11. fejezet - Rájöttem mit érzek, de....

 Sziasztok!
Meg is hoztam a 11. fejezetet, ahogy ígértem. Remélem senki nem lesz mérges a vége miatt...
Szeretném megköszönni, hogy az előző részhez annak ellenére is viszonylag sok komment érkezett, hogy kimaradt két hét. KÖSZÖNÖM!!!
Jól esne, ha ehhez a részhez is érkezne soksok komment.
Kíváncsi lennék két dologra:
    1., Mi a véleményetek úgy az egész történetről, ki a kedvenc szereplőtök, mi volt eddig a kedvenc jelenetetek?
    2., Melyik a kedvenc One Direction számotok az összes közül, ami eddig megjelent ( tehát az Up All Night-ról és a Take Me Home-ról? Majd külön-külön a kettőről. Tehát összesen két számot kérnék :)
(ezzel segítenétek nekem egy kicsit a történetben)
Na de most már nem is húzom tovább a szót! Jó olvasást!!!
xoxo

 

Egy nem is elég lett volna...

 

- Öhm... figyi - fordultam oda hozzá hirtelen - most jön erre az a srác aki kidobott, mert ... az lényegtelen, hogy miért. A lényeg, hogy csajjal van. Eljátszanád hogy járunk?

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. Basszus. Craig nem tudhatja meg, hogy mióta kidobott nem volt senkim. Ciki lenne. És az a gonosz mosoly az arcán... Nem volt időm elmagyarázni még egyszer Harrynek a helyzet kínosságát számomra mivel már itt is voltak.

- Szia Em - üdvözölt egy kevés gúnnyal a hangjában.

- Craig! Micsoda meglepetés! - mondtam erőltetett kedvességgel a hangomban. Ha nem tűnik fel neki, hogy kényelmetlen nekem ez a helyzet, akkor talán nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy még mindig oda vagyok érte.

- Ő Jessica, a barátnőm - mutatott a mellette álló lányra. Vörös hajú, zöldszemű lány volt. A bőre tejfehér. Kimondottan szép. Illett Craighez, akinek sötétzöld szeme és sötét haja volt. Mintha egy divatlapból léptek volna ki.

- Szia - néztem a szemébe mosolyogva. Próbáltam őszintén örülni neki, mert elég kedvesnek tűnt. Nem akarom elítélni csak azért, mert egy szemétládával jár - Ő Harry, a barátom - mutattam Harryre aki épp kortyolt egyet a vizéből, de kijelentésemet meghallva majdnem megfulladt.

- Jól vagy haver? - ütögette meg a hátát Craig.

- Persze - köhécselte - csak félrenyeltem. Szóval igen, Harry - állt fel és üdvözölte őket. Miközben visszaült felvont szemöldökkel nézett rám. Egy kis értetlenséget és annál több elégedettséget véltem felfedezni a szemében. Azok a szemek....

- Nem akarunk ám zavarni, egyetek csak - mondta Jessica. Láthatóan kínosan érezte magát. Valószínűleg Craig mesélt neki rólam.

- Jajj nem zavartok - kezdte Harry, de az asztal alatt jól sípcsonton rúgtam, mire inkább elhallgatott.

- Örülök, hogy találkoztunk - búcsúztam tőlük. Craig is elköszönt, majd elindultak a kis étterem másik végébe. Leültek és elkezdtek beszélgetni. Körülbelül minden második percben csókolóztak, fogták egymás kezét. Olyan nyálasan romantikusan viselkedtek...

- Szóóóval - kezdte Harry egy pimasz mosollyal az arcán - akkor mi most járunk? - nevette el magát miközben átnyúlt az asztalon és letörölt az arcomról egy kis ketchupot. Az most komolyan végig az arcomon volt??? Neee. Ez oltári ciki - Ne érts félre, én örülnék neki, de tudtommal eddig te ellenezted... - az arcán ott virított az az idegesítő, de ugyanakkor ellenállhatatlan gúnyos mosoly.

- Nos, nem, nem járunk. Csak eljátsszuk.

- Miért is?

- Ő a volt barátom.

- Eddig megvan - vágott töprengő arcot, mintha olyan nehéz dolgot akarnék megértetni vele, mint mondjuk, hogy hogyan oldunk meg egy másodfokú függvényt.

- És ennyi. Nem akarom, hogy azt higgye, én nem tudok találni magamnak senkit. És mivel ő szakított.... Na mindegy ezt te úgysem értenéd - adtam fel látva hogy szórakozik a nyomoromon.

- Tudod, megcsókolnálak, de mint említettem azt csak akkor teszem meg, ha könyörögsz érte.....

- Minek kéne ide csók? - néztem rá teljesen értetlenül. Craignek azt mondtuk, hogy járunk. Bevette. Ennyi nekem untig elég.

- Látod a párokat körülöttünk? - mutatott körbe - Mind kézen fogva csókolózik, vagy egymás szemébe néz. Csak úgy csöpög itt minden - mondta kissé undorodva. Micsoda romantika ellenes ökör...

- És? Mi úgyis mindjárt megyünk....

- Nekem mindegy. Csak gondoltam tegyük hihetővé - magyarázta meg a teóriáját majd jelzett a pincérnek, hogy fizetnénk. Francesca hamar hozta a számlát és miután Harry fizetett (kértem, hogy hadd fizessem ki az én részemet, de nem engedte) megígértette velünk, hogy még jövünk erre.

Kifelé menet el kellett mennünk Craig és Jessica asztala mellett. Craig éppen a lány combját simogatta és egyre csúsztatta felfelé a kezét. Kihívóan nézett rám, hogy mit reagálok.... Hogy mit reagáltam? Hááát.... Egy gyors mozdulattal hátrafordultam a mögöttem lépkedő Harryhez és nagy meglepetésemre megcsókoltam. Harry nem csókolt vissza. Csak állt ott, de szerencsére ezt nem láthatta Craig. Ez után a hirtelen és értelmetlen cselekedetem után megfogva Harry kezét egy hűvös viszlátot mormolva kivágtattam az étteremből.

Éreztem, hogy elvörösödöm. Mért nem csókolt vissza? A szemét. Bezzeg amikor én voltam neki az Álbarátnő, én visszacsókoltam. Most nem értem. Azt hittem barátok vagyunk. Meg ha nem is kellek neki már úgy, akkor miért mondta, hogy neki nem lenne ellenére? Esküszöm KIKÉSZÍT!

Nagy léptekkel haladtam a kocsija felé. Kezemet már kitéptem az övéből, abban a pillanatba, amikor becsukódott az ajtó mögöttünk. Harry lassan követett. Amikor elértem az autót és ki akartam nyitni az ajtaját, nem sikerült. Ingerülten elkezdtem rángatni.
- Nyisd már ki! - fordultam vissza felé, de az arcát olyan közel találtam az enyémhez, hogy azonnal megdermedtem.

Lassan megfogta a kezemet és még közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett. Egy másodperc sem kellett ahhoz, hogy elvesszek azokban a gyönyörű szemekben. Lassan közelebb hajolt hozzám. Éreztem a lehelletét. Mentolos volt. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nem értettem, hogy hogy lehet egy pizza után mentolos valakinek a lehellete. Tudtommal ugyanis nem evett sem lehelet frisstő cukorkát, sem rágót. Pillantása a szememről lesiklott az ajkaimra. A térdem megremegett. Egyszerűen megőrjített. Lassan visszatért a szememhez, majd még közelebb hajolt. Már majdnem összeért az ajkunk. Egy halk sóhaj szaladt ki a számon, mire elmosolyodott és eltüntette azt a minimális távolságot is közöttünk. Ajkai, ahol hozzám értek, elektromosságot idéztek elő bennem. Úgy tudnám leírni, mintha áram ütést szenvedtem volna. Olyan kis gyengét, de amibe beleremeg azért az ember. Hihetetlen volt. Egyszerre volt gyengéd, de sürgető a csókja. Ebben a csókban minden volt. Őszinteség, hazugság, vágy. A hazugság ellenére képtelenül jó volt.

Nem tudom mennyi idő telet el így. Csókunkat a kocsija riasztója törte meg, ugyanis nem figyelve a külvilágra, nekimentünk, vagy inkább neki estünk. Harry azonnal elengedett és szemeit lesütve kotorta elő a kabátzsebéből a kulcsokat, amivel aztán leállította az autót. Megköszörülte a torkát, majd szótlanul kinyitotta nekem az ajtót. Én szintén szótlanul beültem, s miközben megkerülte az ajtót, a számat tapogattam, de amint kinyílt a vezetőülés felőli ajtó elkaptam a kezemet. Beült és egy szó nélkül indította a motort.

A hazafelé vezető út némán telt, aminek kimondottan örültem. Volt időm végiggondolni a bennem kavargó érzéseket. Amit biztosan tudtam, hogy nagyon jó volt. Az a csók olyan volt, mint a mesékben. Az első csókunk a mostanihoz képest semmi nem volt. Az olyan erőltetettnek tűnt. Ez teljesen más volt. Egyszerű, de mégis mindent elmondó. Tudtam, hogy elvesztem. Ha eddig nem is voltam belesve, akkor most totálisan és menthetetlenül beleszerettem. Úgy éreztem, ő az aki mindent meg tud nekem adni. Minden meg van benne, amit keresek egy fiúban. Pimasz, de egyben úriember is. Egy dolog nem hagyott ebbe belenyugodni. Képtelen voltam elhinni, hogy értem feladja a szingli életét, a bulizást. Mi értelme lenne neki, Harry Stylesnak leállni egy olyan kis jelentéktelen személlyel, mint én.

- Na mire jutottál? - kérdezte visszarángatva a valóságba. Hangja rekedtes volt, de hallottam rajta, hogy mosolyog. Már a házunk előtt álltunk.

- Tessék? - feleltem kérdésére kérdéssel úgy téve mintha nem érteném mire gondol, közben kicsatoltam az övemet.

- Tudod, hogy hogy értem - mondta és ő is ezt tette, majd  kiszálltunk az autóból.

- Nem - elindultam a ház felé. Harry gyors léptekkel mellém ért.

- Látom rajtad, hogy most kielemezted az előbbi csókunkat és egy hipergyors pro és contra listát készítettél arról, hogy megéri-e velem foglalkoznod vagy nem.

- Óóó. Hát...

- Ne kertelj - figyelmeztetett. Mintha azt akarná mondani, hogy ne féltsem az érzéseit.

- Ööö... - most mégis mit mondjak. Nem akartam se nemet, se igent.

- Tudod mit? - már a bejárati ajtó előtt álltunk - megkönnyítem a dolgodat - Holnap után elmehetnénk az állatkertbe. Randi gyanánt. 

Hitetlenkedve álltam előtte. Próbáltam válaszolni, de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Még pár percig csendben várta a válaszomat, de aztán megunta.

- Egy nem is elég lett volna... - kínjában elmosolyodott, de a hangján hallottam, hogy csalódott. Köszönés nélkül visszament a kocsihoz és beült, majd elhajtott. Pedig én nem akartam megsérteni, de nem mondhattam igent. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam. Tudtam, hogy ha igent mondanék, akkor egy darabig jó lenne, de egy hónap múlva találna mást.

- Sajnálom - suttogtam a hideg levegőbe.

 

~Craig szobájában voltunk. A szülei elmentek otthonról, tehát teljesen egyedül voltunk. Craig berakott egy kis zenét. Én az ágyon feküdtem. Odajött hozzám és felém hajolt. Lágyan kezdte csókolgatni az arcomat, majd  a nyakamat. Ujjaival a derekamat símogatta. Jól esett. Én a hajába túrtam és kövelebb húztam magamhoz. Aztán az ujjai a blúzom alá csúsztak és elindultak felfelé. Nem ilyedtem meg, ilyet eddig is csinált már (...) Már nem volt rajtam a blúz, csak a farmerem és a melltartóm. Craig a hasamat puszilgatta, majd pedig felemelte a fejét és mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra (...)  Jesszus. Eddig még sosem jutottunk el. Ennél tovább nem is szeretnék.... Rajta már csak farmer volt. Most a kulcscsontomnál jártak ajkai. Ujjai a csípőmnél.... egyre lejjebb..... (....)

- Craig ezt én még nem szeretném! - mondtam.

- Nyugi.

(...)

- Cseszd meg Emma!! - kiáltottam, amikor kigurultam alóla és kirohantam a fürdőbe....


- Figyelj! - ragadta meg a karomat Craig. Éppen bioszra siettem a suli folyosóján, amikor utolért. Tegnap este óta nem beszéltem vele. Ma is próbáltam kerülni. Kicsit rosszul esett az amit tegnap mondott és tett - Beszélnünk kell - mondta miközben a hajába túrt.
- Oké. Beszéljünk.
- Nos tudod, ami tegnap történt. Én sajnálom....
- Hát nem kellett volna. Én mondtam neked, hogy még nem vagyok rá készen - nagy kő esett le a szívemről, hogy nem sértődött be amiért úgymond faképnél hagytam. Meg kell értenie, hogy nekem az még nem megy.
- Nos ez az amiről beszéltem. Én 18 éves vagyok. Vannak szükségleteim....
- Ezzel mire is célzol? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Most komolyan azzal jön, hogy neki szüksége van a szexre?
- Arra, hogy ha te ezt nem tudod bevállalni.... lehet, hogy .... szakítanunk kellene. Ha nem fekszel le velem az arra utal, hogy nem bízol bennem. Azaz nem is szeretsz - hogy ebben mekkorát téved.
- Ezt én is mondhatnám - fakadtam ki - ha szeretnél tudnál várni....
- Em! - fogta két keze közé az arcomat - figyelj! Én ... nem tudok várni. Nekem szex kell......~