13. fejezet - A jóslat



Sziasztok!! 

Nos meghoztam a 13. fejezetet. Be kell vallanom, én is tudom, hogy az előző eléggé gyérre sikeredett, de ezzel szeretném ellensúlyozni azt. Nagyon örülnék ha erre is olyan sok komment érkezne mint a 11. fejezetre.

Ami a 'What's hapenning in London'-t illeti, nos a rész sajnos még várat magára. Most a barátnőm írja azt a blogot így én minden energiámat erre a történetre tudom fordítani. Neki most azonban a felvételire kell készülnie. Kívánjatok neki sok-sok sikert!! :) Hajrá Julcsi :)

A következő rész érkezése bizonytalan, de igyekszem.

xoxo Secretgirl

 

 

De édes! A pingvinek lesznek a kedvenc állatai. Azt hiszem jól döntöttem. Legalábbis minden jól alakult. Az állatkert után átmentünk hozzá és pizzát készítettünk. Harryvel a pizzasütés elég vicces... és romantikus elfoglaltság. Például tésztagyúrás közben ahelyett, hogy segített volna, a konyhapultnak támaszkodva figyelte mozdulataimat és közben kommentált. "Nagyon jó Emma! Igazi mester vagy! A tészta meghajlik az akaratod előtt! "  Igaz, hogy a tészta annyira ragadós volt, hogy mire végeztem minden porcikámra ragadt belőle egy kevés.

A lisztről ne is beszéljünk. Kisebb csata kerekedett ki köztünk, minek következtében mindketten hóemberként álltunk a konyha kellős közepén.

- Jól áll neked ez a szín - húzott oda magához és mutatóujjával gyengéden letörölte az ajkaimról a fehér port, majd apró csókot lehelt ajkaimra. Sajnos az ő szája még csupa liszt volt, így sikerült lenyelnem egy adagot, mire egy köhögőrohammal elrontottam a romantikus pillanatunkat.

Aztán amikor a feltétet tettük a már kinyújtott tésztára, egyszerűen mindent, szó szerint mindent rátett, amit csak csak talált a hűtőben és a konyha egyéb szegleteiben. Így a végén egy almás, mazsolás, ananászos, sonkás, sajtos, paradicsomos, paprikás, uborkás és tojásos pizzaféle dolgot vettünk ki a sütőből. Be kell vallanom először kicsit undorítónak tűnt, de ha beleharaptam, az ízek meglepően jól passzoltak. Életemben nem ettem ilyen finom pizzát.

Mivel már késő estére járt, Harry hazavitt. A kocsiutat végignevettük. Visszaemlékeztem Harry arcára, amikor meghökkent arccal figyelte milyen ízletesen ettem. Ő pedig nem felejtette el szóba hozni a tésztákkal való mély és bensőséges kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy mennyire jól éreztem magamat. Amikor megérkeztünk a házhoz, láttam, hogy bent égnek a villanyok. Eszembe jutott, hogy Doug ma randin volt, tehát jobb ha nem jön be Harry, hátha még itt van a lány.
- Nagyon jól éreztem ma magamat Em! - nézett mélyen a szemembe Harry. Azok a szemek... Azt hiszem, minden lány, aki egyszer belenéz ... el van veszve. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire szép szeme lehet.
- Én is - mondtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy megölelhessem.
- Nagyon szeretném ha ez működhetne köztünk - kibontakozott a karjaim közül, de csak hogy ajkait az enyémekre tapaszthassa. Ajkaink találkozásakor a híres neves pillangók életre keltek a gyomromban. Kezeivel az arcomat még közelebb húzta magához. Én ( nem tudom hogyan, de ) az ölében találtam magamat. Lovagróülésben ültem és ujjaimmal végigszántottam a haján. Éreztem, hogy nemsokára túl messzire jutunk, de nem tudtam leállni. Még nem. Egy icipicit beleharapott az alsóajkamba és tudtam, hogy elvesztem. Halk sóhajt eresztettem meg, mint feladásom jeléül. Harry tenyere a hátamat simogatta, majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt testemen. Nyögött egyet. Ő is akarta. Ám ekkor olyasmi történt amire egyikünk sem számított. A kocsi dudája iszonyatos hangerővel hasított a levegőbe. Véletlen nekidőltem. Harry levegő után kapkodva dőlt hátra és mintha kicsit bosszús lett volna.
- Bocsánat - suttogtam és már csókoltam is volna, de eltolt magától. Ajkán az a pimaszul szexis mosoly játszott.
- Szerintem nem kellene elsietnünk - mondta, de megnyugodtam, mert hangján tisztán lehetett hallani a csalódottságot. Ráadásul büszke is volt magára, amiért képes volt ellenállni nekem. Felelős nagyfiú....
Azért be kell vallanom jól esett látnom, hogy nehéz neki megállítania magát és hogy miattam légszomja támadt.
- Igazad van - nyomtam egy gyors puszit az arcára és kiszálltam az autóból - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá.
- Neked is - vigyorgott vissza - holnap hívlak! - búcsúzott majd elhajtott.
Pillangóimmal a hasamban, boldogan léptem be a házba. Lerúgtam a cipőmet, majd szökdécselve ( igen szökdécselve) elindultam a konyha felé, ahol a bátyámat sejtettem. Nem is tévedtem, csak épp a szemem elé táruló látványra nem számítottam. Egy vöröses hajú lány ült a bátyám ölében, fölül egy szál melltartóban.
- Upssz! - sikkantotta a lány és gyorsan felkapta magára a blúzát. Doug aki egy szál farmerben ült a fejét vakargatva szitkozódott.
- Bocsi - motyogtam és inkább gyorsan felrohantam a szobámba, levetettem magam az ágyamra és kitört belőlem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nevettem? Nem is igazán tudom. Csak azon hogy boldog vagyok és a bátyámon. Olyan cuki volt, ahol szidta magát amiért nem ment a szobájába a lánnyal.
Halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Doug nyitott be, mellette állt a vörös hajú lány. Nagyon szép lány volt. Vörös, hosszú haj, nagy zöld szemek sűrű fekete szempillákkal keretezve. Egy szoknya volt rajta, ami kiemelte karcsú vonalait és hosszú lábait.
- Ne nevess! Foglak én még ilyesmin rajtakapni! - duzzogta Doug, de szája sarkában mosoly játszott - Ő itt Sophi - mutatta be a lányt.
- Szia - szólalt meg a lány kissé félénken - Nagyon sajnálom ami az előbb történt...
- Ááá semmi baj - kuncogtam - Egyébként Emma vagyok - mentem oda hozzá és kezetfogtam vele - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is - mosolygott.
Még váltottunk pár szót, majd ők elvonultak Doug szobájába. Végre hívhattam Eleanort. A harmadik csengetésre fel is vette. Mikor elmeséltem neki, hogy úgy tűnik összejöttünk Harryvel, komplett sikítóroham jött rá. A háttérben hallottam Louis nevetését.
- Louis már mosolygott egy ideje, de nem akarta elárulni, hogy mi miatt. Most már tudom - nevetett. Valószínűleg Harry is elujágolta legjobb barátjának a dolgok állását.
- Nem is tudom, miért kételkedtem benne - töprengtem hangosan - olyan kedves volt egész végig.... és figyelmes. Úúú El, annyira boldog vagyok - lelkendeztem tovább.
- Jajj, én is. Annyi dupla randink lesz... - kezdte és felsorolta, hogy milyen előnyei vannak annak, hogy a pasijaink legjobb barátok.
A bökkenő csak a hírnevük. De ezen most nem fogok rágódni, most élvezem a pillanatot.

Harry másnap délelőtt hívott. Sajnos nem tudott találkozni velem, mert valami fontos megbeszélés miatt be kellett mennie a stúdióba. Szerencsére El azonnal hívott, hogy menjünk el egy ismerőséhez, mert elígérkezett neki. Akkor még nem tudtam, hogy ki ez az ember. Szóval délelőtt elvégeztem a házimunkákat, ugyanis Doug korán reggel eltűnt. Kimostam a szennyes ruhákat, felporszívóztam, felmostam és főztem vacsit.
Egy körül érkezett meg Eleanor. Gyorsan összekaptam a cuccaimat, majd indultunk is. Nem mentünk messzire. Olyan tíz perces buszút után le is szálltunk, majd gyalog folytattuk utunkat.
- Úgy örülök, hogy megismerheted Priscillát. Igazi egyéniség, majd meglátod - fecsegett. Olyan sok pozitív dolgot mesélt róla, hogy már kezdtem kíváncsi lenni - Meg is érkeztünk - torpant meg egy kicsike üzlet előtt. Priscilla jósdája hirdette egy fa táblácska a fejünk felett.
- Komolyan egy jósdába hoztál? - képedtem el. Sosem gondoltam volna, hogy barátnőm hisz az ilyesmiben. Mindig is olyan ember volt, aki csak azt hiszi el, amit be lehet bizonyítani vagy már megtapasztalta. Én ellenben igenis hittem az ilyenekben. Nem vagyok babonás és vallásosnak sem mondhatom magamat, de a jóslás, varázslás nagyon bejön. Mindig is vártam, hogy 11 évesen kapjak egy levelet Roxfortból, de csak nem jött.
- Igen. Egyszer már voltam itt, és képzeld bejött a jóslat - mosolygott vidáman és benyitott a kis üzletbe. Bent gyertyák világítottak és tömény fahéj és narancs illat volt. Egy kandalló állt az egyik sarokban. Hihetetlenül meleg volt. Az ajtónyitáskor kis csengettyű jelezte, hogy új vendégek érkeztek. Ennek hallatára egy idős hölgy lépett elő egy függönyökkel elzárt kis sátorból. A néni, bizonyára Priscilla, ősz haját helyes kis kontyba fogta, ám egy két tincs kiszabadult, így keretet adva arcának. Megannyi sál és ékszer díszítette egyébként egyszerű öltözékét. Tipikus jósnő kinézetét tükrözte.
- Ááá Eleanor - tárta szét karjait a néni és szorosan megölelte Elt. - Te pedig ha nem tévedek Emma vagy - fordult felém és én is kaptam csontropogtató öleléséből.
- Igen - mondtam meglepetten. Biztos mesélt neki rólam El. Ám amikor barátnőmre pillantottam, biztosra vettem, hogy egy szóval sem említette a nevemet.
- Nos kedveskéim, adhatok egy kis teát? - kérdezte Priscilla.
- Igen, köszönjük.
Míg a néni elment, hogy elkészítse a teát, El elmesélte, hogy milyen volt itt az első látogatása. A néni behívta a sátorba és kártyákból olvasta ki a jövőt, meg megvizsgálta a teáscsésze alján maradt teafüvet.
- És minden amit mondott valósággá vált. Azt mondta, hogy nemsokára rám köszönt a szerelem. Egy nappal rá találkoztam Louis-szal.
Egyre izgatottabb lettem. A néni visszatért a teákkal és hellyel kínált minket. Eleanortól megkérdezte, hogy milyen Louisszal a kapcsolata, mire El boldogan ecsetelte neki, hogy milyen boldog. Priscilla nem tűnt meglepettnek.
- És te Emma drágám, Harryvel minden rendben? - kérdezte és fürkésző zöld szemeit rám függesztette. Azokban a szemekben csak úgy csillogott a tudás. Ha belenéztem, tudtam, hogy ez előtt a nő előtt nincsenek titkok.
- Hát még kezdetleges ez az egész, de remélem működni fog - mondtam. Furának kellett volna lennie, hogy egy vadidegennek mondom el a magánéletemet, de helyette megnyugtatónak éreztem inkább.
- Szeretnéd ha jósolnék neked? - kérdezte.
- Igen, azt megköszönném - élénkültem fel azonnal.
- Akkor gyere kedveském - állt fel és kezébe vette a kiürült csészémet. Elindult a sátorba, én pedig követtem. Bent, ha lehett, még melegebb volt. Kezdtem izzadni a meleg kötött pulcsimban.
- Nyugodtan vedd le a pulóveredet, ha meleged van - mondta nekem háttal, miközben a gyertyákkal babrált egy keveset. Mondom, hogy nincsenek előtte titkok.
A sátorban egy kis asztalka állt, körülötte párnákkal. Az asztalon egy üveggömb foglalt helyet. Leültem az egyik párnára, ami meglepően puha volt. Priscilla helyetfoglalt velem szemben és a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy keverjem meg. Miután visszadtam neki a paklit, elkezdte egy furcsa formába pakolni őket. Aztán belenézett a csészémbe, hogy tüzetesen megvizsgálta.
- Nos drágám, bonyolult dolgokat látok. Életed szála szorosan összegabalyodik két másik szállal. Két férfi szálával. Az egyik igen rossz hatással lesz rád kincsem, de a másik megment téged és vele boldog lehetsz mindörökké. Ám ez még nem minden. Utad közben sok bonyodalom fog kísérni, de mindennel meg fogsz küzdeni egy fiú segítségével. Egy lány is lesz veled ezen az úton.... Azt hiszem ennyit tudok mondani.
- Uhh - nyögtem. Bevallom nem erre számítottam.
- Ne félj drága. A Happy End eljön. - mosolygott mindenttudóan a néni.
- Hát, köszönöm a jóslatot.
Kissé letörten botorkáltam ki a sátorból, ahol El kíváncsi tekintetével találtam magamat szemben. Próbáltam telepatikus úton közölni vele, hogy mit tudtam, meg ám értetlen tekintete láttán rájöttem, hogy ez még nem megy nekünk.
Priscilla nagy bocsánatkérések közepette, közölte, hogy egy nagyon fontos vendéget vár, így sajnos nem tud tovább beszélgetni velünk. Én nem is bántam. Mindent el akartam mesélni Eleanornak. Eldöntöttük, hogy elmegyünk kedvenc kávézónkba és kibeszéljük a jóslatot.
A Cristal Caféban mindketten rendeltünk egy lattét, majd az egyik sarokasztalhoz ültünk le. Elmeséltem Eleanornak mindent szóról szóra. Véleménye szerint a segítő lány ő, a fiú pedig Doug. Én ezzel egyet is tudtam érteni. A szál akivel összegabalyodok valószínűleg Harry. De ki tudja. És ki lehet a másik srác? És a sok bonyodalom?
- Fura. Amikor én odamentem, csak olyan dolgokat jósolt, amik elég egyértelműek. Sok kérdésemet pedig megválaszolta. Neked viszont csak kérdések merültek fel. Ez így ... tök izgi nem?? - lelkendezett El.
Én azonban nem tudtam így örülni ennek. Ezek szerint elég bonyolult lesz az életem. Hurrá!

Miután búcsút vettem Eleanortól, úgy döntöttem sétálok hazáig. Végülis nem sietek sehová. Gondolataimba merülve  baktattam hazafelé a Flower Parkon keresztül. Éppen egy boldogan szaladgáló kutyus mellett mentem el, amikor megszólalt a telefonom. Boldogan vettem fel, amikor kiderült hogy Harry az.
- Szia - szóltam bele a készülékbe.
- Szia - köszöntött - Nagy hírem van. Ma voltam ugye a stúdióban. Azért kellett bemennem, mert pénteken, azaz holnap után, elutazunk Spanyolországba egy hétre. Amolyan szünet lesz ez nekünk is mint nektek az őszi szünet, annyi kivétellel, hogy lesz egy fellépésünk.
- Áá, hát ez tök jó! - mondtam és igyekeztem palástolni a csalódásomat. Akkor most nem is tudok vele találkozni.
- Várj! A legjobbat még nem is mondtam. Te is és El is jöttök.
- MI?? - kérdeztem meglepetten.
- Persze csak ha akartok. Megbeszéltük, hogy jöhessetek ti is. Így kilencen megyünk. Mi öten, ti, Perrie és Dani.
- És Niall barátnője? - kérdeztem. Múltkor sem volt ott a lány. Szegény Niall.
- Hát... ők... szakítottak - mondta kicsit halkabban. Gondolom ott volt a közelében Niall.
- Óóó. Sajnálom. - mondtam, de nem tudott teljesen elkeseríteni a hír ugyanis most hívtak Spanyolországba.
- Szóval lenne kedved eljönni?
- Naná - nevettem. - Jó buli lesz nagyon.
- Rendben, akkor szólok Paulnak - hallottam a hangján, hogy örül a hírnek, ami még jobban feldobott.
- Harry?
- Igen?
- Köszönöm - mondtam. Tényleg nagyon hálás voltam neki, hogy gondolt rám. Másrészt pedig még sosem voltam Spanyolországban. Gyorsan elbúcsúztunk, én pedig boldogságban úszva folytattam az utamat hazafelé. Már majdnem a mi utcánkban jártam, amikor is belémrohant egy futó. A srác hebegve bocsánatot kért, majd futott tovább. Gentleman - duzzogtam magamban, majd befordultam az utcánkba. A házunk előtt ismerős autó parkolt. Igaz már egy ideje nem láttam. Vajon mit keresnek nálunk a nagyiék?

12. fejezet - A pingvinek varázsereje



Sziaztok!

Köszönöm szépen az előző fejezethez a sok-sok kommentet, remélem ehhez is kapok :)

Ismét bocsánatot kell kérnem a késésért, ezentúl igyekszem nem húzni az időt ennyi ideig.

Mindenkinek szeretnék nagggggyon BOLDOL KARÁCSONYT és ÚJ ÉVET kívánni. Remélem mindenki megkapja azt amit kért a JÉZUSKÁTÓL ;)

/Újévkor egyetek sok lencsét!!!/

Ja és ha már így túléltük a világvégét, akkor el nem felejtsétek, hogy JANUÁR 7-ÉN lesz a KISS YOU videoklippjének premiere :)

xoxo Secretgirl

 

 

"Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim"

Még vagy 10 percig biztosan ott álltam az ajtó előtt. Sőt talán tovább is ott lettem volna, ha Doug meg nem jön a haverjával Joshsal a fotózásról. Rémült szemekkel nézetek rám mindketten. Természetesn azonnal levették, hogy valami nincs rendben. Konkrétan megfogtak és bevittek az előszobába, ahol ( miután Doug ledobott a válláról) feléledtem egy kicsit és sikeresen lehámoztam magamról  kabátomat és a csizmámat. Doug azonnal megkérdezte, hogy mi történt. Tudta, hogy Josh előtt nem szégyellem az érzéseimet. Josh olyan volt nekem, mint a második bátyám. Imádtam. Például volt egy csomó alkalom, amikor Doug nem tudott segíteni, akkor hívtam őt és azonnal ott volt. Segített matekban is, amihez Doug annyira nem értett, egyszóval ő volt a második bátyám. Mostanában azonban sokat nem járt erre fele, hisz a volt barátnője az én legjobb barátnőm. Hogy miért szakítottak, vagy hogy egyáltalán ki szakított... sosem tudtuk meg. Nem akarták, hogy emiatt gondok legyenek. Ha egymás társaságában vannak, akkor olyanok, mint két nagyon jó barát, a  kívülállóknak nem tűnik fel semmi. De azért mi látjuk rajtuk, hogy kicsit távolságtartóbbak mint voltak.
Szóval elkezdtem elmesélni a mai napomat, közben pedig elindultunk a nappaliba, hogy ne ácsorogjunk az előszobában. Kényelmesen elhelyezkedtem Doug ölében a kanapén, míg Josh leült a szemközti fotelba. Mindketten csendben hallgatták végig a beszámolómat, nem húúztak, se semmilyen csajos reakciót nem váltott ki belőlük a történetem, csak azt vettem észre, hogy Doug egyre komorabb arcal ült.
- Kinyírjam ezt a Conort? - kérdezte tenyerét dörzsölgetve Josh. Az ő vérmérséklete kicsit magasabb, mint Dougé, aki azonnal megértette, hogy nekem nem Conorral van a problémám, nem az aggaszt.
- Szóval akkor szereted, de mégis hagytad elmenni - minderre úgy következtetett, hogy én egy szóval nem mondtam ki azt, hogy szeretem Harryt. Igen. Ő már csak ilyen.
- Hát valami olyasmi... - húztam el a számat.
- Annak mi értelme? - tette fel a kézenfekvő kérdést Josh. És igaza volt. Mi értelme lerázni azt akit szeretsz? Mert abban biztos voltam, hogy szeretem, de sajnos ott az a kis hang a fülemben belémültette, hogy nem szabad Harry felé nyitnom. Ugyanis ő nem olyan srác.
- Hát, tudod Harry az a tipikus csajozógép....
- Em! Én nem Eleanor vagyok - kezdte Doug miután megemésztette amit mondtam - azt sem tudom, ki ez a Harry gyerek. Annyit tudok erre mondani, hogy el kell döntened, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz. Ha szívedre, akkor összetörhetik, de ha az eszedre, akkor lehet, hogy életed nagy szerelmét veszíted el.
Hát ezzel most kisegítettek. Inkább nem is válaszoltam, csak vágtam egy grimaszt. Aztán, hogy ne kelljen tovább agyalnom, felajánlottam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Persze azonnal kaptak a lehetőségen és ki is választottak egy Sherlock Holmes filmet amíg én nachost és popcornt készítettem a konyhában. Nagyon örültem, hogy ezt néztük meg, mert lekötött. Koncentrálnom kellett, mert tudtam, hogy ebben a filmben minden részlet fontos lehet. Nem mellesleg a  rejtélyeket megoldó Robert Downey Jr. .... hát nem rossz film na.
Talán pár perc volt a filmből, amikor megszólalt a csengő. Feláldozva magamat, elvállaltam, hogy megnézem ki lehet az. Nagy meglepetésemre Eleanor és Louis álltak az ajtóban.
- Szia! - borult a nyakamba El azzal a lendülettel, ahogy meglátott - Minden rendben? - érdeklődött aggódva, de még mindig nem engedett el.
- Kicsim megfolytod szegényt! - nevetett Louis majd adott két puszit miután barátnőm nem szorongatott tovább.
- Gyertek be! - invitáltam befelé vendégeimet.
- Szia Eleanor - hallottam a hátam mögül Josh hangját. Miközben az ajtót csuktam be, vállam fölött vetettem egy pillantást magam mögé. Josh az ajtófélfának támaszkodva nézte Eleanort.
- Josh? - kérdezte meglepetten barátnőm, majd gyors pillantást vetett rám. Én egy aprót bólintottam, jelezve, hogy nyugodtan mutassa be neki Louist. El így is tett. Louis kedvesen kezet rázott Joshsal, majd a bátyámmal is aki időközben megjelent az előszobában.
- Mi lenne ha felmennénk a szobámba? - néztem barátnőmre, aki azonnal bólintott és Louist maga után húzva elindult felfelé. Bocsánatkérő pillantást küldtem Doug felé, majd El után indultam.
A szobámba érve Eleanor már az ágyamon terpeszkedett, Louis pedig a könyveimet nézegette.
- Te aztán szeretsz olvasni - mosolygott mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
- Igen - válaszoltam óvatosan. Tudtam, hogy Harry miatt vannak itt, tehát nem akartam más témába belekezdeni. Igazam is lett, mert a következő pillanatban megszólalt Eleanor.
- Szóóval - kezdte El - mesélj el mindent.
- Hát tudjátok, elindultam a randira Conorral... - csak mondtam és mondtam. A végén már a könnyeimmel küszködtem. Rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy nem mondtam igent. Hihetetlen milyen buta voltam. És most lehet hogy mindent elrontottam. Mikor befejeztem a történetet már sírtam. El odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, csak a hátamat símogatta.
- Nekem van egy ötletem - szólalt meg Louis -  mi lenne ha én elhívnám holnap az állatkertbe, de nem én mennék el, hanem te. És akkor összejönne a randitok.
- Megtennéd? - szipogtam.
- Természetesen. Ez Harrynek is jó. Teljesen oda meg vissza van tőled. - a mosolya olyan őszinte és meleg volt, hogy megértettem Eleanor mits szeret benne annyira.
- Ááá - egyenesen Louis nyakába vetettem magamat. Eleanor nevetve vette tudomásul, hogy most már teljesen megbarátkoztam Louisszal.
- Nos akkor ki kell találnunk mit veszel fel holnap. - jelentette ki a kezeit összedörzsölve és elindult a gardróbom felé- Lou, addig lemehetnél és megbarátkozhatnál Joshsal és Douggal.
- Reménykedjünk, hogy nem ver meg annyira a srác - foházkodott Louis miközben vigyorogva elhagyta a szobát.
El kiválasztott nekem egy blúzt farmerrel és egy vastag sállal együtt. Ezután leültünk az ágyamra és kibeszéltük az összes eddig történt dolgot. Mármint ami az elmúlt pár napban történt velünk. Be kell vallanom, azóta, hogy elkezdődött az őszi szünet és El bemutatta nekem Louist, mintha fenekestül felfordult volna az életem. Az érzelmeim egy hullámvasúton ülve száguldoznak amióta Harryvel találkoztam. Hol szerelmesnek érzem magam, hol pedig olyan letört vagyok, hogy már fáj. Már magam sem tudom követni a döntéseimet, érzéseimet. Jelenleg is annyit tudok, hogy szeretem Harryt. Azt akarom, hogy a karjaiban tartva csókoljon úgy mint legutóbb. Mert akkor mindenről meg tudtam feledkezni. Akkor önmagam voltam. Azt akarom érezni megint.

                                                   *                           *                         *

Másnap reggel izgatottan ébredtem... hét órakor. Este már megtudtam, hogy 11kor kell az állatkertben találkoznom Harryvel. Kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a papucsomba. Lefelé menet találkoztam Josh táskájával, aki ezek szerint nálunk aludt. A konyha azonban teljesen üres volt így nyugodtan készíthettem el a reggelimet. Nem akartam senkivel beszélgetni. Csináltam magamnak egy vaníliás kávét és egy pirítóst vajjal. Szép lassan megettem majd elindultam a fürdőbe. Megeresztettem a csapot, közben levetkőztem. Megmostam a fogamat, majd beültem a fórró vízzel teli kádba. Sokáig élveztem az egyedüllétet. Azonban ez nem tartott sokáig, ugyanis ideges kopogtatást hallottam az ajtó túloldaláról.
- Emma! Siess! Randim van - hallottam Doug ideges hangját. Gyorsan befejeztem a hajmosást és kikászálódtam a kádból. Megtörölköztem és kinyitottam az ajtót. Doug alsógatyában állt előttem. Tiszta ideg volt.
- Mi van a másik fürdővel? - kérdeztem értetlenül.
- Josh - mondta és gyorsan bement. Én elindultam a szobámba. Volt még 2 órám odaérni a megbeszélt helyre. Abból egy óra mondjuk az út. Felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat, megszárítottam hajamat és bekentem az alját olajjal, majd az órámra pillantottam. 09:45. Akkor még van negyed órám. Kifestettem magam. Tíz perc az indulásig. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Felvettem a csizmámat, a kabátomat és bepakoltam a táskámba a cuccaimat (telefon, zsepi, kulcs, víz) majd miután felkiabáltam a fiúknak, hogy indulok, kiléptem az ajtón. A friss reggeli levegő üdítően hatott az idegeimre.
Gyorsan indultam a buszmegállóba, ahol szerencsére azonnal jött a busz. Felmutattam a bérletemet, majd kerestem magamnak egy helyet. a 20 perces buszút után jött a metró. Azzal mentem majdnem fél órát. De legalább az állatkert közelében tudtam leszállni.
A kijáratnál megvettem a jegyemet és egy térképet is. A londoni állatkert ugyanis akkora volt, hogy hiába voltam már számtalanszor ott, mindig el tévedtem. Elindultam a pingvinek felé, ugyanis Louis azt mondta Harry ott fog várni rá... vagyis rám.
Szerencsére az közel volt a bejárathhoz, úgyhogy hamar odaértem. Körülnéztem és azonnal megpillantottam. Ott állt zsebredugott kézzel és a pingvineket nézte. Fejéről most hiányzott a megszokott sapka, de a pilótaszemüveg rajta volt. Lassan mögé lopóztam és hirtelen befogtam a szemét. Szegény biztosan azt hitte, hogy egy őrült rajongó lépett mögé.
- Nem tudom ki vagy - jelentette ki és hallottam a hangján, hogy mosolyog - megfordulhatok? - kérdezte.
Elengedtem, mire ő azonnal megfordult, de amint megpillantott megmerevedett.
- Emma? Mit keresel te itt - a hangja hűvös volt.
- Hát... - nem tudtam mit mondjak neki. Erre nem voltam felkészülve - nagyon sajnálom, hogy tegnap nem mondtam igent.
- Értem. Vagyis nem - szemével engem fürkészett.
- Igazából én sem - nevettem - csak azt tudom, hogy miután vagy ezredjére meséltem el a tegnap történteket, egyszercsak rájöttem, hogy hibáztam.
- Tényleg? - a szemében felcsillant a remény és még valami, amit nem tudtam beazonosítani.
- Igen.
- Szóval akkor most azért vagy itt.... - most már rájöttem mi az a valami. Olyan pimaszul mosolygott, hogy kedvem lett volna ... de nem lehet. Most nem lehetk emiatt dühös. Jogosan vág ilyen képet. Másfelől, pedig... hmm... elég sexy.
- Hogy ... megismerjük egymást - jelentettem ki és elégedetten vettem tudomásul, hogy elismerő mosolyt küld felém. Sikerült úgy kijönnöm a mondatból, hogy ne legyen kínos.
- Akkor ismerkedjünk - mondta nevetve.
Sétlátunk. Sokat. Nevettünk. Még többet. Mesélt a gyerekkoráról. Elmesélte a legkínosabb történeteket, amik valaha történtek vele és én is így tettem. Nagyon jól éreztem magamat vele. A rajongók szerencsére elkerültek minket úgyhogy nyugodtan telt az idő. Rég éreztem magamat ilyen jól valakivel. Ráadásul a tegnapi "randim" után jó tudni, hogy nem csak kihasznál minden fiú.
- És mi a kedvenc könyved? - tette fel a kérdést amikor éppen ismét a pingvinek akváriuma előtt álltunk.
- Azt hiszem minden amiben van romantika és kaland.
- Gondolhattam volna - mosolyodott el - tudod annyira aranyos és valóságos vagy a többi lányhoz képest. - mondta.
- Valóságos - kérdeztem meglepetten.
- Igen. A legtöbb lány vagy sikít ha meglát vagy pedig elkezd velem flörtölni. És azok akik flörtölnek velem, csak a híres Harry Styles miatt teszik. Szóval felüdülés olyasvalakivel tölteni a napomat, aki olyan mint te.
- Köszönöm - mosolyodtam el miközben mélyen a szemembe nézett.
- Mi lenne ja most úgy csókolnálak meg, hogy senkit nem akarunk féltékennyétenni, vagy esetleg becsapni? - kérdezte miközben végigsímította az arcomat. Belebizseregtem az érzésbe. Az ujjai mintha elektromosan bizsregtek volna. Puhák voltak és illatosak.
- Nem tudom mi lenne .... - mondtam és ezúttal én voltam az aki megtette a köztünk lévő távolságot, hogy kiderítsük mi lenne ha.
Harry nem lepődött meg, hanem visszacsókolt. Iszonyatosan jó érzés volt. Bizonytalanságom elillant, és átadtam magamat az érzésnek. Sodródtam az árralés csak csókoltam. Mintha az életem függött volna tőle. A kezem a hajába túrt és még közelebb húztam magamhoz. Ő átkarolta a derekamat és szintén ezt tette. Hosszú percekig álltunk egymás karjaiban. Akkor hagytuk csak abba, amikor már egyikünk sem kapott levegőt. Nevetve temettem a melkasába az arcomat és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim - suttogta a fülembe.