9. fejezet - Kínos incidens a fürdőben


Sziasztok!
Meghoztam a 9. fejezetet is. Szeretném megköszönni Évesznek a sok segítséget, amit a hétvégén adott. Nagyon köszönöm, úgyhogy ezt a részt most neki ajánlom!
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kérlek titeket, hogy ne fukarkodjatok a kommentekkel. Nagyon örülnék, ha összejönne tíz!
puszi, Secretgirl

 

Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert nem akartam, hogy a fény megártson nekik. Egyre nagyobbra és nagyobbra. Ahogy a tudatom is kezdett visszaszivárogni észleltem, hogy egy kar és egy láb ölel a hátam felől. Be kell vallanom, nagyon kényelmesen feküdtem. Fogalmam sem volt még mindig, hogy ki tart a karjaiban. Talán Niall, ugyanis vele indultam fel a lépcsőn. Vagy....

A gondolat menetemet nem tudtam befejezni, ugyanis egy hatalmas sikítás rázta meg a házat.

- Mi az isten? - dörmögte mögöttem.... Harry, és elkezdett mozgolódni

- Mi az franc! - ugrottam azonnal ki mellőle. Egy cseppet meg is szédültem a hirtelen mozdulattól. Komolyan Harry volt mellettem egész idő alatt?

- Harry Styles! Hogy merted? - jött egy paprikás hang az ajtóból. Odakaptam a fejemet és megpillantottam Serenát. Egy szál fehérneműben állt csípőre tett kézzel - este azt mondtad, még nem vagy kész velem aludni, ami valljuk be kicsit fura, és inkább egyedül alszol. Ezt mondtad. Gondoltam megleplek így reggel erre mit látok? A szomszédos szobában csalsz meg ezzel? - mutatott rám.

- Ööö... bocsi - léptem egyet felé - két dolgot tarts az eszedben - mutattam az ujjaimon - Egy. Soha az életben nem feküdnék le Harry Stylesal. Csak hogy tudd. Kettő. Ha mégegyszer azt mondod rám hogy ezzel, esküszöm úgy betöröm a plasztikáztatott orrodat, hogy szilánkosra törik - a hatás kedvéért tettem felé még egy lépést, mire hátrált egy lépést.

- Harry, végeztünk - jelentette ki és bevágva maga mögött az ajtót elviharzott.

- Basszus - röhögött fel mögöttem Harry - most mihez kezdjek barátnő nélkül - tette az agyát, mint akinek annyit jelentett Serena.

- Hát.... - kezdtem volna, de ekkor kinyílt az ajtó újra.

- És nehogy hívni próbálj, mert lecserélem a számomat. +44705628965. Ne hívj rajta. +44705628965 - kiabálta Serena és végleg eltűnt.

Egyszerre kezdtünk el röhögni. Harry leesett az ágyról, annyira nevetett. Nekem le kellett térdelnem. Egyik kezemmel a földön támaszkodva tartottam magamat, míg másik kezemmel a hasamat fogtam, mert már fájt.

- Tulajdonképpen - kezdte, de nem bírta végigmondani, mert megint nevetni kezdett - köszönettel tartozom, hogy megszabadítottál tőle - nyögte végül.

- Tudom - mondtam és elterültem a földön.

- Amikor azt mondtad, hogy betöröd az orrát...

- Igen, tudom, az jó volt.

- Inkább arra gondoltam, hogy kicsit mintha a féltékenység beszélt volna belőled.

- Az előtte lévő mondatra figyeltél?

- Igen. Azt majd meglátjuk - kuncogott már a földön fekve ő is.

- Menthetetlen vagy Styles! - tápászkodtam fel és otthagytam.

- De te ezt bírod bennem - hallottam ahogy utánam kiálltja. És milyen igaza van.

Megkerestem Niall szobáját és halkan, nehogy felébresszem, szereztem magamnak egy tiszta pólót és nadrágot. Csak nem lesz mérges... Elindultam megkeresni a fürdőt, de sehogy sem találtam. Visszamentem hát Harryhez, hogy mondja el merre találom.
Miután végre bevonulhattam a fürdőbe, alaposan megnéztem a tükörképemet. A sminkem egy kicsit elmosódott, de csak egy nagyon picit szerencsére. Gyorsan lemostam és találtam bontatlan fogkefét is, úgyhogy a fogamat is megmostam, majd beálltam a zuhany alá. Azt tudni kell rólam, hogy énekelni szeretek, de pocsék hangom van. De tényleg az. Viszont fürdés közben mindig kieresztem a hangomat, gondolván senki nem hall. Ez most nem jött be.
- Hallod kinyírsz ezzel a kornyikálással - hallottam Harry hangját közvetlenül a fürdőből. Ijedtemben sikkantottam egyet és majdnem elvágódtam. A fejemet így is sikerült bevágnom.
- Mi a túrót keresel itt? - kiabáltam rá.
- Nyugi már itt sem vagyok - hallottam és a következő pillanatban hallottam, hogy becsapódik mögötte az ajtó. Óvatosan kikukucskáltam azért a biztonság kedvéért. Kiment. Elkezdtem kutatni a törölköző után, amit magammal hoztam, de sehol nem találtam.
- HARRY!!! - ordítottam el magamat.
- Igen - már nyílt az ajtó, demég gyorsan be tudtam ugrani egy szekrény mögé, így csak a fejemet láthatta.
- Hova a fenébe tetted a törölközőt? - vontam kérdőre.
- Erre gondolsz? - emelte a magasba a törcsit.
- Add ide!
- Háát... mit ajánlassz érte? - húzta fel a szemöldökét kihívóan.
- Nem pofozlak meg - sziszegtem.
- Hát én valami másra gondoltam - mondta és elindult felém.
- Nehogy ide gyere! - ilyedtem meg.
- Egy puszi az ára - mondta és az a pimasz vigyor játszott az arcán.
- Oké, de ne less! - adtam be a derekamat, tudva, hogy ennél jobb ajánlatot úgysem kaphatok. Nőiességemet takarva elindultam felé, amint becsukta a szemeit. A törölközőt jó messzire eltartotta magától. Mikor odaértem az egyik kezemmel a törölközőért nyúltam s közben nyomtam egy puszit az arcára. Amint megpusziltam elengedte a törölközőt és kinyitotta a szemét. Gyorsan hozzápréselődtem, nehogy meglásson.
- Teeee - dörmögtem az ingébe mérgesen. Na innen hogy szabadulok vajon?
- Nem tehetek róla, hogy nem fogtad eléggé - mondta kuncogva.
- Légyszíves Harry csukd be a szemed, had vegyem fel a törölközőmet.
- Oké. De előtte... - az állam alá nyúlva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Nem hiszem el, hogy pucéran állok Harry Styles karjai közt. Ez abszurd - csak hogy tudd -hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta az orromat - én nem hagyom magamat. Legközelebb könyörögni fogsz a csókomért - fejezte be és anélkül, hogy megnézett volna magának kiment.
Gyorsan felvettem a törcsit és megtörölköztem. Belebújtam Niall cuccaiba és azon gondolkodva, hogy 1től 10es skálán mennyire volt ciki az előbbi helyzet elindultam reggelizni.
A konyhában Perrievel futottam össze. Éppen palacsintát sütött.
- Szia segíthetek? - kérdeztem.
- Persze. Megkennéd azokat, amik már készen vannak? a Hűtőben találsz lekvárt és összekeverhetnél túrót. Ja és a mosogató feletti szekrényben van kakaó, nutella és fahéj - sorolta. El is kezdtem elkészíteni a palacsintákat és közben beszélgettünk. Annyira aranyos lány. Szegényt nagyon sokan utálják, amiért Zaynnel jár, de azt mondja megéri, mert amikor együtt vannak, akkor az mindent kárpótol.
Hamarosan elkezdtek lefelé szállingózni az emberek. Először Liam és Daniell, majd Zayn és végül Harry, Louis és El. Leültünk a nagy kör asztal köré és elkezdtünk enni. Én ügyesen El mellé lavíroztam és sikerült végre váltanom vele egy-két szót. Látszott rajta, hogy nem pihent túl sokat, de így is boldogság sugárzott az arcáról. Teljesen feldobódva mesélte az esti kalandját, de úgy hogy csak én halljam. Aztán kikérdezett engem is, hogy miért aludtam Harryvel, amikor nem ez volt a terv. Mondtam neki, hogy fogalmam sem volt, hogy kivel alszom, de örömmel számoltam be arról, hogy elüldöztem Serenát. Rosszallóan nézett rám, mert ő olyan lélek, aki mindenkit megsajnál. Még az ilyen undok libákat is. De az sem tetszett neki, hogy ilyen boldog vagyok, azok után amiket ma Harry tett reggel. Én sem tudom, hogy miért vagyok boldog....
- Te Emma! Nagyon ismerős az a pulcsi ami rajtad van - szólalt meg Niall, amikor felálltam - és az a nadrág is.
- Hihihi... Kölcsönvettem.
- Azt látom - mondta, majd inkább újra enni kezdett.
- Na én lassan megyek. Próbám van - állt fel Daniell is. Kiment a konyhába és elmosta a tányérját. Éppen felfelé indult, amikor utolértem.
- Dani - szóltam neki - nem akarok udvariatlan lenni, de csak most jutott eszembe, hogy nekem azt mondta Harry, hogy ti szétmentetek - ez ma reggel villant be, hogy ezért nem kérte meg Daniell barátnőjét, hogy legyen ő az álbarátnője.
- Igen, de két hét után kiderült, hogy jobban hiányzunk egymásnak, mint gondoltuk.
- Értem - ezen elgondolkoztam. Milyen mázlisták, hogy megtalálták maguknak a tökéletes párt, akivel csak két hétig bírták külön.
- Gyere amíg elkészülök, mindenről szeretnék hallani, ami közted és Harry között zajlik. A vak is látja, hogy működik a kémia - húzott felfelé. Gyorsan felvilágosítottam, hogy nincs itt semmilyen kémia, max bomba robban néha köztünk.  Erre egy amolyan "aha és ezt el is higgyem" nézést kaptam, mire széttárt karral néztem vissza.
Vajon tényleg ezt látják mások kívülről? Pedig én igyekszem közömbös maradni. De valljuk be ha az ember Harry Styles-szal áll hadban annak nem egyszerű. Főleg ha a srác ellopja a törölközőjét egy reggel, vagy minden magyarázat nélkül közli vele, hogy kell neki és megcsókolja. Nem ez nagyon nem könnyű.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ismeretlen szám. Ki lehet?
- Haló? Itt Emma Rosewood - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Emma, itt Conor - jajj már el is felejtettem Conort, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna - áll még a mai kávé?
- Igen - válaszoltam boldogan.
- Mi lenne, ha egy olyan fél óra múlva érted mennék. Megadod a címed?
- Az nagyszerű lenne. De most a 1D közös házában vagyok. indjárt lemegyek és megkérdezem a címet.
- Oké.
Lesiettem a lépcsőn és megkérdeztem a címet az étkezőben lévőktől. Louis rögtön tudni akarta, hogy kinek adom ki őket, mire megnyugtattam, hogy csak Conor jön értem és megyünk kávézni. Ekkor Harry csörömpölve letette a villáját és kivonult a konyhába. A többiek nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, de én annál inkább. Talán sikerült féltékennyé tennem?
Gyorsan elmondtam Conornak, hogy hová jöjjön és utána kezdtem el foglalkozni a nagyobb gonddal. Nincs mit felvennem.
- Én tudok adni neked. Szerintem nagyjából egyezik a méretünk - ajánlotta fel Perrie, amit örömmel el is fogadtam. Egy farmert egy vékony hosszúujjast és egy kabátot kaptam egy bakanccsal egyetemben. Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!