11. fejezet - Rájöttem mit érzek, de....

 Sziasztok!
Meg is hoztam a 11. fejezetet, ahogy ígértem. Remélem senki nem lesz mérges a vége miatt...
Szeretném megköszönni, hogy az előző részhez annak ellenére is viszonylag sok komment érkezett, hogy kimaradt két hét. KÖSZÖNÖM!!!
Jól esne, ha ehhez a részhez is érkezne soksok komment.
Kíváncsi lennék két dologra:
    1., Mi a véleményetek úgy az egész történetről, ki a kedvenc szereplőtök, mi volt eddig a kedvenc jelenetetek?
    2., Melyik a kedvenc One Direction számotok az összes közül, ami eddig megjelent ( tehát az Up All Night-ról és a Take Me Home-ról? Majd külön-külön a kettőről. Tehát összesen két számot kérnék :)
(ezzel segítenétek nekem egy kicsit a történetben)
Na de most már nem is húzom tovább a szót! Jó olvasást!!!
xoxo

 

Egy nem is elég lett volna...

 

- Öhm... figyi - fordultam oda hozzá hirtelen - most jön erre az a srác aki kidobott, mert ... az lényegtelen, hogy miért. A lényeg, hogy csajjal van. Eljátszanád hogy járunk?

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. Basszus. Craig nem tudhatja meg, hogy mióta kidobott nem volt senkim. Ciki lenne. És az a gonosz mosoly az arcán... Nem volt időm elmagyarázni még egyszer Harrynek a helyzet kínosságát számomra mivel már itt is voltak.

- Szia Em - üdvözölt egy kevés gúnnyal a hangjában.

- Craig! Micsoda meglepetés! - mondtam erőltetett kedvességgel a hangomban. Ha nem tűnik fel neki, hogy kényelmetlen nekem ez a helyzet, akkor talán nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy még mindig oda vagyok érte.

- Ő Jessica, a barátnőm - mutatott a mellette álló lányra. Vörös hajú, zöldszemű lány volt. A bőre tejfehér. Kimondottan szép. Illett Craighez, akinek sötétzöld szeme és sötét haja volt. Mintha egy divatlapból léptek volna ki.

- Szia - néztem a szemébe mosolyogva. Próbáltam őszintén örülni neki, mert elég kedvesnek tűnt. Nem akarom elítélni csak azért, mert egy szemétládával jár - Ő Harry, a barátom - mutattam Harryre aki épp kortyolt egyet a vizéből, de kijelentésemet meghallva majdnem megfulladt.

- Jól vagy haver? - ütögette meg a hátát Craig.

- Persze - köhécselte - csak félrenyeltem. Szóval igen, Harry - állt fel és üdvözölte őket. Miközben visszaült felvont szemöldökkel nézett rám. Egy kis értetlenséget és annál több elégedettséget véltem felfedezni a szemében. Azok a szemek....

- Nem akarunk ám zavarni, egyetek csak - mondta Jessica. Láthatóan kínosan érezte magát. Valószínűleg Craig mesélt neki rólam.

- Jajj nem zavartok - kezdte Harry, de az asztal alatt jól sípcsonton rúgtam, mire inkább elhallgatott.

- Örülök, hogy találkoztunk - búcsúztam tőlük. Craig is elköszönt, majd elindultak a kis étterem másik végébe. Leültek és elkezdtek beszélgetni. Körülbelül minden második percben csókolóztak, fogták egymás kezét. Olyan nyálasan romantikusan viselkedtek...

- Szóóóval - kezdte Harry egy pimasz mosollyal az arcán - akkor mi most járunk? - nevette el magát miközben átnyúlt az asztalon és letörölt az arcomról egy kis ketchupot. Az most komolyan végig az arcomon volt??? Neee. Ez oltári ciki - Ne érts félre, én örülnék neki, de tudtommal eddig te ellenezted... - az arcán ott virított az az idegesítő, de ugyanakkor ellenállhatatlan gúnyos mosoly.

- Nos, nem, nem járunk. Csak eljátsszuk.

- Miért is?

- Ő a volt barátom.

- Eddig megvan - vágott töprengő arcot, mintha olyan nehéz dolgot akarnék megértetni vele, mint mondjuk, hogy hogyan oldunk meg egy másodfokú függvényt.

- És ennyi. Nem akarom, hogy azt higgye, én nem tudok találni magamnak senkit. És mivel ő szakított.... Na mindegy ezt te úgysem értenéd - adtam fel látva hogy szórakozik a nyomoromon.

- Tudod, megcsókolnálak, de mint említettem azt csak akkor teszem meg, ha könyörögsz érte.....

- Minek kéne ide csók? - néztem rá teljesen értetlenül. Craignek azt mondtuk, hogy járunk. Bevette. Ennyi nekem untig elég.

- Látod a párokat körülöttünk? - mutatott körbe - Mind kézen fogva csókolózik, vagy egymás szemébe néz. Csak úgy csöpög itt minden - mondta kissé undorodva. Micsoda romantika ellenes ökör...

- És? Mi úgyis mindjárt megyünk....

- Nekem mindegy. Csak gondoltam tegyük hihetővé - magyarázta meg a teóriáját majd jelzett a pincérnek, hogy fizetnénk. Francesca hamar hozta a számlát és miután Harry fizetett (kértem, hogy hadd fizessem ki az én részemet, de nem engedte) megígértette velünk, hogy még jövünk erre.

Kifelé menet el kellett mennünk Craig és Jessica asztala mellett. Craig éppen a lány combját simogatta és egyre csúsztatta felfelé a kezét. Kihívóan nézett rám, hogy mit reagálok.... Hogy mit reagáltam? Hááát.... Egy gyors mozdulattal hátrafordultam a mögöttem lépkedő Harryhez és nagy meglepetésemre megcsókoltam. Harry nem csókolt vissza. Csak állt ott, de szerencsére ezt nem láthatta Craig. Ez után a hirtelen és értelmetlen cselekedetem után megfogva Harry kezét egy hűvös viszlátot mormolva kivágtattam az étteremből.

Éreztem, hogy elvörösödöm. Mért nem csókolt vissza? A szemét. Bezzeg amikor én voltam neki az Álbarátnő, én visszacsókoltam. Most nem értem. Azt hittem barátok vagyunk. Meg ha nem is kellek neki már úgy, akkor miért mondta, hogy neki nem lenne ellenére? Esküszöm KIKÉSZÍT!

Nagy léptekkel haladtam a kocsija felé. Kezemet már kitéptem az övéből, abban a pillanatba, amikor becsukódott az ajtó mögöttünk. Harry lassan követett. Amikor elértem az autót és ki akartam nyitni az ajtaját, nem sikerült. Ingerülten elkezdtem rángatni.
- Nyisd már ki! - fordultam vissza felé, de az arcát olyan közel találtam az enyémhez, hogy azonnal megdermedtem.

Lassan megfogta a kezemet és még közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett. Egy másodperc sem kellett ahhoz, hogy elvesszek azokban a gyönyörű szemekben. Lassan közelebb hajolt hozzám. Éreztem a lehelletét. Mentolos volt. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nem értettem, hogy hogy lehet egy pizza után mentolos valakinek a lehellete. Tudtommal ugyanis nem evett sem lehelet frisstő cukorkát, sem rágót. Pillantása a szememről lesiklott az ajkaimra. A térdem megremegett. Egyszerűen megőrjített. Lassan visszatért a szememhez, majd még közelebb hajolt. Már majdnem összeért az ajkunk. Egy halk sóhaj szaladt ki a számon, mire elmosolyodott és eltüntette azt a minimális távolságot is közöttünk. Ajkai, ahol hozzám értek, elektromosságot idéztek elő bennem. Úgy tudnám leírni, mintha áram ütést szenvedtem volna. Olyan kis gyengét, de amibe beleremeg azért az ember. Hihetetlen volt. Egyszerre volt gyengéd, de sürgető a csókja. Ebben a csókban minden volt. Őszinteség, hazugság, vágy. A hazugság ellenére képtelenül jó volt.

Nem tudom mennyi idő telet el így. Csókunkat a kocsija riasztója törte meg, ugyanis nem figyelve a külvilágra, nekimentünk, vagy inkább neki estünk. Harry azonnal elengedett és szemeit lesütve kotorta elő a kabátzsebéből a kulcsokat, amivel aztán leállította az autót. Megköszörülte a torkát, majd szótlanul kinyitotta nekem az ajtót. Én szintén szótlanul beültem, s miközben megkerülte az ajtót, a számat tapogattam, de amint kinyílt a vezetőülés felőli ajtó elkaptam a kezemet. Beült és egy szó nélkül indította a motort.

A hazafelé vezető út némán telt, aminek kimondottan örültem. Volt időm végiggondolni a bennem kavargó érzéseket. Amit biztosan tudtam, hogy nagyon jó volt. Az a csók olyan volt, mint a mesékben. Az első csókunk a mostanihoz képest semmi nem volt. Az olyan erőltetettnek tűnt. Ez teljesen más volt. Egyszerű, de mégis mindent elmondó. Tudtam, hogy elvesztem. Ha eddig nem is voltam belesve, akkor most totálisan és menthetetlenül beleszerettem. Úgy éreztem, ő az aki mindent meg tud nekem adni. Minden meg van benne, amit keresek egy fiúban. Pimasz, de egyben úriember is. Egy dolog nem hagyott ebbe belenyugodni. Képtelen voltam elhinni, hogy értem feladja a szingli életét, a bulizást. Mi értelme lenne neki, Harry Stylesnak leállni egy olyan kis jelentéktelen személlyel, mint én.

- Na mire jutottál? - kérdezte visszarángatva a valóságba. Hangja rekedtes volt, de hallottam rajta, hogy mosolyog. Már a házunk előtt álltunk.

- Tessék? - feleltem kérdésére kérdéssel úgy téve mintha nem érteném mire gondol, közben kicsatoltam az övemet.

- Tudod, hogy hogy értem - mondta és ő is ezt tette, majd  kiszálltunk az autóból.

- Nem - elindultam a ház felé. Harry gyors léptekkel mellém ért.

- Látom rajtad, hogy most kielemezted az előbbi csókunkat és egy hipergyors pro és contra listát készítettél arról, hogy megéri-e velem foglalkoznod vagy nem.

- Óóó. Hát...

- Ne kertelj - figyelmeztetett. Mintha azt akarná mondani, hogy ne féltsem az érzéseit.

- Ööö... - most mégis mit mondjak. Nem akartam se nemet, se igent.

- Tudod mit? - már a bejárati ajtó előtt álltunk - megkönnyítem a dolgodat - Holnap után elmehetnénk az állatkertbe. Randi gyanánt. 

Hitetlenkedve álltam előtte. Próbáltam válaszolni, de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Még pár percig csendben várta a válaszomat, de aztán megunta.

- Egy nem is elég lett volna... - kínjában elmosolyodott, de a hangján hallottam, hogy csalódott. Köszönés nélkül visszament a kocsihoz és beült, majd elhajtott. Pedig én nem akartam megsérteni, de nem mondhattam igent. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam. Tudtam, hogy ha igent mondanék, akkor egy darabig jó lenne, de egy hónap múlva találna mást.

- Sajnálom - suttogtam a hideg levegőbe.

 

~Craig szobájában voltunk. A szülei elmentek otthonról, tehát teljesen egyedül voltunk. Craig berakott egy kis zenét. Én az ágyon feküdtem. Odajött hozzám és felém hajolt. Lágyan kezdte csókolgatni az arcomat, majd  a nyakamat. Ujjaival a derekamat símogatta. Jól esett. Én a hajába túrtam és kövelebb húztam magamhoz. Aztán az ujjai a blúzom alá csúsztak és elindultak felfelé. Nem ilyedtem meg, ilyet eddig is csinált már (...) Már nem volt rajtam a blúz, csak a farmerem és a melltartóm. Craig a hasamat puszilgatta, majd pedig felemelte a fejét és mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra (...)  Jesszus. Eddig még sosem jutottunk el. Ennél tovább nem is szeretnék.... Rajta már csak farmer volt. Most a kulcscsontomnál jártak ajkai. Ujjai a csípőmnél.... egyre lejjebb..... (....)

- Craig ezt én még nem szeretném! - mondtam.

- Nyugi.

(...)

- Cseszd meg Emma!! - kiáltottam, amikor kigurultam alóla és kirohantam a fürdőbe....


- Figyelj! - ragadta meg a karomat Craig. Éppen bioszra siettem a suli folyosóján, amikor utolért. Tegnap este óta nem beszéltem vele. Ma is próbáltam kerülni. Kicsit rosszul esett az amit tegnap mondott és tett - Beszélnünk kell - mondta miközben a hajába túrt.
- Oké. Beszéljünk.
- Nos tudod, ami tegnap történt. Én sajnálom....
- Hát nem kellett volna. Én mondtam neked, hogy még nem vagyok rá készen - nagy kő esett le a szívemről, hogy nem sértődött be amiért úgymond faképnél hagytam. Meg kell értenie, hogy nekem az még nem megy.
- Nos ez az amiről beszéltem. Én 18 éves vagyok. Vannak szükségleteim....
- Ezzel mire is célzol? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Most komolyan azzal jön, hogy neki szüksége van a szexre?
- Arra, hogy ha te ezt nem tudod bevállalni.... lehet, hogy .... szakítanunk kellene. Ha nem fekszel le velem az arra utal, hogy nem bízol bennem. Azaz nem is szeretsz - hogy ebben mekkorát téved.
- Ezt én is mondhatnám - fakadtam ki - ha szeretnél tudnál várni....
- Em! - fogta két keze közé az arcomat - figyelj! Én ... nem tudok várni. Nekem szex kell......~

10. fejezet - A randi(k)

Sziasztok!
Tudom elég sokat kellett erre a részre várni, de mostanában el voltam kissé havazva. A sulinkban szalagavató volt, ahova kötelező volt elmenni és székeket pakolni, akkor egy csomó TZt írtunk és még sorolhatnám. Minden esetre most itt van. Nem lett életem legjobb alkotása, de igyekeztem. Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a sok kommentet. remélem ezentúl is írtok majd. :)
puszi Secretgirl

Poutbot

Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!
  Kiléptem az ajtón, de azonnal meg is torpantam és elgondolkoztam Harry mondatán.Teljesen összezavar. De nagyon. Az egyik pillanatban úgy érzem tényleg szeretne tőlem valamit, de a következőben rájövök, hogy semmit nem tesz azért, hogy legyen köztünk valami. Olyan ember, aki a csillagokat is leígéri az égről, de közben mégsem gondolja komolyan, ugyanis élvezi a szingli létet és hogy az összes lány/nő a kegyeit keresi. De én mindezek ellenére, ha így folytatja, bele fogok szeretni. Hacsak...

- Menj már! - nyúlt ki egy kéz az ajtón és egy kicsit meglökött, nyomatékot adva a szavainak. A hangban Zaynt ismertem fel. Gyorsan odakaptam a fejemet, így még el tudtam kapni a biztató pillantást amit küldött felém, majd becsukódott az ajtó.
  Elindultam hát kifelé a házból az egyetlen emberhez, akiről úgy gondoltam, hogy segíteni tud nekem. Igen, arra gondoltam, hogy majd Conor eltereli a gondolataimat. Tudom, hogy elég önző dolog, de nem eshetek bele Harrybe.
- Szia Emma! - köszöntött mosolyogva Conor miután kiléptem a kapun. A kocsijának támaszkodva várt rám. Napszemüvegét kissé letolta az orrán, hogy jobban megnézhessen magának - Csini vagy ma is.
- Szia! - mentem oda hozzá és megöleltem - köszönöm.
- Hogyhogy itt aludtál? Féltékenynek kéne lennem? - pillantott a házra, majd vissza rám.
- Nem, dehogy - nevettem el magamat - csak játszottunk és már nem volt kedvünk hazamenni - tájékoztattam - Na de hová is megyünk? - tereltem a témát. Azért nem kell mindenről tudnia...
- Tudom, hogy kávéról volt szó, de van ma egy kiállítás amire meghívtak.... - kezdte bátortalanul.
- Igen? Miféle kiállítás? - csillant fel a szemem. Mindig el akartam menni egy meghívásos kiállításra. Nem vagyok oda a festményekért, de azért egyszer szívesen megnéznék egyet.
- Hát a Mona Lisát egy időre áthozták Angliába...
- Neeee! Hülyéskedsz? - Lehet, hogy élőben látok egy ilyen híres festményt?
- Nem - mosolygott - szóóóval arra gondoltam, hogy elkísérhetnél. Utána pedig kajálhatnánk valamit.
- Benne vagyok - fogadtam el az ajánlatát örömmel. Hogy mi dobott fel ennyire? Az hogy ez  a randi le fog foglalni legalább háromig.
  Elrúgaszkodott az autótól és kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak szállni. Micsoda úriember. Nagy léptekkel megkerülte a kocsit és beült a kormányhoz. Az autó motorja halk berregéssel kelt életre és a rádió is bekapcsolt. Éppen egy Miley Cyrus  szám ment. Szeretem ezt a számot. Szerintem nagyon szép. Miley hangja egyszerűen csodás és a dal pedig sokatmondó. Nem egy kis semmiségről szól, hanem igazi dolgokról. Olyanról ami számit.
  Az út hosszú volt. Végülis Londonban vagyunk. Nem kis város. Mégis úgy tűnt mintha csak perceket ültünk volna a kocsiban. Conor nagyon életvidám egyéniség. Szinte minden mondatával meg tudott nevettetni. Egyszerűen felvillanyozott és mintha teljesen kiment volna a fejemből Harry. Vagy mégsem? Most is rá gondolok. Ez hihetetlen. Annak a srácnak valamilyen titkos vonzereje van. Ha találkozol vele egyszerűen képtelen vagy kiverni a fejedből...
- Emma merre jársz? - kérdezte Conor mosollyal a szája szélén.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok veled? - nevettem fel.
- Az előbb mondtam el egy elég cikis sztorit magamról, de te még csak el sem mosolyodtál... - mutatott rá a tényre. Ennyire elkalandoztam volna? - Szóval mi aggaszt? Ugyanis elég fura arcot vágtál.
- Semmi különös - vágtam rá és kicsatoltam a biztonsági övet jelezve, hogy mehetünk. Nem tehetem ezt vele. Gyerünk Emma!
  Bent, a galériában kicsit többen voltak, mint gondoltam volna. Konkrétan ez nem egy kis kiállítás volt, hanem A kiállítás. Tele hírességgel, újságíróval, akik azonnal elkezdtek fényképezni minket. A sok vaku szinte megvakított. Meg is torpantam egy pillanatra, de akkor megéreztem Conor tenyerét a gerincem tövénél és éreztem ahogy a fülemhez hajol.
- Nyugi, csak pár kép készül rólunk, aztán majd keresnek valaki mást akit zargathatnak.... ha szerencsénk van.
- Te vagy Conor barátnője ugye?
- Nem.
- Igen - válaszoltuk egyszerre Connorral. Természetesen nem az enyém volt az igenlő.
- Ezt most nem értem - fordultam felé elkerekedett szemekkel. Most komolyan a barátnőjének hívott?
- Gyere - húzott befelé. A tömegbe.
  Mi a fene folyik itt? Teljesen összezavarodtam. Pedig már így is elég nehéz volt kiigazodnom egy-két emberen.... Nem most nem gondolok rá! Conor tovább húzott befelé a sok ember közé. Egyszer csak megtorpantam.
- Mit akarsz tőlem? - tettem fel a kérdést ami ebben a pár pillanatban nyomasztott.
- Én? - nézett le rám és a szemében sehol  nem volt az a kedves srác akivel idáig utaztam - Az ég világon semmit. Mármint mégis - simított végig a karomon - azt akarom, hogy maradj csöndben.
- Nem értelek. Olyan kedves voltál hozzám. Mi történt? Miért hoztál egyáltalán ide?
- Ez egy érdekes kérdés. Tudod, volt egy-két nézeteltérésem a kis szeretőddel, Harryvel...
- Nem a szeretőm - vágtam közbe de nem nagyon foglalkozott vele hanem folytatta.
- Azt akarom látni, hogy szenved. Hogy lássa, a lány akiért megőrül, akiért képes másik álbarátnőt találni, hogy ne kelljen miatta hazudnia, az a lány egy másik sráccal randizik ééééés - itt közelebb lépett hozzám és egy rántással magához húzott. Erőszakosan felemelte a fejemet és a száját az enyémre nyomta. Villódzani kezdett minden. Conor erőszakosan próbálta kikényszeríteni, hogy visszacsókoljam. Mivel nem sikerült neki, inkább elengedett - csókolózni - fejezte be a mondatát majd körülnézve gonoszul elmosolyodott. Igen. Vagy milliónyi kép készült rólunk.
- Ki kell mennem a mosdóba - löktem félre és a könnyeimmel küszködve indultam el a menedéket nyújtó fürdő felé. Mikor berontottam a helyiségbe kitörtek belőlem a könnyek. Zokogva ültem le az egyik kis puffra. Hogy lehettem ilyen buta? Miért történik ez velem? És hogy dőlhettem be Conornak? Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Harry figyelmeztetett is, de nem hallgattam rá, mert el voltam foglalva az utálásával.
  Az érzelem kitörésem után elkezdtem gonodlkodni. Valahogy haza kell jutnom. Doug most nincs otthon, ő kilőve. Csak Eleanort tudtam hívni. Nem volt más akihez fordulhattam volna. Gyorsan előkotortam a mobilomat a táskámból és kikerestem El számát. Már hívtam is.
- Sziaaa - szólt bele egy vidám hang - hogy megy a randi?
- Értem tudnál jönni? - kérdeztem és bármennyire is próbáltam titkolni a hangomon, hogy fél perccel ezelőtt zokogtam, a legjobb barátnőm előtt ez képtelenség volt.
- Mi a baj? - kérdezte azonnal komolyabb hangon.
- Mindent elmondok, csak gyere értem.
- Nem tudok. Louval lejöttünk Brightonba.
- Basszus... Se Doug se te....
- De várj Louis azt mondja Harry otthon van. Megkérjük, hogy menjen érted? - kétkedés volt a hangjában.
- Megteszi - morogtam. Ha lenne más lehetőség akkor El biztosan azt mondta volna.
- Hol is vagy pontosan?
- Valami kiállítás mosdójában - válaszoltam.
- Milyen kiállítás?
- A Mona Lisa van itt - ugrott be, hogy egy órája mivel csábított ide Conor.
- Szuper. Lou tudja hol van. Harry ott lesz egy fél óra múlva.  - nyugtatgatott - addigis ne menj ki onnan.
- Köszönöm - suttogtam.
- Nincs mit. De most mennem kell. Este találkozunk rendben?
- Rendben.
  Miután kinyomtam a telefont, megnéztem mennyi az idő. Éppen dél. Na most fél óra WCfogság vár rám. Mit csináljak... Körülnéztem. Egy kimondottan elegáns mosdóba csöppentem. Kis rózsaszín puffok, tükrök mindenfelé, illatos gyertyák.... Felálltam és odasétáltam az egyik mosdókagylóhoz. Rátámaszkodtam majd belenéztem a tükörbe. Egy vörös szemű, szőke lány nézett vissza rám. Miért sírtam? Semmilyen érzés nem fűz Conorhoz. Nem akarok tőle semmit és nem is akartam. Csak egy eszköz volt. Megfeledkezni arról aki éppen a segítségemre siet, ha minden igaz. Miközben ezen gondolkoztam ismét eleredtek a könnyeim. Égették a bőrömet. Gyorsan megnyitottam a csapot és hideg vizet spricceltem magamra. Sokkal jobb lett. Vettem pár mély levegőt és ismét szemügyre vettem magamat. A látvány jobban tetszett mint elsőre. Nagyot sóhajtva visszaültem és csak bámultam magam elé. Nem gondolkoztam semmi, csak voltam.
 Telefonom csörgésére összerándultam. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen szám. Ki lehet az?
- Hallo? - szóltam bele.
- Merre vagy? - Harry volt az. Ilyen hamar ideért volna? Még csak 20 perc telt el amióta hívtam Elt. A fél óra is rekord lett volna, hiszen Conorral vagy 50 percbe telt ideérni.
- A női mosdóban - feleltem készségen.
- Akkor .... egy pillanat.... kinyithatod az ajtót - mondta és abban a pillanatba kopógást hallottam. Boldogan nyitottam ki az ajtót. Harry ott állt és éppen a telefonját tette zsebre - Mondanám, hogy én megmondtam, de talán majd később.
- Csak vigyél innen ki - borultam a nyakába, mire meglepetésében hátratántorodott, de pár pillanat után már éreztem a simogatását a hátamon - Köszönöm - suttogtam halkan.
  Kint a kocsiban mindent elmondtam neki amit Conor mondott, mire egy szimpla Kinyírom! volt a válasz. Már majdnem elnevettem magamat olyan aranyosan viselkedett. Mintha a húga lettem volna. Vagy mintha a barátnője.
- Minden esetre jól elcseszte a napomat - duzzogtam. Már túl voltam a nehezén. Kisírtam magamból mindent. Már csak egy nagy üresség volt azon a helyen a szívemben, ahová Conor tartozott. Hahh... tartozott? Ismertem két napja.
- Hát azon még segíthetünk - mosolyodott el csibészesen.
- Ne is álmodj róla, hogy randira megyek veled - kaptam fel a fejemet. Mégis mit képzel? Csak mert eljött értem egy köszönömnél ne várjon többet.
- Nyugi van! Csak gondoltam elmehetnénk kajálni egyet. Mint barátok - fejtette ki bővebben az ötletét.
- Nem si tudom... - kérettem magamat. Pedig nagyon jól hangzott. A választ korgó gyomrom adta meg helyettem.
- Azt hiszem ez egy igen - kuncogott és indította a kocsit.

  Egy kis olasz étteremnél parkoltunk le. Poutbot, állt a táblán. Egy elég csendes környéken voltunk, gondolom, hogy ne zavarjanak meg minket a paparazzik. Vicces lenne ha egyazon nap két hírességgel kapnának le. Az ország lotyójának tartanának. Még csak az kéne. Doug ki sem engedne a házból vagy fél évig.
Bementünk hát. Az étteremben a paradicsom és különböző olaszos fűszerek illata terjengett. Ínycsiklandozó volt. A díszítés teljesen összhangban volt az illatokkal. A piros és zöld színek domináltak és sok helyen kis olasz zászlócskák díszelegtek. Két és négy személyes fa asztalok voltak szétszórtan elhelyezve. Egy fiatal pincérnő igyekezett felénk, amint beléptünk. Egy két személyes sarok asztalhoz vezetett minket és felvette a rendelésünket. Közösen kértünk egy nagy hawaii pizzát és két szénsavmentes vizet.
- Gyakran jársz ide? - kérdeztem, miközben körülnéztem, hogy jobban megfigyelhessem a képeket a falon. Mindegyik egy híres római mondát mondott el. Rögtön beleszerettem a helybe.
- Nem. Sajnos nincs sokidőm rá, de ha van egy kis szünetünk a bandával, akkor mindig eljövök ide. Itt készítik a legjobb pizzát egész Londonban - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
- Köszönjük Harry - hozta ki a vizet egy másik lány mosolyogva - mindig öröm erre látni - a lány olaszos akcentussal beszélt és csak üvöltött róla, hogy onnan származik. Kreol bőr, sötét haj. Egy igazi olasz szépség tette le elém a vizemet.
- Francesca - nézett fel meglepetten Harry. Gyorsan felált és megölelte a lányt - De rég láttalak.
- Hát pedig én itt voltam. Csak te voltál Amerikában - nevetett a lány - Te biztosan Harry barátnője vagy - fordult felém és kezet nyújtott.
- Ööö.. nem. Csak barátok vagyunk. Bella - mondtam miközben kezet ráztam vele. Harry felszisszent és megvakarta a fejét.
- Jajj bocsánat. Csak tudod, Harry még sosem hozott ide senkit. Még Louist sem - magyarázkodott és éreztem, hogy zavarban van.
- Köszi Francesca - sóhajtott Harry lemondóan, majd visszaült a helyére.
- Inkább megyek és megnézem a pizzátokat - sietett el a lány.
- Komolyan? Senkit? - kérdeztem meglepődve. Ez azért cuki...
- Nem. Senkit - mondta, de nem akartam erről tovább beszélni, inkább témát váltottam. Beszélgettünk csak úgy mindenről. Tényleg lényegtelen dolgokról. Mondjuk, hogy melyik fajta rágógumit szeretjük... hogy mi a kedvenc játékunk a vidámparkban meg ilyesmikről. Mikor kijött a pizza, elkezdtünk enni. Felvágtuk hat szeletre. Mikor beleharaptam, megértettem miért tartja Harry a legjobb pizzának egész Londonban. Az ízek pontosan illettek egymáshoz. A tészta nem olyan volt, mint a legtöbb helyen, hanem kissé más. Ilyennek képzeltem az olasz tésztát.
Nagyon finom volt.
- Ugye, mondtam hogy a legjobb? - mosolygott elégedetten, amikor látta, hogy a harmadik szeletet kezdem el enni.
- Igen - vigyorodtam el én is. Éppen nyúltam a vizemért, amikor láttam, hogy már elfogyott. A pult felé fordultam, hogy jelezzem, kérnék még egy pohárral. Ekkor láttam meg Őt. Az ajtóban állt egy lánnyal az oldalán. Arra várt, hogy őt is egy asztalhoz vezessék. A mosoly lefagyott az arcomról. Mit keres itt? És ki az a lány ott mellette? El akartam kapni a fejemet, de ekkor észrevett. Kissé gonoszul vigyorodott el és elindult az asztalunkhoz maga után húzva a lányt.
- Mi az Em? Minden oké? - nézett rám aggódva Harry.

9. fejezet - Kínos incidens a fürdőben


Sziasztok!
Meghoztam a 9. fejezetet is. Szeretném megköszönni Évesznek a sok segítséget, amit a hétvégén adott. Nagyon köszönöm, úgyhogy ezt a részt most neki ajánlom!
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kérlek titeket, hogy ne fukarkodjatok a kommentekkel. Nagyon örülnék, ha összejönne tíz!
puszi, Secretgirl

 

Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert nem akartam, hogy a fény megártson nekik. Egyre nagyobbra és nagyobbra. Ahogy a tudatom is kezdett visszaszivárogni észleltem, hogy egy kar és egy láb ölel a hátam felől. Be kell vallanom, nagyon kényelmesen feküdtem. Fogalmam sem volt még mindig, hogy ki tart a karjaiban. Talán Niall, ugyanis vele indultam fel a lépcsőn. Vagy....

A gondolat menetemet nem tudtam befejezni, ugyanis egy hatalmas sikítás rázta meg a házat.

- Mi az isten? - dörmögte mögöttem.... Harry, és elkezdett mozgolódni

- Mi az franc! - ugrottam azonnal ki mellőle. Egy cseppet meg is szédültem a hirtelen mozdulattól. Komolyan Harry volt mellettem egész idő alatt?

- Harry Styles! Hogy merted? - jött egy paprikás hang az ajtóból. Odakaptam a fejemet és megpillantottam Serenát. Egy szál fehérneműben állt csípőre tett kézzel - este azt mondtad, még nem vagy kész velem aludni, ami valljuk be kicsit fura, és inkább egyedül alszol. Ezt mondtad. Gondoltam megleplek így reggel erre mit látok? A szomszédos szobában csalsz meg ezzel? - mutatott rám.

- Ööö... bocsi - léptem egyet felé - két dolgot tarts az eszedben - mutattam az ujjaimon - Egy. Soha az életben nem feküdnék le Harry Stylesal. Csak hogy tudd. Kettő. Ha mégegyszer azt mondod rám hogy ezzel, esküszöm úgy betöröm a plasztikáztatott orrodat, hogy szilánkosra törik - a hatás kedvéért tettem felé még egy lépést, mire hátrált egy lépést.

- Harry, végeztünk - jelentette ki és bevágva maga mögött az ajtót elviharzott.

- Basszus - röhögött fel mögöttem Harry - most mihez kezdjek barátnő nélkül - tette az agyát, mint akinek annyit jelentett Serena.

- Hát.... - kezdtem volna, de ekkor kinyílt az ajtó újra.

- És nehogy hívni próbálj, mert lecserélem a számomat. +44705628965. Ne hívj rajta. +44705628965 - kiabálta Serena és végleg eltűnt.

Egyszerre kezdtünk el röhögni. Harry leesett az ágyról, annyira nevetett. Nekem le kellett térdelnem. Egyik kezemmel a földön támaszkodva tartottam magamat, míg másik kezemmel a hasamat fogtam, mert már fájt.

- Tulajdonképpen - kezdte, de nem bírta végigmondani, mert megint nevetni kezdett - köszönettel tartozom, hogy megszabadítottál tőle - nyögte végül.

- Tudom - mondtam és elterültem a földön.

- Amikor azt mondtad, hogy betöröd az orrát...

- Igen, tudom, az jó volt.

- Inkább arra gondoltam, hogy kicsit mintha a féltékenység beszélt volna belőled.

- Az előtte lévő mondatra figyeltél?

- Igen. Azt majd meglátjuk - kuncogott már a földön fekve ő is.

- Menthetetlen vagy Styles! - tápászkodtam fel és otthagytam.

- De te ezt bírod bennem - hallottam ahogy utánam kiálltja. És milyen igaza van.

Megkerestem Niall szobáját és halkan, nehogy felébresszem, szereztem magamnak egy tiszta pólót és nadrágot. Csak nem lesz mérges... Elindultam megkeresni a fürdőt, de sehogy sem találtam. Visszamentem hát Harryhez, hogy mondja el merre találom.
Miután végre bevonulhattam a fürdőbe, alaposan megnéztem a tükörképemet. A sminkem egy kicsit elmosódott, de csak egy nagyon picit szerencsére. Gyorsan lemostam és találtam bontatlan fogkefét is, úgyhogy a fogamat is megmostam, majd beálltam a zuhany alá. Azt tudni kell rólam, hogy énekelni szeretek, de pocsék hangom van. De tényleg az. Viszont fürdés közben mindig kieresztem a hangomat, gondolván senki nem hall. Ez most nem jött be.
- Hallod kinyírsz ezzel a kornyikálással - hallottam Harry hangját közvetlenül a fürdőből. Ijedtemben sikkantottam egyet és majdnem elvágódtam. A fejemet így is sikerült bevágnom.
- Mi a túrót keresel itt? - kiabáltam rá.
- Nyugi már itt sem vagyok - hallottam és a következő pillanatban hallottam, hogy becsapódik mögötte az ajtó. Óvatosan kikukucskáltam azért a biztonság kedvéért. Kiment. Elkezdtem kutatni a törölköző után, amit magammal hoztam, de sehol nem találtam.
- HARRY!!! - ordítottam el magamat.
- Igen - már nyílt az ajtó, demég gyorsan be tudtam ugrani egy szekrény mögé, így csak a fejemet láthatta.
- Hova a fenébe tetted a törölközőt? - vontam kérdőre.
- Erre gondolsz? - emelte a magasba a törcsit.
- Add ide!
- Háát... mit ajánlassz érte? - húzta fel a szemöldökét kihívóan.
- Nem pofozlak meg - sziszegtem.
- Hát én valami másra gondoltam - mondta és elindult felém.
- Nehogy ide gyere! - ilyedtem meg.
- Egy puszi az ára - mondta és az a pimasz vigyor játszott az arcán.
- Oké, de ne less! - adtam be a derekamat, tudva, hogy ennél jobb ajánlatot úgysem kaphatok. Nőiességemet takarva elindultam felé, amint becsukta a szemeit. A törölközőt jó messzire eltartotta magától. Mikor odaértem az egyik kezemmel a törölközőért nyúltam s közben nyomtam egy puszit az arcára. Amint megpusziltam elengedte a törölközőt és kinyitotta a szemét. Gyorsan hozzápréselődtem, nehogy meglásson.
- Teeee - dörmögtem az ingébe mérgesen. Na innen hogy szabadulok vajon?
- Nem tehetek róla, hogy nem fogtad eléggé - mondta kuncogva.
- Légyszíves Harry csukd be a szemed, had vegyem fel a törölközőmet.
- Oké. De előtte... - az állam alá nyúlva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Nem hiszem el, hogy pucéran állok Harry Styles karjai közt. Ez abszurd - csak hogy tudd -hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta az orromat - én nem hagyom magamat. Legközelebb könyörögni fogsz a csókomért - fejezte be és anélkül, hogy megnézett volna magának kiment.
Gyorsan felvettem a törcsit és megtörölköztem. Belebújtam Niall cuccaiba és azon gondolkodva, hogy 1től 10es skálán mennyire volt ciki az előbbi helyzet elindultam reggelizni.
A konyhában Perrievel futottam össze. Éppen palacsintát sütött.
- Szia segíthetek? - kérdeztem.
- Persze. Megkennéd azokat, amik már készen vannak? a Hűtőben találsz lekvárt és összekeverhetnél túrót. Ja és a mosogató feletti szekrényben van kakaó, nutella és fahéj - sorolta. El is kezdtem elkészíteni a palacsintákat és közben beszélgettünk. Annyira aranyos lány. Szegényt nagyon sokan utálják, amiért Zaynnel jár, de azt mondja megéri, mert amikor együtt vannak, akkor az mindent kárpótol.
Hamarosan elkezdtek lefelé szállingózni az emberek. Először Liam és Daniell, majd Zayn és végül Harry, Louis és El. Leültünk a nagy kör asztal köré és elkezdtünk enni. Én ügyesen El mellé lavíroztam és sikerült végre váltanom vele egy-két szót. Látszott rajta, hogy nem pihent túl sokat, de így is boldogság sugárzott az arcáról. Teljesen feldobódva mesélte az esti kalandját, de úgy hogy csak én halljam. Aztán kikérdezett engem is, hogy miért aludtam Harryvel, amikor nem ez volt a terv. Mondtam neki, hogy fogalmam sem volt, hogy kivel alszom, de örömmel számoltam be arról, hogy elüldöztem Serenát. Rosszallóan nézett rám, mert ő olyan lélek, aki mindenkit megsajnál. Még az ilyen undok libákat is. De az sem tetszett neki, hogy ilyen boldog vagyok, azok után amiket ma Harry tett reggel. Én sem tudom, hogy miért vagyok boldog....
- Te Emma! Nagyon ismerős az a pulcsi ami rajtad van - szólalt meg Niall, amikor felálltam - és az a nadrág is.
- Hihihi... Kölcsönvettem.
- Azt látom - mondta, majd inkább újra enni kezdett.
- Na én lassan megyek. Próbám van - állt fel Daniell is. Kiment a konyhába és elmosta a tányérját. Éppen felfelé indult, amikor utolértem.
- Dani - szóltam neki - nem akarok udvariatlan lenni, de csak most jutott eszembe, hogy nekem azt mondta Harry, hogy ti szétmentetek - ez ma reggel villant be, hogy ezért nem kérte meg Daniell barátnőjét, hogy legyen ő az álbarátnője.
- Igen, de két hét után kiderült, hogy jobban hiányzunk egymásnak, mint gondoltuk.
- Értem - ezen elgondolkoztam. Milyen mázlisták, hogy megtalálták maguknak a tökéletes párt, akivel csak két hétig bírták külön.
- Gyere amíg elkészülök, mindenről szeretnék hallani, ami közted és Harry között zajlik. A vak is látja, hogy működik a kémia - húzott felfelé. Gyorsan felvilágosítottam, hogy nincs itt semmilyen kémia, max bomba robban néha köztünk.  Erre egy amolyan "aha és ezt el is higgyem" nézést kaptam, mire széttárt karral néztem vissza.
Vajon tényleg ezt látják mások kívülről? Pedig én igyekszem közömbös maradni. De valljuk be ha az ember Harry Styles-szal áll hadban annak nem egyszerű. Főleg ha a srác ellopja a törölközőjét egy reggel, vagy minden magyarázat nélkül közli vele, hogy kell neki és megcsókolja. Nem ez nagyon nem könnyű.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ismeretlen szám. Ki lehet?
- Haló? Itt Emma Rosewood - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Emma, itt Conor - jajj már el is felejtettem Conort, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna - áll még a mai kávé?
- Igen - válaszoltam boldogan.
- Mi lenne, ha egy olyan fél óra múlva érted mennék. Megadod a címed?
- Az nagyszerű lenne. De most a 1D közös házában vagyok. indjárt lemegyek és megkérdezem a címet.
- Oké.
Lesiettem a lépcsőn és megkérdeztem a címet az étkezőben lévőktől. Louis rögtön tudni akarta, hogy kinek adom ki őket, mire megnyugtattam, hogy csak Conor jön értem és megyünk kávézni. Ekkor Harry csörömpölve letette a villáját és kivonult a konyhába. A többiek nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, de én annál inkább. Talán sikerült féltékennyé tennem?
Gyorsan elmondtam Conornak, hogy hová jöjjön és utána kezdtem el foglalkozni a nagyobb gonddal. Nincs mit felvennem.
- Én tudok adni neked. Szerintem nagyjából egyezik a méretünk - ajánlotta fel Perrie, amit örömmel el is fogadtam. Egy farmert egy vékony hosszúujjast és egy kabátot kaptam egy bakanccsal egyetemben. Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!

8. fejezet - Ha harc hát legyen harc

Elnézést, hogy ilyen későn hozom a részt de elszállt az ihlet. Mostanában sok segítséget kaptam:
Először is Kiss Odett-től:
tőle ezt a képet kaptam, de sajnos felhasználni nem tudtam. Viszont köszönetem jeléül ide kiraktam. A blogját pedig olvassátok sokan: Bella Története

Egy másik képet kaptam Török Leilától:



ezt is nagyon szépen köszönöm. Az ő blogja pedig: Neszta naplója
Mindkettőjüknek nagyon köszönöm!
Most pedig nem szaporítom tovább a szót, JÓ OLVASÁST!!!

War

- Emma várj! - kiabált utánam Harry, de nem akartam megállni. Azonban kénytelen voltam, mivel ismét megállított. Ahogy a keze a csuklómra fonódott kirázott a hideg - én.... sajnálom - mondta és nem fejezte be amit el akart mondani. A keze lehullott rólam és arcára kiült a csalódottság és a reménytelenség. A szemei csillogtak ugyan, de nem az örömtől, hanem a bánattól. Nem értettem. Ha akar engem, ami úgy tűnik igaz, mivel most csókolt meg nem is akárhogyan, akkor mi tartja vissza. Nem értem, hogy mi baja lenne ha velem lenne és nem Serenával. Igaz nem vagyok modell, de szerintem nem ez számít. Azt hiszem beszélek majd erről Louisszal vagy valaki mással a bandából. Meg kell tudnom, hogy miért.
Gondolataimba merülve azt vettem egyszer csak észre, hogy teljesen egyedül vagyok. Harry elment. Épp indultam volna, amikor köhécselést hallottam a hátam mögül. Megpördültem és szemben találtam magamat Liam Payne-el.
- A szív bajt hoztad rám - kaptam a kezem a mellkasomhoz.
- Bocsánat, csak meghallottam a beszélgetésedet Harryvel - emelte fel védekezően a kezét.
- Oh - szuper. MOstmár az egész banda tudni fogja.
- Nem mondom el senkinek nyugi - mintha olvasni tudna a gondolataimban... vagy ennyire kiül minden az arcomra? - Szeretnél beszélni róla?
- Hát lenne egy kérdésem. Miért?
- Hogy miért nem lehet veled, ha akar? - kérdezte mire egy aprót bólintottam, ennek következtében elkezdett csilingelni a fülbevalóm, de nem érdekelt - ez egyszerű. Paul nem akarja, hogy olyan lány mellett legyen aki megváltoztatja. Serena nem köti le Harryt. Jól mutatnak együtt, de  mindenki tudja, hogy csak kis ideig lesznek együtt. Így a rajongók megnyugodhatnak, hogy szerelmük még mindig szingli és flörtölős.
- De ez miben jó Harrynek?
- Semmiben. Ő ezt nem is látja, csak követi az utasítást.
- Én ezt eskü nem értem, de nem számít. Már nem.
- Féltékennyé akarod tenni? Rossz ötlet. Igaz nincs veled, de azt hiszem igényt tart rád...
- Mi az hogy igényt tart rám? Mi vagyok én?
- Azt hiszem nagy harcotok lesz - nevette el magát - Na gyere vissza. Mindjárt indulunk az afterre - indult az ajtó felé - még az is lehet, hogy Conor is benéz, bár nem mondta biztosra - kacsintott majd becsukódott mögötte az ajtó.

A limuzinban ültünk. Mindenki a párja mellett, illetve én Niall mellett. Neki ugyanis nem volt itt a barátnője, el kellett utaznia.
- Hallod, jót fogunk mi bulizni - karolta át a vállamat.
- Naná - mosolyogtam rá noldogan, hogy nem kell egyedül lennem mivel nem fog magamra hagyni.
- Kajás vagyok emberek - szólt most a tömeghez - meg kéne valahol állni.
- Dehogy állunk - jelentette ki Louis - akkor mire odaérnénk vége lenne a bulinak, olyan sokat ennél.
- Várj Niall én gondoltam rád - szólalt meg Liam oldalán egy göndör hajú lány, mint később kiderült Daniell - hoztam neked egy rántott húsos szendvicset és egy csokiit - húzta elő Daniell az említett darabokat a táskájából és nyújtotta az ír srác felé.
- Köszönöm - vette el mohón Niall és már bontogatni is kezdte. Én végignéztem a kocsiban ülőkön. Mindenki boldognak látszott. Ránlztem legjobb barátnőm arcára, ami csak úgy virult a boldogságtól, amikor Louis apró puszit nyomott a homlokára. Liamre, aki türelemmel és törődéssel nézett barátnőjére, aki nagyon magyarázott valamit neki. Zaynre, aki Perrie szőke haját simogatta és élvezte barátnője simogatását a combján. A pillantásom most Harryre esett, aki az ablakon kinézve hagyta, hogy Serena keze egyre feljebb és feljebb vándoroljon a combján, ám semmilyen izgatottság nem mutatkozott rajta. Inkább elgondolkozva bambult kifelé és a mellettünk elsuhanó londoni házak sziluettjét nézte. Talán egy kissé sokáig legeltettem rajta a szemem, ugyanis töprengésemből Niall rázott fel.
- Tudod, soha nem szoktam senkinek adni a kajámból, csak a barátnőmnek - kezdte komolyan - de ahogy elnézem rádfér egy kis lelki fröccs amit ebből a csokiból fogsz kapni - nyújtotta felém a fél szeletet s egy gyors pillantást eresztett meg Harry felé.
- Ennyire látszik? - néztem rá kétségbeesetten miközben beleharaptam a csokiba.
- Ha ez megnyugtat, akkor rajta is. Még nem láttam, hogy ennyire közömbös maradt volna, ha egy csaj az ágyéka környékét simogatja és közben a fülét nyalogatja - mondta le sem véve a szemét a "műsorról".
- Nem nagyon nyugtat meg, de azért köszi - feleltem. Hangomon, akármennyire sem szerettem volna hallatszott a szomorúság.
Az út további részében Niallt hallgattam amint elmesélte hogy hogyan szokott zajlani egy ilyen after náluk. Megérkeznek, pár kép a rajongókkal, egy-két autógramm, bemennek a klubba és egy fél órát teszik az agyukat, hogy milyen ahajamateldobomjóbulivan, aztán elmennek a közös házukba, ahol egy csomó hely van és mindannyian ott buliznak.
Olyan fél 11 körülérkeztünk meg a klubhoz. Ahogy a fiúk kiszálltak óríási hangzavar keletkezett. Minden fiú egy lány kezét szorongatva indult befelé és egyszer-egyszer megálltak egy képre. El-t figyeltem, aki kicsit sokkos állapotban ugyan de mosolygott Louis mellett. Sőt egyszer autógrammot is kértek tőle. Vicces volt ahogyan meglepődött. A legtöbb lány Harry nevét visította és ő eleget is tett a kéréseknek. Dobálta a haját, mosolygott a kamerába, puszit adott, aláírta a plakátokat és öleléseket osztogatott. MIndezt úgy hogy milliónyiszor a szemembe nézett. Serena meg csak tipegett utána a platformos cipőjében és azt sem tudta, hogy mérgesen húzza befelé Harryt vagy mosolyogjon a kamerákba, hogy ne tűnjön hárpiának.
Én Niall kezét fogva követtem őt a tömegen keresztül. A kocsiban mondta, hogy valószínűleg emiatt holnap azzal lesz tele az újság, hogy csalja a barátnőjét, de mondta, hogy a lányt nem izgatja az efféle süket duma. Bízik Niallban. Míg haladtunk befelé majdnem megsüketültem.
- Ti ezt hogy bírjátok? - kérdeztem a fiút a füléhez hajolva.
- Tégy úgy mintha nem lenne semmi extra és nem lenne ilyesztő a közelségük, meg hogy sírnak - kiabálta bele a fülembe, de így is alig hallottam.
Mikor végre bejutottunk ott sem lett csendesebb. A DJ valami iszonyat hosszú remixet bömböltetett. Mindenki táncolt és döntötte magába a piát. A mi kis csapatunk felment a VIP részlegbe. Ott mindenkivel bájcsevegtek egy keveset, majd lementünk táncolni. Úgymond heringparti volt, de ki kellett bírni egy számot és utána mehettünk. Niallnak nyomódva próbáltam leküzdeni a klausztrofóbiám, amikor megéreztem egy kezet a fenekem környékén matatni. Sikkantottam egyet, majd gyorsan megpördültem. Velem szemben egy magas feketehajú srác állt kajánul vigyorogva. Kezében egy üveg sör és már nyúlt volna a melleim felé, de ekkor egy kéz hatalmasat csapott rá és a srác megperdült a tengelye körül. Mintha mi sem történt volna kezdte el tapogatni a következő lányt. Kissé részeg volt a srác.
- Köszi - fordultam vissza Niall felé. Legalábbis azt hittem hogy ő áll mögöttem, hanem Harry.
- Nincs mit. Hallom harcolunk - na ennyit Liam titoktartásáról - Azt mond meg nekem, hogy most ellenem vagy értem harcolsz? - hajolt a fülemhez. A göndör tincsei csiklandozták az orromat. Lehelete égette a bőrömet. Az illata pedig egyenesen elkábított.
- Ööö . . . - dadogtam - ellened - fejeztem be, amikor ismét tiszta lett a tudatom.
- Az jó. Mert én is - suttogta majd elindult kifelé a tömegből. Az a hang. Borsódzik a hátam. Fizikailag iszonyatosan kell nekem, de vajon lelkileg is?

Szerencsére nemsokkal később elhagytuk ezt a klubot és elindultunk a közös házuk felé, ahol Louis óhajára activityt fogunk játszani párosával, de hogy ne legyen az, hogy Liam és Dan megint együtt vannak húzni fogunk, hogy ki kivel lesz.
Hamar odaértünk a házhoz. Az a ház! Nem láttam életemben még ilyet. Három szintes volt, tégla borította minden oldalát és kovácsoltvaskapun keresztül lehetett bejutni. Az ajtó dupla szárnyas faajtó volt. Belülről mintha egy mesebeli házba cseppentem volna. Minden tele volt meleg színekkel, fa burkolattal. Az antik stílus fejezi ki azt amilyen volt.
Dan adott nekünk kölcsön pár ruhadarabot, hogy mégse kelljen koktélruhában játszanunk. Így végül egy leggingsben és egy Nialltól kölcsönkért pólóban ugrándoztam le a lépcsőn magam után vonszolva Elt. A fiúk már elő is készítették a játékot. Perrie éppen kis cetlikre írta fel a neveket, majd egy kis fonott kosárkábe dobta őket és jól összekeverte. Dan a konyhában készített popcornt, úgyhogy kimentünk és segítettünk neki. Serena mint egy királynő ült az egyik kanapén és nem csinált semmit. Rajta Harry cuccai voltak. A kis mázlista.
Végül összegyűltünk a nappaliban. Öt tál popcorn és két kóla társaságában.
- Na akkor húzzunk - dörzsölte össze a tenyerét Niall - most a fiúk húznak először és aztán a maradék párosul.
Ezt de szépen megfogalmazta. Már nyúlt is húzzon egyet - Daniell - olvasta fel hangosan - nyerünk csajszi! - pacsizott le az említett lánnyal.
- Akkor most én - jelentette ki Harry. Mélyen benyúlt a kosár aljára és kihúzott egy fecnit - Hah ez vicces lesz - mondta miután elolvasta a nevet - Emma - jelentette ki nemes egyszerűséggel és rám emelte a tekintetét.
- Új párosítást! - mondtam azonnal.
- Nincs! Emma ne légy gyerekes! - szólt rám Eleanor.
Nem volt mit tennem bele kellett egyeznem. A további párosok: Louis - Zayn, Eleanor - Serena ( szegény) és Liam - Perrie.
Mindenki leült hát és elkezdtük a játékot. Mi kezdtünk Harryvel. Pörgettem és mutogatás jött ki. Húztam egy kártyát és elolvastam. Majd még egyszer. Majd még egyszer. És negyedjére is.
- Mi a....
- Ja igen ez egy khmm... érdekes verziója játéknak -  nevetett fel Niall.
Hogy mi volt a szavam? Eutrofizáció. Még jó hogy jó vagyok bioszból. Elkezdtem hát mutogatni. A tavat és a benne lévő növényzetet ki is találta Harry. De a következő résznél megakadt a tudományom. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fejbe lőttem magam és elterültem a földön.
- EUTROFIZÁCIÓ! - kiabálta be. Felkönyököltem a földön és elismerő pillantást vetettem rá majd elfogadtam a kezét, hogy segítsen felhúzni.
A játék folytatódott. Volt akinek az aranytojást tojó tyúkot kellett elmutogatnia, akkor lerajzolni a szelet, elbeszélni a Fúriafűzet ( Harry Potter 2.) úgy hogy nem mondja ki a Harry szót, se semmilyen varázslóét. Ezt Zayn úgy oldotta meg, hogy boszorkány nevet mondott csak. Összességében nagyon jól szórakoztam, annak ellenére, hogy Harry volt a párom. Nyerni ugyan nem nyertünk, mert ő direkt elrontotta a csiga lerajzolását (!) de mindegy is.
A játékot olyan fél három körül fejeztük be. Mindenki holt fáradtam esett be az ágyába. Mellettem is aludt valaki, de fogalmam sem volt hogy ki. Őszintén szólva nem is érdekelt. Betakaróztam és hagytam, hogy az álmok mély tengerébe süllyedjek...