. Nem akarok tőle semmit és nem is akartam. Csak egy eszköz volt. Megfeledkezni arról aki éppen a segítségemre siet, ha minden igaz. Miközben ezen gondolkoztam ismét eleredtek a könnyeim. Égették a bőrömet. Gyorsan megnyitottam a csapot és hideg vizet spricceltem magamra. Sokkal jobb lett. Vettem pár mély levegőt és ismét szemügyre vettem magamat. A látvány jobban tetszett mint elsőre. Nagyot sóhajtva visszaültem és csak bámultam magam elé. Nem gondolkoztam semmi, csak voltam.
 Telefonom csörgésére összerándultam. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen szám. Ki lehet az?
- Hallo? - szóltam bele.
- Merre vagy? - Harry volt az. Ilyen hamar ideért volna? Még csak 20 perc telt el amióta hívtam Elt. A fél óra is rekord lett volna, hiszen Conorral vagy 50 percbe telt ideérni.
- A női mosdóban - feleltem készségen.
- Akkor .... egy pillanat.... kinyithatod az ajtót - mondta és abban a pillanatba kopógást hallottam. Boldogan nyitottam ki az ajtót. Harry ott állt és éppen a telefonját tette zsebre - Mondanám, hogy én megmondtam, de talán majd később.
- Csak vigyél innen ki - borultam a nyakába, mire meglepetésében hátratántorodott, de pár pillanat után már éreztem a simogatását a hátamon - Köszönöm - suttogtam halkan.
  Kint a kocsiban mindent elmondtam neki amit Conor mondott, mire egy szimpla Kinyírom! volt a válasz. Már majdnem elnevettem magamat olyan aranyosan viselkedett. Mintha a húga lettem volna. Vagy mintha a barátnője.
- Minden esetre jól elcseszte a napomat - duzzogtam. Már túl voltam a nehezén. Kisírtam magamból mindent. Már csak egy nagy üresség volt azon a helyen a szívemben, ahová Conor tartozott. Hahh... tartozott? Ismertem két napja.
- Hát azon még segíthetünk - mosolyodott el csibészesen.
- Ne is álmodj róla, hogy randira megyek veled - kaptam fel a fejemet. Mégis mit képzel? Csak mert eljött értem egy köszönömnél ne várjon többet.
- Nyugi van! Csak gondoltam elmehetnénk kajálni egyet. Mint barátok - fejtette ki bővebben az ötletét.
- Nem si tudom... - kérettem magamat. Pedig nagyon jól hangzott. A választ korgó gyomrom adta meg helyettem.
- Azt hiszem ez egy igen - kuncogott és indította a kocsit.

  Egy kis olasz étteremnél parkoltunk le. Poutbot, állt a táblán. Egy elég csendes környéken voltunk, gondolom, hogy ne zavarjanak meg minket a paparazzik. Vicces lenne ha egyazon nap két hírességgel kapnának le. Az ország lotyójának tartanának. Még csak az kéne. Doug ki sem engedne a házból vagy fél évig.
Bementünk hát. Az étteremben a paradicsom és különböző olaszos fűszerek illata terjengett. Ínycsiklandozó volt. A díszítés teljesen összhangban volt az illatokkal. A piros és zöld színek domináltak és sok helyen kis olasz zászlócskák díszelegtek. Két és négy személyes fa asztalok voltak szétszórtan elhelyezve. Egy fiatal pincérnő igyekezett felénk, amint beléptünk. Egy két személyes sarok asztalhoz vezetett minket és felvette a rendelésünket. Közösen kértünk egy nagy hawaii pizzát és két szénsavmentes vizet.
- Gyakran jársz ide? - kérdeztem, miközben körülnéztem, hogy jobban megfigyelhessem a képeket a falon. Mindegyik egy híres római mondát mondott el. Rögtön beleszerettem a helybe.
- Nem. Sajnos nincs sokidőm rá, de ha van egy kis szünetünk a bandával, akkor mindig eljövök ide. Itt készítik a legjobb pizzát egész Londonban - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
- Köszönjük Harry - hozta ki a vizet egy másik lány mosolyogva - mindig öröm erre látni - a lány olaszos akcentussal beszélt és csak üvöltött róla, hogy onnan származik. Kreol bőr, sötét haj. Egy igazi olasz szépség tette le elém a vizemet.
- Francesca - nézett fel meglepetten Harry. Gyorsan felált és megölelte a lányt - De rég láttalak.
- Hát pedig én itt voltam. Csak te voltál Amerikában - nevetett a lány - Te biztosan Harry barátnője vagy - fordult felém és kezet nyújtott.
- Ööö.. nem. Csak barátok vagyunk. Bella - mondtam miközben kezet ráztam vele. Harry felszisszent és megvakarta a fejét.
- Jajj bocsánat. Csak tudod, Harry még sosem hozott ide senkit. Még Louist sem - magyarázkodott és éreztem, hogy zavarban van.
- Köszi Francesca - sóhajtott Harry lemondóan, majd visszaült a helyére.
- Inkább megyek és megnézem a pizzátokat - sietett el a lány.
- Komolyan? Senkit? - kérdeztem meglepődve. Ez azért cuki...
- Nem. Senkit - mondta, de nem akartam erről tovább beszélni, inkább témát váltottam. Beszélgettünk csak úgy mindenről. Tényleg lényegtelen dolgokról. Mondjuk, hogy melyik fajta rágógumit szeretjük... hogy mi a kedvenc játékunk a vidámparkban meg ilyesmikről. Mikor kijött a pizza, elkezdtünk enni. Felvágtuk hat szeletre. Mikor beleharaptam, megértettem miért tartja Harry a legjobb pizzának egész Londonban. Az ízek pontosan illettek egymáshoz. A tészta nem olyan volt, mint a legtöbb helyen, hanem kissé más. Ilyennek képzeltem az olasz tésztát.
Nagyon finom volt.
- Ugye, mondtam hogy a legjobb? - mosolygott elégedetten, amikor látta, hogy a harmadik szeletet kezdem el enni.
- Igen - vigyorodtam el én is. Éppen nyúltam a vizemért, amikor láttam, hogy már elfogyott. A pult felé fordultam, hogy jelezzem, kérnék még egy pohárral. Ekkor láttam meg Őt. Az ajtóban állt egy lánnyal az oldalán. Arra várt, hogy őt is egy asztalhoz vezessék. A mosoly lefagyott az arcomról. Mit keres itt? És ki az a lány ott mellette? El akartam kapni a fejemet, de ekkor észrevett. Kissé gonoszul vigyorodott el és elindult az asztalunkhoz maga után húzva a lányt.
- Mi az Em? Minden oké? - nézett rám aggódva Harry.

9. fejezet - Kínos incidens a fürdőben


Sziasztok!
Meghoztam a 9. fejezetet is. Szeretném megköszönni Évesznek a sok segítséget, amit a hétvégén adott. Nagyon köszönöm, úgyhogy ezt a részt most neki ajánlom!
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kérlek titeket, hogy ne fukarkodjatok a kommentekkel. Nagyon örülnék, ha összejönne tíz!
puszi, Secretgirl

 

Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert nem akartam, hogy a fény megártson nekik. Egyre nagyobbra és nagyobbra. Ahogy a tudatom is kezdett visszaszivárogni észleltem, hogy egy kar és egy láb ölel a hátam felől. Be kell vallanom, nagyon kényelmesen feküdtem. Fogalmam sem volt még mindig, hogy ki tart a karjaiban. Talán Niall, ugyanis vele indultam fel a lépcsőn. Vagy....

A gondolat menetemet nem tudtam befejezni, ugyanis egy hatalmas sikítás rázta meg a házat.

- Mi az isten? - dörmögte mögöttem.... Harry, és elkezdett mozgolódni

- Mi az franc! - ugrottam azonnal ki mellőle. Egy cseppet meg is szédültem a hirtelen mozdulattól. Komolyan Harry volt mellettem egész idő alatt?

- Harry Styles! Hogy merted? - jött egy paprikás hang az ajtóból. Odakaptam a fejemet és megpillantottam Serenát. Egy szál fehérneműben állt csípőre tett kézzel - este azt mondtad, még nem vagy kész velem aludni, ami valljuk be kicsit fura, és inkább egyedül alszol. Ezt mondtad. Gondoltam megleplek így reggel erre mit látok? A szomszédos szobában csalsz meg ezzel? - mutatott rám.

- Ööö... bocsi - léptem egyet felé - két dolgot tarts az eszedben - mutattam az ujjaimon - Egy. Soha az életben nem feküdnék le Harry Stylesal. Csak hogy tudd. Kettő. Ha mégegyszer azt mondod rám hogy ezzel, esküszöm úgy betöröm a plasztikáztatott orrodat, hogy szilánkosra törik - a hatás kedvéért tettem felé még egy lépést, mire hátrált egy lépést.

- Harry, végeztünk - jelentette ki és bevágva maga mögött az ajtót elviharzott.

- Basszus - röhögött fel mögöttem Harry - most mihez kezdjek barátnő nélkül - tette az agyát, mint akinek annyit jelentett Serena.

- Hát.... - kezdtem volna, de ekkor kinyílt az ajtó újra.

- És nehogy hívni próbálj, mert lecserélem a számomat. +44705628965. Ne hívj rajta. +44705628965 - kiabálta Serena és végleg eltűnt.

Egyszerre kezdtünk el röhögni. Harry leesett az ágyról, annyira nevetett. Nekem le kellett térdelnem. Egyik kezemmel a földön támaszkodva tartottam magamat, míg másik kezemmel a hasamat fogtam, mert már fájt.

- Tulajdonképpen - kezdte, de nem bírta végigmondani, mert megint nevetni kezdett - köszönettel tartozom, hogy megszabadítottál tőle - nyögte végül.

- Tudom - mondtam és elterültem a földön.

- Amikor azt mondtad, hogy betöröd az orrát...

- Igen, tudom, az jó volt.

- Inkább arra gondoltam, hogy kicsit mintha a féltékenység beszélt volna belőled.

- Az előtte lévő mondatra figyeltél?

- Igen. Azt majd meglátjuk - kuncogott már a földön fekve ő is.

- Menthetetlen vagy Styles! - tápászkodtam fel és otthagytam.

- De te ezt bírod bennem - hallottam ahogy utánam kiálltja. És milyen igaza van.

Megkerestem Niall szobáját és halkan, nehogy felébresszem, szereztem magamnak egy tiszta pólót és nadrágot. Csak nem lesz mérges... Elindultam megkeresni a fürdőt, de sehogy sem találtam. Visszamentem hát Harryhez, hogy mondja el merre találom.
Miután végre bevonulhattam a fürdőbe, alaposan megnéztem a tükörképemet. A sminkem egy kicsit elmosódott, de csak egy nagyon picit szerencsére. Gyorsan lemostam és találtam bontatlan fogkefét is, úgyhogy a fogamat is megmostam, majd beálltam a zuhany alá. Azt tudni kell rólam, hogy énekelni szeretek, de pocsék hangom van. De tényleg az. Viszont fürdés közben mindig kieresztem a hangomat, gondolván senki nem hall. Ez most nem jött be.
- Hallod kinyírsz ezzel a kornyikálással - hallottam Harry hangját közvetlenül a fürdőből. Ijedtemben sikkantottam egyet és majdnem elvágódtam. A fejemet így is sikerült bevágnom.
- Mi a túrót keresel itt? - kiabáltam rá.
- Nyugi már itt sem vagyok - hallottam és a következő pillanatban hallottam, hogy becsapódik mögötte az ajtó. Óvatosan kikukucskáltam azért a biztonság kedvéért. Kiment. Elkezdtem kutatni a törölköző után, amit magammal hoztam, de sehol nem találtam.
- HARRY!!! - ordítottam el magamat.
- Igen - már nyílt az ajtó, demég gyorsan be tudtam ugrani egy szekrény mögé, így csak a fejemet láthatta.
- Hova a fenébe tetted a törölközőt? - vontam kérdőre.
- Erre gondolsz? - emelte a magasba a törcsit.
- Add ide!
- Háát... mit ajánlassz érte? - húzta fel a szemöldökét kihívóan.
- Nem pofozlak meg - sziszegtem.
- Hát én valami másra gondoltam - mondta és elindult felém.
- Nehogy ide gyere! - ilyedtem meg.
- Egy puszi az ára - mondta és az a pimasz vigyor játszott az arcán.
- Oké, de ne less! - adtam be a derekamat, tudva, hogy ennél jobb ajánlatot úgysem kaphatok. Nőiességemet takarva elindultam felé, amint becsukta a szemeit. A törölközőt jó messzire eltartotta magától. Mikor odaértem az egyik kezemmel a törölközőért nyúltam s közben nyomtam egy puszit az arcára. Amint megpusziltam elengedte a törölközőt és kinyitotta a szemét. Gyorsan hozzápréselődtem, nehogy meglásson.
- Teeee - dörmögtem az ingébe mérgesen. Na innen hogy szabadulok vajon?
- Nem tehetek róla, hogy nem fogtad eléggé - mondta kuncogva.
- Légyszíves Harry csukd be a szemed, had vegyem fel a törölközőmet.
- Oké. De előtte... - az állam alá nyúlva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Nem hiszem el, hogy pucéran állok Harry Styles karjai közt. Ez abszurd - csak hogy tudd -hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta az orromat - én nem hagyom magamat. Legközelebb könyörögni fogsz a csókomért - fejezte be és anélkül, hogy megnézett volna magának kiment.
Gyorsan felvettem a törcsit és megtörölköztem. Belebújtam Niall cuccaiba és azon gondolkodva, hogy 1től 10es skálán mennyire volt ciki az előbbi helyzet elindultam reggelizni.
A konyhában Perrievel futottam össze. Éppen palacsintát sütött.
- Szia segíthetek? - kérdeztem.
- Persze. Megkennéd azokat, amik már készen vannak? a Hűtőben találsz lekvárt és összekeverhetnél túrót. Ja és a mosogató feletti szekrényben van kakaó, nutella és fahéj - sorolta. El is kezdtem elkészíteni a palacsintákat és közben beszélgettünk. Annyira aranyos lány. Szegényt nagyon sokan utálják, amiért Zaynnel jár, de azt mondja megéri, mert amikor együtt vannak, akkor az mindent kárpótol.
Hamarosan elkezdtek lefelé szállingózni az emberek. Először Liam és Daniell, majd Zayn és végül Harry, Louis és El. Leültünk a nagy kör asztal köré és elkezdtünk enni. Én ügyesen El mellé lavíroztam és sikerült végre váltanom vele egy-két szót. Látszott rajta, hogy nem pihent túl sokat, de így is boldogság sugárzott az arcáról. Teljesen feldobódva mesélte az esti kalandját, de úgy hogy csak én halljam. Aztán kikérdezett engem is, hogy miért aludtam Harryvel, amikor nem ez volt a terv. Mondtam neki, hogy fogalmam sem volt, hogy kivel alszom, de örömmel számoltam be arról, hogy elüldöztem Serenát. Rosszallóan nézett rám, mert ő olyan lélek, aki mindenkit megsajnál. Még az ilyen undok libákat is. De az sem tetszett neki, hogy ilyen boldog vagyok, azok után amiket ma Harry tett reggel. Én sem tudom, hogy miért vagyok boldog....
- Te Emma! Nagyon ismerős az a pulcsi ami rajtad van - szólalt meg Niall, amikor felálltam - és az a nadrág is.
- Hihihi... Kölcsönvettem.
- Azt látom - mondta, majd inkább újra enni kezdett.
- Na én lassan megyek. Próbám van - állt fel Daniell is. Kiment a konyhába és elmosta a tányérját. Éppen felfelé indult, amikor utolértem.
- Dani - szóltam neki - nem akarok udvariatlan lenni, de csak most jutott eszembe, hogy nekem azt mondta Harry, hogy ti szétmentetek - ez ma reggel villant be, hogy ezért nem kérte meg Daniell barátnőjét, hogy legyen ő az álbarátnője.
- Igen, de két hét után kiderült, hogy jobban hiányzunk egymásnak, mint gondoltuk.
- Értem - ezen elgondolkoztam. Milyen mázlisták, hogy megtalálták maguknak a tökéletes párt, akivel csak két hétig bírták külön.
- Gyere amíg elkészülök, mindenről szeretnék hallani, ami közted és Harry között zajlik. A vak is látja, hogy működik a kémia - húzott felfelé. Gyorsan felvilágosítottam, hogy nincs itt semmilyen kémia, max bomba robban néha köztünk.  Erre egy amolyan "aha és ezt el is higgyem" nézést kaptam, mire széttárt karral néztem vissza.
Vajon tényleg ezt látják mások kívülről? Pedig én igyekszem közömbös maradni. De valljuk be ha az ember Harry Styles-szal áll hadban annak nem egyszerű. Főleg ha a srác ellopja a törölközőjét egy reggel, vagy minden magyarázat nélkül közli vele, hogy kell neki és megcsókolja. Nem ez nagyon nem könnyű.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ismeretlen szám. Ki lehet?
- Haló? Itt Emma Rosewood - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Emma, itt Conor - jajj már el is felejtettem Conort, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna - áll még a mai kávé?
- Igen - válaszoltam boldogan.
- Mi lenne, ha egy olyan fél óra múlva érted mennék. Megadod a címed?
- Az nagyszerű lenne. De most a 1D közös házában vagyok. indjárt lemegyek és megkérdezem a címet.
- Oké.
Lesiettem a lépcsőn és megkérdeztem a címet az étkezőben lévőktől. Louis rögtön tudni akarta, hogy kinek adom ki őket, mire megnyugtattam, hogy csak Conor jön értem és megyünk kávézni. Ekkor Harry csörömpölve letette a villáját és kivonult a konyhába. A többiek nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, de én annál inkább. Talán sikerült féltékennyé tennem?
Gyorsan elmondtam Conornak, hogy hová jöjjön és utána kezdtem el foglalkozni a nagyobb gonddal. Nincs mit felvennem.
- Én tudok adni neked. Szerintem nagyjából egyezik a méretünk - ajánlotta fel Perrie, amit örömmel el is fogadtam. Egy farmert egy vékony hosszúujjast és egy kabátot kaptam egy bakanccsal egyetemben. Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!

8. fejezet - Ha harc hát legyen harc

Elnézést, hogy ilyen későn hozom a részt de elszállt az ihlet. Mostanában sok segítséget kaptam:
Először is Kiss Odett-től:
tőle ezt a képet kaptam, de sajnos felhasználni nem tudtam. Viszont köszönetem jeléül ide kiraktam. A blogját pedig olvassátok sokan: Bella Története

Egy másik képet kaptam Török Leilától:



ezt is nagyon szépen köszönöm. Az ő blogja pedig: Neszta naplója
Mindkettőjüknek nagyon köszönöm!
Most pedig nem szaporítom tovább a szót, JÓ OLVASÁST!!!

War

- Emma várj! - kiabált utánam Harry, de nem akartam megállni. Azonban kénytelen voltam, mivel ismét megállított. Ahogy a keze a csuklómra fonódott kirázott a hideg - én.... sajnálom - mondta és nem fejezte be amit el akart mondani. A keze lehullott rólam és arcára kiült a csalódottság és a reménytelenség. A szemei csillogtak ugyan, de nem az örömtől, hanem a bánattól. Nem értettem. Ha akar engem, ami úgy tűnik igaz, mivel most csókolt meg nem is akárhogyan, akkor mi tartja vissza. Nem értem, hogy mi baja lenne ha velem lenne és nem Serenával. Igaz nem vagyok modell, de szerintem nem ez számít. Azt hiszem beszélek majd erről Louisszal vagy valaki mással a bandából. Meg kell tudnom, hogy miért.
Gondolataimba merülve azt vettem egyszer csak észre, hogy teljesen egyedül vagyok. Harry elment. Épp indultam volna, amikor köhécselést hallottam a hátam mögül. Megpördültem és szemben találtam magamat Liam Payne-el.
- A szív bajt hoztad rám - kaptam a kezem a mellkasomhoz.
- Bocsánat, csak meghallottam a beszélgetésedet Harryvel - emelte fel védekezően a kezét.
- Oh - szuper. MOstmár az egész banda tudni fogja.
- Nem mondom el senkinek nyugi - mintha olvasni tudna a gondolataimban... vagy ennyire kiül minden az arcomra? - Szeretnél beszélni róla?
- Hát lenne egy kérdésem. Miért?
- Hogy miért nem lehet veled, ha akar? - kérdezte mire egy aprót bólintottam, ennek következtében elkezdett csilingelni a fülbevalóm, de nem érdekelt - ez egyszerű. Paul nem akarja, hogy olyan lány mellett legyen aki megváltoztatja. Serena nem köti le Harryt. Jól mutatnak együtt, de  mindenki tudja, hogy csak kis ideig lesznek együtt. Így a rajongók megnyugodhatnak, hogy szerelmük még mindig szingli és flörtölős.
- De ez miben jó Harrynek?
- Semmiben. Ő ezt nem is látja, csak követi az utasítást.
- Én ezt eskü nem értem, de nem számít. Már nem.
- Féltékennyé akarod tenni? Rossz ötlet. Igaz nincs veled, de azt hiszem igényt tart rád...
- Mi az hogy igényt tart rám? Mi vagyok én?
- Azt hiszem nagy harcotok lesz - nevette el magát - Na gyere vissza. Mindjárt indulunk az afterre - indult az ajtó felé - még az is lehet, hogy Conor is benéz, bár nem mondta biztosra - kacsintott majd becsukódott mögötte az ajtó.

A limuzinban ültünk. Mindenki a párja mellett, illetve én Niall mellett. Neki ugyanis nem volt itt a barátnője, el kellett utaznia.
- Hallod, jót fogunk mi bulizni - karolta át a vállamat.
- Naná - mosolyogtam rá noldogan, hogy nem kell egyedül lennem mivel nem fog magamra hagyni.
- Kajás vagyok emberek - szólt most a tömeghez - meg kéne valahol állni.
- Dehogy állunk - jelentette ki Louis - akkor mire odaérnénk vége lenne a bulinak, olyan sokat ennél.
- Várj Niall én gondoltam rád - szólalt meg Liam oldalán egy göndör hajú lány, mint később kiderült Daniell - hoztam neked egy rántott húsos szendvicset és egy csokiit - húzta elő Daniell az említett darabokat a táskájából és nyújtotta az ír srác felé.
- Köszönöm - vette el mohón Niall és már bontogatni is kezdte. Én végignéztem a kocsiban ülőkön. Mindenki boldognak látszott. Ránlztem legjobb barátnőm arcára, ami csak úgy virult a boldogságtól, amikor Louis apró puszit nyomott a homlokára. Liamre, aki türelemmel és törődéssel nézett barátnőjére, aki nagyon magyarázott valamit neki. Zaynre, aki Perrie szőke haját simogatta és élvezte barátnője simogatását a combján. A pillantásom most Harryre esett, aki az ablakon kinézve hagyta, hogy Serena keze egyre feljebb és feljebb vándoroljon a combján, ám semmilyen izgatottság nem mutatkozott rajta. Inkább elgondolkozva bambult kifelé és a mellettünk elsuhanó londoni házak sziluettjét nézte. Talán egy kissé sokáig legeltettem rajta a szemem, ugyanis töprengésemből Niall rázott fel.
- Tudod, soha nem szoktam senkinek adni a kajámból, csak a barátnőmnek - kezdte komolyan - de ahogy elnézem rádfér egy kis lelki fröccs amit ebből a csokiból fogsz kapni - nyújtotta felém a fél szeletet s egy gyors pillantást eresztett meg Harry felé.
- Ennyire látszik? - néztem rá kétségbeesetten miközben beleharaptam a csokiba.
- Ha ez megnyugtat, akkor rajta is. Még nem láttam, hogy ennyire közömbös maradt volna, ha egy csaj az ágyéka környékét simogatja és közben a fülét nyalogatja - mondta le sem véve a szemét a "műsorról".
- Nem nagyon nyugtat meg, de azért köszi - feleltem. Hangomon, akármennyire sem szerettem volna hallatszott a szomorúság.
Az út további részében Niallt hallgattam amint elmesélte hogy hogyan szokott zajlani egy ilyen after náluk. Megérkeznek, pár kép a rajongókkal, egy-két autógramm, bemennek a klubba és egy fél órát teszik az agyukat, hogy milyen ahajamateldobomjóbulivan, aztán elmennek a közös házukba, ahol egy csomó hely van és mindannyian ott buliznak.
Olyan fél 11 körülérkeztünk meg a klubhoz. Ahogy a fiúk kiszálltak óríási hangzavar keletkezett. Minden fiú egy lány kezét szorongatva indult befelé és egyszer-egyszer megálltak egy képre. El-t figyeltem, aki kicsit sokkos állapotban ugyan de mosolygott Louis mellett. Sőt egyszer autógrammot is kértek tőle. Vicces volt ahogyan meglepődött. A legtöbb lány Harry nevét visította és ő eleget is tett a kéréseknek. Dobálta a haját, mosolygott a kamerába, puszit adott, aláírta a plakátokat és öleléseket osztogatott. MIndezt úgy hogy milliónyiszor a szemembe nézett. Serena meg csak tipegett utána a platformos cipőjében és azt sem tudta, hogy mérgesen húzza befelé Harryt vagy mosolyogjon a kamerákba, hogy ne tűnjön hárpiának.
Én Niall kezét fogva követtem őt a tömegen keresztül. A kocsiban mondta, hogy valószínűleg emiatt holnap azzal lesz tele az újság, hogy csalja a barátnőjét, de mondta, hogy a lányt nem izgatja az efféle süket duma. Bízik Niallban. Míg haladtunk befelé majdnem megsüketültem.
- Ti ezt hogy bírjátok? - kérdeztem a fiút a füléhez hajolva.
- Tégy úgy mintha nem lenne semmi extra és nem lenne ilyesztő a közelségük, meg hogy sírnak - kiabálta bele a fülembe, de így is alig hallottam.
Mikor végre bejutottunk ott sem lett csendesebb. A DJ valami iszonyat hosszú remixet bömböltetett. Mindenki táncolt és döntötte magába a piát. A mi kis csapatunk felment a VIP részlegbe. Ott mindenkivel bájcsevegtek egy keveset, majd lementünk táncolni. Úgymond heringparti volt, de ki kellett bírni egy számot és utána mehettünk. Niallnak nyomódva próbáltam leküzdeni a klausztrofóbiám, amikor megéreztem egy kezet a fenekem környékén matatni. Sikkantottam egyet, majd gyorsan megpördültem. Velem szemben egy magas feketehajú srác állt kajánul vigyorogva. Kezében egy üveg sör és már nyúlt volna a melleim felé, de ekkor egy kéz hatalmasat csapott rá és a srác megperdült a tengelye körül. Mintha mi sem történt volna kezdte el tapogatni a következő lányt. Kissé részeg volt a srác.
- Köszi - fordultam vissza Niall felé. Legalábbis azt hittem hogy ő áll mögöttem, hanem Harry.
- Nincs mit. Hallom harcolunk - na ennyit Liam titoktartásáról - Azt mond meg nekem, hogy most ellenem vagy értem harcolsz? - hajolt a fülemhez. A göndör tincsei csiklandozták az orromat. Lehelete égette a bőrömet. Az illata pedig egyenesen elkábított.
- Ööö . . . - dadogtam - ellened - fejeztem be, amikor ismét tiszta lett a tudatom.
- Az jó. Mert én is - suttogta majd elindult kifelé a tömegből. Az a hang. Borsódzik a hátam. Fizikailag iszonyatosan kell nekem, de vajon lelkileg is?

Szerencsére nemsokkal később elhagytuk ezt a klubot és elindultunk a közös házuk felé, ahol Louis óhajára activityt fogunk játszani párosával, de hogy ne legyen az, hogy Liam és Dan megint együtt vannak húzni fogunk, hogy ki kivel lesz.
Hamar odaértünk a házhoz. Az a ház! Nem láttam életemben még ilyet. Három szintes volt, tégla borította minden oldalát és kovácsoltvaskapun keresztül lehetett bejutni. Az ajtó dupla szárnyas faajtó volt. Belülről mintha egy mesebeli házba cseppentem volna. Minden tele volt meleg színekkel, fa burkolattal. Az antik stílus fejezi ki azt amilyen volt.
Dan adott nekünk kölcsön pár ruhadarabot, hogy mégse kelljen koktélruhában játszanunk. Így végül egy leggingsben és egy Nialltól kölcsönkért pólóban ugrándoztam le a lépcsőn magam után vonszolva Elt. A fiúk már elő is készítették a játékot. Perrie éppen kis cetlikre írta fel a neveket, majd egy kis fonott kosárkábe dobta őket és jól összekeverte. Dan a konyhában készített popcornt, úgyhogy kimentünk és segítettünk neki. Serena mint egy királynő ült az egyik kanapén és nem csinált semmit. Rajta Harry cuccai voltak. A kis mázlista.
Végül összegyűltünk a nappaliban. Öt tál popcorn és két kóla társaságában.
- Na akkor húzzunk - dörzsölte össze a tenyerét Niall - most a fiúk húznak először és aztán a maradék párosul.
Ezt de szépen megfogalmazta. Már nyúlt is húzzon egyet - Daniell - olvasta fel hangosan - nyerünk csajszi! - pacsizott le az említett lánnyal.
- Akkor most én - jelentette ki Harry. Mélyen benyúlt a kosár aljára és kihúzott egy fecnit - Hah ez vicces lesz - mondta miután elolvasta a nevet - Emma - jelentette ki nemes egyszerűséggel és rám emelte a tekintetét.
- Új párosítást! - mondtam azonnal.
- Nincs! Emma ne légy gyerekes! - szólt rám Eleanor.
Nem volt mit tennem bele kellett egyeznem. A további párosok: Louis - Zayn, Eleanor - Serena ( szegény) és Liam - Perrie.
Mindenki leült hát és elkezdtük a játékot. Mi kezdtünk Harryvel. Pörgettem és mutogatás jött ki. Húztam egy kártyát és elolvastam. Majd még egyszer. Majd még egyszer. És negyedjére is.
- Mi a....
- Ja igen ez egy khmm... érdekes verziója játéknak -  nevetett fel Niall.
Hogy mi volt a szavam? Eutrofizáció. Még jó hogy jó vagyok bioszból. Elkezdtem hát mutogatni. A tavat és a benne lévő növényzetet ki is találta Harry. De a következő résznél megakadt a tudományom. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fejbe lőttem magam és elterültem a földön.
- EUTROFIZÁCIÓ! - kiabálta be. Felkönyököltem a földön és elismerő pillantást vetettem rá majd elfogadtam a kezét, hogy segítsen felhúzni.
A játék folytatódott. Volt akinek az aranytojást tojó tyúkot kellett elmutogatnia, akkor lerajzolni a szelet, elbeszélni a Fúriafűzet ( Harry Potter 2.) úgy hogy nem mondja ki a Harry szót, se semmilyen varázslóét. Ezt Zayn úgy oldotta meg, hogy boszorkány nevet mondott csak. Összességében nagyon jól szórakoztam, annak ellenére, hogy Harry volt a párom. Nyerni ugyan nem nyertünk, mert ő direkt elrontotta a csiga lerajzolását (!) de mindegy is.
A játékot olyan fél három körül fejeztük be. Mindenki holt fáradtam esett be az ágyába. Mellettem is aludt valaki, de fogalmam sem volt hogy ki. Őszintén szólva nem is érdekelt. Betakaróztam és hagytam, hogy az álmok mély tengerébe süllyedjek...

7. fejezet - Conor Maynard

Conor Maynard

Szombat. Igen ma van a koncert. Szerencsére Eleanor mindig segít kiválasztani a ruhámat, mint mindig. Lehet, hogy úgy tűnhet, analfabéta vagyok a ruhák terén, de most tényleg szükségem volt a segítségére. Egy hátul mélyen kivágott csipkés vaj színű darabot választottunk és hozzá egy gyönyörű magassarkút. A hajamat begöndörítettük és pár tincset felcsatoltunk.

- Gyönyörű vagy! - jött be a szobámba Doug és óvatosan magához ölelt. Azt hiszem nekem van a világon a legjobb bátyám - Jön értetek Louis ugye?
- Igen - válaszolta a kérdésre barátnőm, miközben a tükör előtt állva megigazította a ruháját. Egyszerűen csodálatosan nézett ki.
Lementünk a konyhába, hogy ott várjuk Louist, aki hamarosan megérkezett. Gyorsan ittam egy pohár vizet, hogy oldjam a feszültséget magamban, majd elindultunk kifelé. Louistól mindketten nagyon sok bókot kaptunk, tehát Eleanor megnyugodott, hogy nem vitte túlzásba az öltözködést. A kocsiút egyébként csendesen telt. Louis csak annyit mondott arról a lányról, aki most Harry barátnője, hogy semmit nem tud arról, hogy csak egy álbarátnő. Azért ez kegyetlenség nem? Még nem ismertem a lányt, de megsajnáltam. Azonban ez a sajnálat, csak addig tartott, amíg nem találkoztam vele. Amikor megérkeztünk a stadion hátsó bejáratán keresztül, éppen Harrybe és újdonsült barátnőjébe, Serenaba botlottunk. A lány egy modell volt. Le sem tagadhatta volna. Hosszú lábak, szőke haj, kifogástalan arcbőr és nem mellesleg nagy mellek. Teljesen olyan, akivel lehetetlen versenyezni. Éppen Harry csokor nyakkendőjét igazgatta, majd magához húzva megcsókolta. Ekkor Harry kinyititta a szemét a csókjuk kellős közepén és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle, de nem is akartam. Tudtam, hogy a lány egyáltalán nem érdekli, de akkor sem fog vele szakítani. Mindegy is. Egy széles mosolyt küldtem felé,  majd követtem Eleanort, aki elindult a többi srác felé. Niall, Liam és Zayn. Velük még nem találkoztam. Nagyon kedvesen köszöntöttek és rögtön úgy kezeltek, mintha már évek óta jóban lettünk volna. Lassan Harry is odajött nyomában azzal a szőke ciklonnal, aki egy pillanatra sem engedte el.
- Hali! - köszöntött minket és megölelte Louis, majd Elt, végül pedig hozzám fordult - Sajnálom - suttogta a fülemben, miközben átölelt.
- Mit? - kérdeztem teljes értetlenséget tettetve, mikor elengedett. Meglepődve nézett rám, majd az ajtó felé kapta a fejét.
- Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt?
Mindenki kíváncsi volt, hogy ki húzta fel Harryt, ezért arra felé fordultunk amerre ő is nézett. Egy magas szőke srác állt az ajtóban és egy személyzeti taggal beszélgetett. Azonnal felismertem. Conor Maynard állt az ajtóban egy gitártokkal a kezében. Ő volt az egyetlen ilyen tinisztár, akit nem Eleanor erőszakolt rám, hanem tényleg szerettem. Mármint a zenéjét. És persze a külseje is . . . na értitek.
- Nem mondta Paul? Ő lép fel előttünk - világosította fel Zayn a barátját.
- De mindenki tudja, hogy nem bírom - fakadt ki, mire Serena azonnal elkezdett neki duruzsolni.
Én még mindig Conort néztem, aki felnézett a papírokból és egyenesen a szemembe nézett. Elmosolyodott, mire gyorsan elkaptam a tekintetemet.
- Öt perc a kezdésig Conor! - kiabálta egy öblös férfi hang, majd megjelent a hozzá tartozó ember is. MInt kiderült ő volt Paul. Aki elvette tőlem ŐT. De hogy őszinte legyek, nem tudtam rá haragudni, ugyanis egy nagyon szimpatikus ember állt meg mellettünk.
- Megyek - válaszolta az említett srác és elindult a színpad felé, azaz felénk - Sziasztok - köszönt kedvesen és mindenkivel kezet fogott, igaz Harry vonakodott viszonozni azt, de Louis megbökte, tehát nem volt más választása. Bemutatkozott nekünk is.
- Conord Maynard - fordult végül hozzám és mosolyogva kezet nyújtott.
- Emma Rosewood - mosolyogtam vissza.
- Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintén.
- Na Conor azt hiszem menned kell - kocogtatta meg a vállát Harry, mire Conor megfordult és mintha bűntudat villant volna a szemében. Ezt furcsállottam, de nem nagyon törődtem vele, inkább Harry tekintetét figyeltem, aki haragosan nézett Conor szemébe - Akkor majd még remélem tudunk beszélni és jobban megismerni egymást - fordult vissza hozzám, majd elindult a színpad felé és nemes egyszererűséggel felsétált rá. Hatalmas üdvrivalgás és sikítás hallatszott. Azonnal közelebb mentem, hogy lássam a fellépését. A Vegas Girllel kezdett, majd a Can't say no következett. Miután az utolsó szám is, a Turn Around befejeződött, lejött a színpadról. Mindezt olyan természetességgel, hogy én csak lestem. Elhaladt mellettem és közben a kezembe nyomott egy plüss maci, amit a színpadra dobtak fel neki. I Love You felirat villogott a maci pólóján. Elnevettem magam, de azért eltettem.
- Akkor most jöttök ti fiúk - szólt Paul.
A fiúk elkezdtek ugrálni egy kicsit, hogy kirázzák magukból a feszkót, ahogy Niall fogalmazott. Miután a színpadon egy alaktalan hang bejelentette a fiúkat felmentek a színpadra. Egyenként, miközben a hang a nevüket harsogta.
- Liam Payne! - Liam felfutott a színpadra és hatalmas sikolyok közepette köszöntötte a közönséget - Zayn Malik - a barna hajú srác a szőke melírral következett - Niall Horan - az ír srác, aki miközben elhaladt mellettem, a kezembe nyomott egy félig megevett csokit egy "megfognád egy pillanatra" kíséretében - Louis Tomlinson - Lou nyomott egy csókot El szájára majd felszaladt ő is a színpadra - Harry Styles - Harry lazán indult el a színpad felé, de egy pillanatra megállt mellettem, mintha megigazítaná a zakóját - bárkit választhatsz csak Conort nem - jelentette ki, majd kilépett a közönség elé és az eddigieknél sokkal nagyobb sikítás ordítás kezdődött és addig nem fejezték be amíg a fiúk el nem kezdtek énekelni.
Mégis mi az, hogy bárkit választhatok, csak őt nem? Egyáltalán hogy jön ő ehhez? Neki nincs hozzá semmi köze. És miből gondolja, hogy nekem kell Conor. Nekem nem ő kellene. De kedvesnek tűnik és miért ne beszélgethetnék vele?
A fellépés közben folyamatosan Harryt figyeltem. Ahogy elvarázsolta a lányokat egyetlen pillantásával, ahogy a szólói közben nézett egyes emberekre és ahogy ide-ide nézett a szemembe.
- Szia megint - került a hátam mögé Conor, aki most ért vissza az öltözőjéből.
- Szia - fordultam felé ezzel elszakítva a szemem Harrytől - köszönöm a macit.
- Nincs mit. Hogy tetszett az előadás?
- Hát, nem volt rossz.... - nevettem.
- Köszi. Igyekeztem.
- Tényleg tetszett ám.
- Oké. Akkor megnyugodtam.
- Bocsi, de nem tudtam nem észrevenni a Harry és a közted lévő khm.... ellentétet....
- Ó igen. Hát az egy hosszú történet. Mit szólnál egy kávéhoz holnap és akkor elmesélhetném - ajánlotta fel. Bátor srác. Tetszik.
- Most nincs időd?
- Sajnos mennem kell. De mindenképpen szeretném elkérni a számodat.
- Persze - odaadta a telóját én pedig bepötyögtem az elérhetőségemet.
- Gyere egy kép - karolt át és magunk elé tartva a kamerát készített egy képet - Szuper lett - szemlélte meg a művét - Akkor holnap majd találkozunk. Nagyon örültem, hogy megismerhetlek - köszönt el egy öleléssel, majd a többiektől is végül rám kacsintott és kisétált az épületből.

- Gyere! - ragadta meg a karomat Harry és elkezdett magával húzni egy öltöző felé.
- Mit akarsz? - próbáltam ellenállni, de sokkal erősebb volt mint én. Képtelenség, gondoltam, hogy ne vegyék észre amit csinál, pedig nem vették észre. Még Serena sem. Pedig ő aztán kereste csak egyszerűen olyan gyorsan vágtatott velem végig Harry a folyosókon, hogy lehetetlen volt meglátnia. Talán ebben mintha Louis is segített volna neki, mivel valahogy állandóan takart minket. Egy kis öltözőbe vitt be, ami egyébként egy személyes volt. Alig fértünk el. Szorosan a falnak préselődtünk mindketten.
- Kértem, hogy csak őt ne.
- De miért? Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel beszélgetek.
- Semmi csak szeretném, hogy tudd, ő nem az akinek látszik.
- Miért ki?
- Ez hosszú történet.
- Ő is ezt mondta.
- Láttam, hogy megadtad a számodat neki. Randiztok?
- Igen. Holnap - bólintottam.
- Miért teszed ezt? Féltékennyé akarsz tenni? - lebuktam. Tudja. Nem baj. Tartom magam a tervemhez, miszerint be nem ismerem az iránta érzett vonzalmamat.
- Dehogy is. Te neked most van egy csodálatos barátnőd. Foglalkozz vele. Menj és csókolgasd, ölelgesd..... - a mondatot nem tudtam befejezni, mert ekkor a falnak nyomott és megcsókolt. Szenvedélyesen. Nem olyan volt ez mint a Serenaval való csókja. Itt nem nyitotta ki a szemét, biztosan tudom. Éreztem - Szerinted az a csók nem jelentett nekem semmit? - lihegte miután abbahagyta a csókot. Most döntenem kellett. Itt volt a lehetőség, hogy megszerezzem magamnak, de örökké kétségek között kellene élnem mellette. De betarthatom a magamnak tett ígéretemet és nem vallom be az érzéseimet. De akkor lehetek valaha is boldog - Sokat kell ezen gondolkoznod - húzódott el tőlem.
- Nem tudom erre most mit mondjak?
- Hogy nem mész el a randira.
- Téged csak ez érdekel? - akadtam fenn a kérésén.
- Nem. Szeretnék veled lenni, de nem lehet. A karrierem mindennél fontosabb jelenleg.
- Akkor hívj fel ha már elég bátor leszel - mondtam és otthagytam.

6. fejezet - Was it a short story?

Harry Styles és barátnője, Serena Winhaus - BBC

- Gyere már Emma! - szólt rám Harry, mikor észrevette, hogy még mindig a szökőkútban ácsorgok. Kissé megrezzentem, de hamar felfogtam, hogy most sietünk. Nem akarja, hogy sok fénykép készüljön rólunk. Ugyanis egyre több és több paparazzi jelent meg körülöttünk és fényképezett minket. Gyorsan kikászálódtam a kútból, összeszedtem a blézeremet, majd a cipőim keresésére indultam, de azokat már Harry felvette. Belebújtam a blézerbe, ugyanis az a melegség, ami a csók közben járt át, nem volt már sehol. Harry átkarolt és elkezdett az autó felé terelni.

Gyorsan beszálltunk, majd már indultunk is. Annak érdekében, hogy ne tudjanak megtalálni minket, nagy kitérőt tettünk. Igaz nem értettem teljesen, hogy miért, mivel úgyis tudják már, hogy hol lakom. Mint később kiderült az ok egyszerű.

- Szakítanunk kell - jelentette ki Harry hosszas hallgatás után.

- Nem is járunk - válaszoltam, de nem néztem rá. Nem mertem. Először is a csók miatt. Nem az első volt az ok, hanem a második. Nekünk nem így kellett volna csókolózni. Ebben érzések voltak. Mindkét részről. Legalábbis nekem úgy tűnt. A másodszor pedig, a hangjában csendülő szomorúság miatt. Olyan érzést keltett bennem, mintha tényleg sajnálná.

- Tudod, hogy értem.

- Persze - suttogtam.

- Ez nem miattad van - kezdte a sablonos szöveget - hanem, mert megtiltották. Paul ma hívott, hogy megtalálta a tökéletes álbarátnőt számomra. Én természetesen mondtam, hogy már megkértelek rá, de erre ő azt mondta, hogy szó sincs róla. Ez most szerinte kimondottan fontos, hogy egy olyan lánnyal jöjjek össze aki a mi körünkben forog - magyarázkodott.

- A ti körötökben? - húztam fel a szemöldökömet, és végre ránéztem. Ekkorát még nem csalódtam emberben, az biztos. Mi az, hogy az ő körükben? El van tájolva.

- Tudod, hogy értem - szólt halkan, miközben mereven bámulta az utat.

- Nem, nem értem. Megtennéd, hogy elmagyarázod?

Hallgatás.

- Hát jó. Nem kell elmondanod - fújtam ki a levegőt mérgesen és tüntetőleg az ablak felé fordultam. Ekkor vettem észre, hogy már a házunk előtt állunk.

- Most ha lehet, ne viselkedjünk úgy mint az ovisok kérlek.

- Én nem viselkedem úgy! Aki itt óvodás az te vagy. Kit irányít egy másik ember? Hát nem engem. Tudod, lehet, hogy nem élek a te világodban, de legalább szabad akaratom van - vágtam hozzá, majd kiugrottam a kocsiból és befutottam a házba. Még hallottam Harry hangját, amint a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. Nagyon megbántott és még csak nem is kért elnézést.

Bent a házban még kikukucskáltam az ablakon és éppen elkaptam, amikor dühösen belerúgott a kocsija kerekébe, majd beszállt és elhajtott.
A ház sötét volt és halk. Doug valószínű elment a haverjaihoz. Lassan mozogtam, mert még friss volt az érzés. Lekínlódtam magamról a cipőmet és elindultam felfelé. A szobámban egyenesen ledőltem az ágyamra és meg sem moccantam. Valószínű el is aludtam volna pár perc alatt, de megszólalt a telefonom. Kitapogattam a kis retikült amit magammal vittem az estére és előhalásztam a mobilt. Ránéztem a kijelzőre és reménykedtem benne, hogy Harry lesz, de El volt az.
- Szia! - szóltam bele.
- Emma! - hallottam szomorú hangját.
- Gyorsan terjednek a hírek abban a világban... - motyogtam.
- Mi? - kérdezte meglepetten.
- Nem akarsz ma itt aludni? - kérdeztem reménykedve, ugyanis nagy szükségem lett volna egy barátnőre, hogy kibeszéljem magamat.
- Persze, ott alszom. Egy olyan 20 perc és ott vagyok - egyezett bele. Gyorsan elköszönt, hogy akkor elkészülhessen. Addig én letusoltam és belebújtam Doug egyik régi mackónadrágjába, felvettem egy toppot, majd átsétáltam a tesóm szobájába és kiválasztottam az egyik pulcsiját. Ha szomorú vagyok és nincs velem, akkor mindig felveszem egy-egy ruhadarabját, mert így olyan érzés mintha a karjaiban tartana.
Szerencsére El hamar ideért. Éppen a pulcsit vettem fel, amikor megszólalt a csengő. Lesiettem az ajtóhoz és gyorsan kinyitottam. El állt ott, nyomában Louis. El egy rakat filmet tartott a kezében.
- Jajj basszus ma ti.... - kezdtem, de Louis belém fojtotta a szót.
- Nyugi van! Semmi gond. Megértem, hogy most szükséged van Eleanorra. Én meg asszem megyek és beszélek Harry fejével - nyugtatgatott.
- Kérlek el ne mond neki, hogy... - néztem rá esdeklődő pillantással, remélve, hogy érti a be nem fejezett mondatomat.
- Hogy bejön neked? Dehogy mondom - nevetett és megölelt majd El-t megcsókolta és utána elment.
- Na akkor három lehetőség lett volna, ebből a szomorút elvetettem, így maradt a horror és a Testcsere Ryan Reynoldssal - lépett be a házba El, miközben a filmeket nézegette. Hálásan néztem rá, amiért rám áldozta a napját.
- Legyen Ryan Reynolds.
Pattogtattunk kukoricát, majd elkezdtük a filmet. El nem kérdezett semmit, tudta, hogy előbb utóbb ki fogok fakadni és magamtól elmondok mindent. Ez a perc a film felénél érkezett el. Barátnőm gyorsan leállította, hogy be tudjuk majd fejezni és türelmesen meghallgatta a mondanivalómat. Egyszer sem mondta, hogy én megmondtam, inkább csak szorosan megölelt és vigasztalt. Azt mondta, hogy el kell mennem a hétvégi koncertjükre, hogy megmutassam Harrynek, nem jelentett semmit az, hogy csak úgy lapátra tett. Ha nem mennék el, akkor azt hinné, hogy miatta vagyok ilyen rossz állapotban, pedig azt sosem tudhatja meg. Legalábbis még nem, amikor ilyen sebezhető vagyok. Eleanor szerint valószínű ott lesz az a lány is akit helyettem választott. Mindenféleképpen magamra kell vonnom a figyelmét, de úgy hogy ne legyen sok. Úgy kell majd viselkednem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
A film után felmentünk a szobámba és csak beszélgettünk tovább. Direkt nem hoztuk szóba Harryt. Beszélgettünk helyette Louis és El kapcsolatáról, hogy mennyire kedves, meg megértő. Beszélgettünk a suliról, ugyanis már csak négy nap és vége az őszi szünetnek.
Beszélgetés közben kifestettük egymás körmét és uborkás pakolást is csináltunk. Elég vicces volt. Sokat nevettünk. Nagyon jó érzés tudni, hogy van egy olyan ember a bátyámon kívül, akire mindig számíthatok.

Másnap

- Köszi még egyszer, hogy átjöttél - öleltem meg legjobb barátnőmet.
- Tudod, hogy bármikor - mosolygott, majd elindult a rá várakozó kocsi felé. Louis, aki a volán mögött ült, intett én pedig mosolyogva vissza intettem, majd bementem. Mivel nem volt semmi dolgom, gondoltam kicsit TV-t nézek. Fogtam egy pohár vizet és leültem a nappaliban a bőr kanapéra, majd bekapcsoltam a készüléket.
- Harry Stylesra rátalált a boldogság? A minap egy lánnyal látták csókolózni egy szökőkútban, majd sietősen távoztak a popstar kocsijában. Az esetről maga Harry STyles nyilatkozott nekünk.
- Igen, azt hiszem megtaláltam a különleges lányt, akire vártam. A neve Serena és már fél éve együtt vagyunk - nyilatkozta a One Direction legfiatalabb tagja.
- Ezzel a nyilatkozatával tisztára mosta a nevét. Biztosan állíthatjuk,hogy semmilyen kapcsolat nem fűzte hozzá az idősebb nőkhöz, akikkel a sajtó összehozta az elmúlt fél év alatt....
Muszáj volt kikapcsolnom a TV-t, mert képtelen voltam felfogni, hogy ekkora hazugságot képes kerekíteni egyetlen csókból, ami egyébként velem esett meg. Semmilyen Serena nem volt abban a szökőkútban, csakis én.
Hogy ne kelljen még egyszer belebotlanom Harrybe, inkább előszedtem a kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem. A Garabonc egy teljesen független lányt fest le, ezért is tartozik a kedvenceim közé. Éppen belemerültem az olvasmányba, amikor Doug hazaérkezett. Szomorú szemekkel nézett rám.
- Sajnálom - mondta, majd szorosan magához ölelt. Természetesen nem hagyhatta, hogy hugicája punnyadjon, úgyhogy inkább leült velem társasozni. Igen, társasozni. Lehet, hogy már a korunkhoz képest kicsit nagyok vagyunk a Ki nevet a végén?hez, de mi mindig is szerettünk játszani. Két nagyra nőtt gyerek, szokta mondani El mamája, amikor áthívnak magukhoz a családi vacsorákra.
- Szóval akkor szakítasz ezzel a sztárságos dologgal?
- Nem igazán mondanám. El és Louis kapcsolata nagyon stabil és én sem szeretném ha véget érne, tehát valószínű még sokat fogom látni, de El azt mondta viselkedjek úgy, mintha mim sem történt volna.
- Ha jól sejtem akkor a cél, hogy pokollá tedd Harry életét a jelenléteddel - nevetett fel jóízűen.
- Neeem. Én csak elmegyek a koncertekre Eleanorral és nagyon kedves leszek vele.
- És kicsíped magad, hogy le se tudja venni rólad a szemét. Ja és ha akad valami egészen helyes srác, akkor féltékennyé teszed. Ismerem ám a női logikát.
- Ezt miből gondolod?
- El tanácsolta nem? Elég régóta ismerem...
- Oké, de nem igaz. Csak azt sugárzom, hogy nem érdekel, hogy mit tett.
- Te tudod, de ugye tudod, hogy most kaptál ki. Szóval MUHAHHHAAA! - nevetett ki, miután bejuttatta a házba a negyedik bábuját is.