6. fejezet - Was it a short story?

Harry Styles és barátnője, Serena Winhaus - BBC

- Gyere már Emma! - szólt rám Harry, mikor észrevette, hogy még mindig a szökőkútban ácsorgok. Kissé megrezzentem, de hamar felfogtam, hogy most sietünk. Nem akarja, hogy sok fénykép készüljön rólunk. Ugyanis egyre több és több paparazzi jelent meg körülöttünk és fényképezett minket. Gyorsan kikászálódtam a kútból, összeszedtem a blézeremet, majd a cipőim keresésére indultam, de azokat már Harry felvette. Belebújtam a blézerbe, ugyanis az a melegség, ami a csók közben járt át, nem volt már sehol. Harry átkarolt és elkezdett az autó felé terelni.

Gyorsan beszálltunk, majd már indultunk is. Annak érdekében, hogy ne tudjanak megtalálni minket, nagy kitérőt tettünk. Igaz nem értettem teljesen, hogy miért, mivel úgyis tudják már, hogy hol lakom. Mint később kiderült az ok egyszerű.

- Szakítanunk kell - jelentette ki Harry hosszas hallgatás után.

- Nem is járunk - válaszoltam, de nem néztem rá. Nem mertem. Először is a csók miatt. Nem az első volt az ok, hanem a második. Nekünk nem így kellett volna csókolózni. Ebben érzések voltak. Mindkét részről. Legalábbis nekem úgy tűnt. A másodszor pedig, a hangjában csendülő szomorúság miatt. Olyan érzést keltett bennem, mintha tényleg sajnálná.

- Tudod, hogy értem.

- Persze - suttogtam.

- Ez nem miattad van - kezdte a sablonos szöveget - hanem, mert megtiltották. Paul ma hívott, hogy megtalálta a tökéletes álbarátnőt számomra. Én természetesen mondtam, hogy már megkértelek rá, de erre ő azt mondta, hogy szó sincs róla. Ez most szerinte kimondottan fontos, hogy egy olyan lánnyal jöjjek össze aki a mi körünkben forog - magyarázkodott.

- A ti körötökben? - húztam fel a szemöldökömet, és végre ránéztem. Ekkorát még nem csalódtam emberben, az biztos. Mi az, hogy az ő körükben? El van tájolva.

- Tudod, hogy értem - szólt halkan, miközben mereven bámulta az utat.

- Nem, nem értem. Megtennéd, hogy elmagyarázod?

Hallgatás.

- Hát jó. Nem kell elmondanod - fújtam ki a levegőt mérgesen és tüntetőleg az ablak felé fordultam. Ekkor vettem észre, hogy már a házunk előtt állunk.

- Most ha lehet, ne viselkedjünk úgy mint az ovisok kérlek.

- Én nem viselkedem úgy! Aki itt óvodás az te vagy. Kit irányít egy másik ember? Hát nem engem. Tudod, lehet, hogy nem élek a te világodban, de legalább szabad akaratom van - vágtam hozzá, majd kiugrottam a kocsiból és befutottam a házba. Még hallottam Harry hangját, amint a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. Nagyon megbántott és még csak nem is kért elnézést.

Bent a házban még kikukucskáltam az ablakon és éppen elkaptam, amikor dühösen belerúgott a kocsija kerekébe, majd beszállt és elhajtott.
A ház sötét volt és halk. Doug valószínű elment a haverjaihoz. Lassan mozogtam, mert még friss volt az érzés. Lekínlódtam magamról a cipőmet és elindultam felfelé. A szobámban egyenesen ledőltem az ágyamra és meg sem moccantam. Valószínű el is aludtam volna pár perc alatt, de megszólalt a telefonom. Kitapogattam a kis retikült amit magammal vittem az estére és előhalásztam a mobilt. Ránéztem a kijelzőre és reménykedtem benne, hogy Harry lesz, de El volt az.
- Szia! - szóltam bele.
- Emma! - hallottam szomorú hangját.
- Gyorsan terjednek a hírek abban a világban... - motyogtam.
- Mi? - kérdezte meglepetten.
- Nem akarsz ma itt aludni? - kérdeztem reménykedve, ugyanis nagy szükségem lett volna egy barátnőre, hogy kibeszéljem magamat.
- Persze, ott alszom. Egy olyan 20 perc és ott vagyok - egyezett bele. Gyorsan elköszönt, hogy akkor elkészülhessen. Addig én letusoltam és belebújtam Doug egyik régi mackónadrágjába, felvettem egy toppot, majd átsétáltam a tesóm szobájába és kiválasztottam az egyik pulcsiját. Ha szomorú vagyok és nincs velem, akkor mindig felveszem egy-egy ruhadarabját, mert így olyan érzés mintha a karjaiban tartana.
Szerencsére El hamar ideért. Éppen a pulcsit vettem fel, amikor megszólalt a csengő. Lesiettem az ajtóhoz és gyorsan kinyitottam. El állt ott, nyomában Louis. El egy rakat filmet tartott a kezében.
- Jajj basszus ma ti.... - kezdtem, de Louis belém fojtotta a szót.
- Nyugi van! Semmi gond. Megértem, hogy most szükséged van Eleanorra. Én meg asszem megyek és beszélek Harry fejével - nyugtatgatott.
- Kérlek el ne mond neki, hogy... - néztem rá esdeklődő pillantással, remélve, hogy érti a be nem fejezett mondatomat.
- Hogy bejön neked? Dehogy mondom - nevetett és megölelt majd El-t megcsókolta és utána elment.
- Na akkor három lehetőség lett volna, ebből a szomorút elvetettem, így maradt a horror és a Testcsere Ryan Reynoldssal - lépett be a házba El, miközben a filmeket nézegette. Hálásan néztem rá, amiért rám áldozta a napját.
- Legyen Ryan Reynolds.
Pattogtattunk kukoricát, majd elkezdtük a filmet. El nem kérdezett semmit, tudta, hogy előbb utóbb ki fogok fakadni és magamtól elmondok mindent. Ez a perc a film felénél érkezett el. Barátnőm gyorsan leállította, hogy be tudjuk majd fejezni és türelmesen meghallgatta a mondanivalómat. Egyszer sem mondta, hogy én megmondtam, inkább csak szorosan megölelt és vigasztalt. Azt mondta, hogy el kell mennem a hétvégi koncertjükre, hogy megmutassam Harrynek, nem jelentett semmit az, hogy csak úgy lapátra tett. Ha nem mennék el, akkor azt hinné, hogy miatta vagyok ilyen rossz állapotban, pedig azt sosem tudhatja meg. Legalábbis még nem, amikor ilyen sebezhető vagyok. Eleanor szerint valószínű ott lesz az a lány is akit helyettem választott. Mindenféleképpen magamra kell vonnom a figyelmét, de úgy hogy ne legyen sok. Úgy kell majd viselkednem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
A film után felmentünk a szobámba és csak beszélgettünk tovább. Direkt nem hoztuk szóba Harryt. Beszélgettünk helyette Louis és El kapcsolatáról, hogy mennyire kedves, meg megértő. Beszélgettünk a suliról, ugyanis már csak négy nap és vége az őszi szünetnek.
Beszélgetés közben kifestettük egymás körmét és uborkás pakolást is csináltunk. Elég vicces volt. Sokat nevettünk. Nagyon jó érzés tudni, hogy van egy olyan ember a bátyámon kívül, akire mindig számíthatok.

Másnap

- Köszi még egyszer, hogy átjöttél - öleltem meg legjobb barátnőmet.
- Tudod, hogy bármikor - mosolygott, majd elindult a rá várakozó kocsi felé. Louis, aki a volán mögött ült, intett én pedig mosolyogva vissza intettem, majd bementem. Mivel nem volt semmi dolgom, gondoltam kicsit TV-t nézek. Fogtam egy pohár vizet és leültem a nappaliban a bőr kanapéra, majd bekapcsoltam a készüléket.
- Harry Stylesra rátalált a boldogság? A minap egy lánnyal látták csókolózni egy szökőkútban, majd sietősen távoztak a popstar kocsijában. Az esetről maga Harry STyles nyilatkozott nekünk.
- Igen, azt hiszem megtaláltam a különleges lányt, akire vártam. A neve Serena és már fél éve együtt vagyunk - nyilatkozta a One Direction legfiatalabb tagja.
- Ezzel a nyilatkozatával tisztára mosta a nevét. Biztosan állíthatjuk,hogy semmilyen kapcsolat nem fűzte hozzá az idősebb nőkhöz, akikkel a sajtó összehozta az elmúlt fél év alatt....
Muszáj volt kikapcsolnom a TV-t, mert képtelen voltam felfogni, hogy ekkora hazugságot képes kerekíteni egyetlen csókból, ami egyébként velem esett meg. Semmilyen Serena nem volt abban a szökőkútban, csakis én.
Hogy ne kelljen még egyszer belebotlanom Harrybe, inkább előszedtem a kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem. A Garabonc egy teljesen független lányt fest le, ezért is tartozik a kedvenceim közé. Éppen belemerültem az olvasmányba, amikor Doug hazaérkezett. Szomorú szemekkel nézett rám.
- Sajnálom - mondta, majd szorosan magához ölelt. Természetesen nem hagyhatta, hogy hugicája punnyadjon, úgyhogy inkább leült velem társasozni. Igen, társasozni. Lehet, hogy már a korunkhoz képest kicsit nagyok vagyunk a Ki nevet a végén?hez, de mi mindig is szerettünk játszani. Két nagyra nőtt gyerek, szokta mondani El mamája, amikor áthívnak magukhoz a családi vacsorákra.
- Szóval akkor szakítasz ezzel a sztárságos dologgal?
- Nem igazán mondanám. El és Louis kapcsolata nagyon stabil és én sem szeretném ha véget érne, tehát valószínű még sokat fogom látni, de El azt mondta viselkedjek úgy, mintha mim sem történt volna.
- Ha jól sejtem akkor a cél, hogy pokollá tedd Harry életét a jelenléteddel - nevetett fel jóízűen.
- Neeem. Én csak elmegyek a koncertekre Eleanorral és nagyon kedves leszek vele.
- És kicsíped magad, hogy le se tudja venni rólad a szemét. Ja és ha akad valami egészen helyes srác, akkor féltékennyé teszed. Ismerem ám a női logikát.
- Ezt miből gondolod?
- El tanácsolta nem? Elég régóta ismerem...
- Oké, de nem igaz. Csak azt sugárzom, hogy nem érdekel, hogy mit tett.
- Te tudod, de ugye tudod, hogy most kaptál ki. Szóval MUHAHHHAAA! - nevetett ki, miután bejuttatta a házba a negyedik bábuját is.