12. fejezet - A pingvinek varázsereje



Sziaztok!

Köszönöm szépen az előző fejezethez a sok-sok kommentet, remélem ehhez is kapok :)

Ismét bocsánatot kell kérnem a késésért, ezentúl igyekszem nem húzni az időt ennyi ideig.

Mindenkinek szeretnék nagggggyon BOLDOL KARÁCSONYT és ÚJ ÉVET kívánni. Remélem mindenki megkapja azt amit kért a JÉZUSKÁTÓL ;)

/Újévkor egyetek sok lencsét!!!/

Ja és ha már így túléltük a világvégét, akkor el nem felejtsétek, hogy JANUÁR 7-ÉN lesz a KISS YOU videoklippjének premiere :)

xoxo Secretgirl

 

 

"Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim"

Még vagy 10 percig biztosan ott álltam az ajtó előtt. Sőt talán tovább is ott lettem volna, ha Doug meg nem jön a haverjával Joshsal a fotózásról. Rémült szemekkel nézetek rám mindketten. Természetesn azonnal levették, hogy valami nincs rendben. Konkrétan megfogtak és bevittek az előszobába, ahol ( miután Doug ledobott a válláról) feléledtem egy kicsit és sikeresen lehámoztam magamról  kabátomat és a csizmámat. Doug azonnal megkérdezte, hogy mi történt. Tudta, hogy Josh előtt nem szégyellem az érzéseimet. Josh olyan volt nekem, mint a második bátyám. Imádtam. Például volt egy csomó alkalom, amikor Doug nem tudott segíteni, akkor hívtam őt és azonnal ott volt. Segített matekban is, amihez Doug annyira nem értett, egyszóval ő volt a második bátyám. Mostanában azonban sokat nem járt erre fele, hisz a volt barátnője az én legjobb barátnőm. Hogy miért szakítottak, vagy hogy egyáltalán ki szakított... sosem tudtuk meg. Nem akarták, hogy emiatt gondok legyenek. Ha egymás társaságában vannak, akkor olyanok, mint két nagyon jó barát, a  kívülállóknak nem tűnik fel semmi. De azért mi látjuk rajtuk, hogy kicsit távolságtartóbbak mint voltak.
Szóval elkezdtem elmesélni a mai napomat, közben pedig elindultunk a nappaliba, hogy ne ácsorogjunk az előszobában. Kényelmesen elhelyezkedtem Doug ölében a kanapén, míg Josh leült a szemközti fotelba. Mindketten csendben hallgatták végig a beszámolómat, nem húúztak, se semmilyen csajos reakciót nem váltott ki belőlük a történetem, csak azt vettem észre, hogy Doug egyre komorabb arcal ült.
- Kinyírjam ezt a Conort? - kérdezte tenyerét dörzsölgetve Josh. Az ő vérmérséklete kicsit magasabb, mint Dougé, aki azonnal megértette, hogy nekem nem Conorral van a problémám, nem az aggaszt.
- Szóval akkor szereted, de mégis hagytad elmenni - minderre úgy következtetett, hogy én egy szóval nem mondtam ki azt, hogy szeretem Harryt. Igen. Ő már csak ilyen.
- Hát valami olyasmi... - húztam el a számat.
- Annak mi értelme? - tette fel a kézenfekvő kérdést Josh. És igaza volt. Mi értelme lerázni azt akit szeretsz? Mert abban biztos voltam, hogy szeretem, de sajnos ott az a kis hang a fülemben belémültette, hogy nem szabad Harry felé nyitnom. Ugyanis ő nem olyan srác.
- Hát, tudod Harry az a tipikus csajozógép....
- Em! Én nem Eleanor vagyok - kezdte Doug miután megemésztette amit mondtam - azt sem tudom, ki ez a Harry gyerek. Annyit tudok erre mondani, hogy el kell döntened, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz. Ha szívedre, akkor összetörhetik, de ha az eszedre, akkor lehet, hogy életed nagy szerelmét veszíted el.
Hát ezzel most kisegítettek. Inkább nem is válaszoltam, csak vágtam egy grimaszt. Aztán, hogy ne kelljen tovább agyalnom, felajánlottam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Persze azonnal kaptak a lehetőségen és ki is választottak egy Sherlock Holmes filmet amíg én nachost és popcornt készítettem a konyhában. Nagyon örültem, hogy ezt néztük meg, mert lekötött. Koncentrálnom kellett, mert tudtam, hogy ebben a filmben minden részlet fontos lehet. Nem mellesleg a  rejtélyeket megoldó Robert Downey Jr. .... hát nem rossz film na.
Talán pár perc volt a filmből, amikor megszólalt a csengő. Feláldozva magamat, elvállaltam, hogy megnézem ki lehet az. Nagy meglepetésemre Eleanor és Louis álltak az ajtóban.
- Szia! - borult a nyakamba El azzal a lendülettel, ahogy meglátott - Minden rendben? - érdeklődött aggódva, de még mindig nem engedett el.
- Kicsim megfolytod szegényt! - nevetett Louis majd adott két puszit miután barátnőm nem szorongatott tovább.
- Gyertek be! - invitáltam befelé vendégeimet.
- Szia Eleanor - hallottam a hátam mögül Josh hangját. Miközben az ajtót csuktam be, vállam fölött vetettem egy pillantást magam mögé. Josh az ajtófélfának támaszkodva nézte Eleanort.
- Josh? - kérdezte meglepetten barátnőm, majd gyors pillantást vetett rám. Én egy aprót bólintottam, jelezve, hogy nyugodtan mutassa be neki Louist. El így is tett. Louis kedvesen kezet rázott Joshsal, majd a bátyámmal is aki időközben megjelent az előszobában.
- Mi lenne ha felmennénk a szobámba? - néztem barátnőmre, aki azonnal bólintott és Louist maga után húzva elindult felfelé. Bocsánatkérő pillantást küldtem Doug felé, majd El után indultam.
A szobámba érve Eleanor már az ágyamon terpeszkedett, Louis pedig a könyveimet nézegette.
- Te aztán szeretsz olvasni - mosolygott mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
- Igen - válaszoltam óvatosan. Tudtam, hogy Harry miatt vannak itt, tehát nem akartam más témába belekezdeni. Igazam is lett, mert a következő pillanatban megszólalt Eleanor.
- Szóóval - kezdte El - mesélj el mindent.
- Hát tudjátok, elindultam a randira Conorral... - csak mondtam és mondtam. A végén már a könnyeimmel küszködtem. Rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy nem mondtam igent. Hihetetlen milyen buta voltam. És most lehet hogy mindent elrontottam. Mikor befejeztem a történetet már sírtam. El odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, csak a hátamat símogatta.
- Nekem van egy ötletem - szólalt meg Louis -  mi lenne ha én elhívnám holnap az állatkertbe, de nem én mennék el, hanem te. És akkor összejönne a randitok.
- Megtennéd? - szipogtam.
- Természetesen. Ez Harrynek is jó. Teljesen oda meg vissza van tőled. - a mosolya olyan őszinte és meleg volt, hogy megértettem Eleanor mits szeret benne annyira.
- Ááá - egyenesen Louis nyakába vetettem magamat. Eleanor nevetve vette tudomásul, hogy most már teljesen megbarátkoztam Louisszal.
- Nos akkor ki kell találnunk mit veszel fel holnap. - jelentette ki a kezeit összedörzsölve és elindult a gardróbom felé- Lou, addig lemehetnél és megbarátkozhatnál Joshsal és Douggal.
- Reménykedjünk, hogy nem ver meg annyira a srác - foházkodott Louis miközben vigyorogva elhagyta a szobát.
El kiválasztott nekem egy blúzt farmerrel és egy vastag sállal együtt. Ezután leültünk az ágyamra és kibeszéltük az összes eddig történt dolgot. Mármint ami az elmúlt pár napban történt velünk. Be kell vallanom, azóta, hogy elkezdődött az őszi szünet és El bemutatta nekem Louist, mintha fenekestül felfordult volna az életem. Az érzelmeim egy hullámvasúton ülve száguldoznak amióta Harryvel találkoztam. Hol szerelmesnek érzem magam, hol pedig olyan letört vagyok, hogy már fáj. Már magam sem tudom követni a döntéseimet, érzéseimet. Jelenleg is annyit tudok, hogy szeretem Harryt. Azt akarom, hogy a karjaiban tartva csókoljon úgy mint legutóbb. Mert akkor mindenről meg tudtam feledkezni. Akkor önmagam voltam. Azt akarom érezni megint.

                                                   *                           *                         *

Másnap reggel izgatottan ébredtem... hét órakor. Este már megtudtam, hogy 11kor kell az állatkertben találkoznom Harryvel. Kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a papucsomba. Lefelé menet találkoztam Josh táskájával, aki ezek szerint nálunk aludt. A konyha azonban teljesen üres volt így nyugodtan készíthettem el a reggelimet. Nem akartam senkivel beszélgetni. Csináltam magamnak egy vaníliás kávét és egy pirítóst vajjal. Szép lassan megettem majd elindultam a fürdőbe. Megeresztettem a csapot, közben levetkőztem. Megmostam a fogamat, majd beültem a fórró vízzel teli kádba. Sokáig élveztem az egyedüllétet. Azonban ez nem tartott sokáig, ugyanis ideges kopogtatást hallottam az ajtó túloldaláról.
- Emma! Siess! Randim van - hallottam Doug ideges hangját. Gyorsan befejeztem a hajmosást és kikászálódtam a kádból. Megtörölköztem és kinyitottam az ajtót. Doug alsógatyában állt előttem. Tiszta ideg volt.
- Mi van a másik fürdővel? - kérdeztem értetlenül.
- Josh - mondta és gyorsan bement. Én elindultam a szobámba. Volt még 2 órám odaérni a megbeszélt helyre. Abból egy óra mondjuk az út. Felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat, megszárítottam hajamat és bekentem az alját olajjal, majd az órámra pillantottam. 09:45. Akkor még van negyed órám. Kifestettem magam. Tíz perc az indulásig. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Felvettem a csizmámat, a kabátomat és bepakoltam a táskámba a cuccaimat (telefon, zsepi, kulcs, víz) majd miután felkiabáltam a fiúknak, hogy indulok, kiléptem az ajtón. A friss reggeli levegő üdítően hatott az idegeimre.
Gyorsan indultam a buszmegállóba, ahol szerencsére azonnal jött a busz. Felmutattam a bérletemet, majd kerestem magamnak egy helyet. a 20 perces buszút után jött a metró. Azzal mentem majdnem fél órát. De legalább az állatkert közelében tudtam leszállni.
A kijáratnál megvettem a jegyemet és egy térképet is. A londoni állatkert ugyanis akkora volt, hogy hiába voltam már számtalanszor ott, mindig el tévedtem. Elindultam a pingvinek felé, ugyanis Louis azt mondta Harry ott fog várni rá... vagyis rám.
Szerencsére az közel volt a bejárathhoz, úgyhogy hamar odaértem. Körülnéztem és azonnal megpillantottam. Ott állt zsebredugott kézzel és a pingvineket nézte. Fejéről most hiányzott a megszokott sapka, de a pilótaszemüveg rajta volt. Lassan mögé lopóztam és hirtelen befogtam a szemét. Szegény biztosan azt hitte, hogy egy őrült rajongó lépett mögé.
- Nem tudom ki vagy - jelentette ki és hallottam a hangján, hogy mosolyog - megfordulhatok? - kérdezte.
Elengedtem, mire ő azonnal megfordult, de amint megpillantott megmerevedett.
- Emma? Mit keresel te itt - a hangja hűvös volt.
- Hát... - nem tudtam mit mondjak neki. Erre nem voltam felkészülve - nagyon sajnálom, hogy tegnap nem mondtam igent.
- Értem. Vagyis nem - szemével engem fürkészett.
- Igazából én sem - nevettem - csak azt tudom, hogy miután vagy ezredjére meséltem el a tegnap történteket, egyszercsak rájöttem, hogy hibáztam.
- Tényleg? - a szemében felcsillant a remény és még valami, amit nem tudtam beazonosítani.
- Igen.
- Szóval akkor most azért vagy itt.... - most már rájöttem mi az a valami. Olyan pimaszul mosolygott, hogy kedvem lett volna ... de nem lehet. Most nem lehetk emiatt dühös. Jogosan vág ilyen képet. Másfelől, pedig... hmm... elég sexy.
- Hogy ... megismerjük egymást - jelentettem ki és elégedetten vettem tudomásul, hogy elismerő mosolyt küld felém. Sikerült úgy kijönnöm a mondatból, hogy ne legyen kínos.
- Akkor ismerkedjünk - mondta nevetve.
Sétlátunk. Sokat. Nevettünk. Még többet. Mesélt a gyerekkoráról. Elmesélte a legkínosabb történeteket, amik valaha történtek vele és én is így tettem. Nagyon jól éreztem magamat vele. A rajongók szerencsére elkerültek minket úgyhogy nyugodtan telt az idő. Rég éreztem magamat ilyen jól valakivel. Ráadásul a tegnapi "randim" után jó tudni, hogy nem csak kihasznál minden fiú.
- És mi a kedvenc könyved? - tette fel a kérdést amikor éppen ismét a pingvinek akváriuma előtt álltunk.
- Azt hiszem minden amiben van romantika és kaland.
- Gondolhattam volna - mosolyodott el - tudod annyira aranyos és valóságos vagy a többi lányhoz képest. - mondta.
- Valóságos - kérdeztem meglepetten.
- Igen. A legtöbb lány vagy sikít ha meglát vagy pedig elkezd velem flörtölni. És azok akik flörtölnek velem, csak a híres Harry Styles miatt teszik. Szóval felüdülés olyasvalakivel tölteni a napomat, aki olyan mint te.
- Köszönöm - mosolyodtam el miközben mélyen a szemembe nézett.
- Mi lenne ja most úgy csókolnálak meg, hogy senkit nem akarunk féltékennyétenni, vagy esetleg becsapni? - kérdezte miközben végigsímította az arcomat. Belebizseregtem az érzésbe. Az ujjai mintha elektromosan bizsregtek volna. Puhák voltak és illatosak.
- Nem tudom mi lenne .... - mondtam és ezúttal én voltam az aki megtette a köztünk lévő távolságot, hogy kiderítsük mi lenne ha.
Harry nem lepődött meg, hanem visszacsókolt. Iszonyatosan jó érzés volt. Bizonytalanságom elillant, és átadtam magamat az érzésnek. Sodródtam az árralés csak csókoltam. Mintha az életem függött volna tőle. A kezem a hajába túrt és még közelebb húztam magamhoz. Ő átkarolta a derekamat és szintén ezt tette. Hosszú percekig álltunk egymás karjaiban. Akkor hagytuk csak abba, amikor már egyikünk sem kapott levegőt. Nevetve temettem a melkasába az arcomat és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim - suttogta a fülembe.