15. fejezet- Furcsa érzések

Nos mivel nem tudtam hogy egy egész fejezet várakozik itt anélkül, hogy közzétettem volna, gondoltam nem váratlak meg Voltyto és már ma fel is rakom.

jó olvasást! :)

"I remember years ago

Someone told me I should take
 Caution when it comes to love

I did"

James Arthur dala ébresztett másnap reggel hajnali 3kor. Álmosan pislogtam. Sötét volt. Kinyomtam az ébresztőt, majd megkíséreltem a másik oldalamra fordulni, de valaki, pontosabban Niall karja nem engedte. Kis kifli- nagy kifliben aludtunk. Úr Isten! Gyorsan kibontakoztam öleléséből, mire halkan nyögött egyet és a másik oldalára fordult. Fel kell keltenem, mert nemsokára indulnunk kell. Azonban jobb ötletem támadt. Mivel imád enni, nagyobb esélyét láttam annak, hogy felkel, ha van valami reggeli. Hangtalanul kiosontam a konyhába és felkapcsoltam a villanyt. Kinyitottam a hűtőt és valami használható után kutattam. Nem kellett sokat keresgélnem, találtam tojást és szalonnát. Gyorsan összedobtam egy kis tojárántottát és főztem két adag kávét. Szépen megterítettem, majd visszamentem felkelteni Niallt.

Nem volt egyszerű dolgom. Eleinte gyengéden megráztam a vállát, de semmi életjel. Erősebben ráztam, de még mindig semmi. Ekkor taktikát váltva rávetettem magamat és elkezdtem torkomszakadtából énekelni a fülébe. Erre persze azonnal felriadt és elkezdett kiabálni, hogy hívják a tűzoltókat, mert tűz van. Megnyugtattam, hogy semmi baj, csak nem tudtam másképp felébreszteni.

- Gyere, csináltam reggelit - invitáltam szőke barátomat a konyha felé.

- Kaja? - csillant fel a szeme és már kint is volt.

Leültünk és szépen megreggeliztünk. Jól sejtettem, hogy nem lesz sok ha 13 tojásból csinálom a reggelit. Niall jóízűen befalta a rántottát két kenyérrel és három paradicsommal egyetemben, majd adott egy puszit a homlokomra köszönetképpen. Gyorsan elment lezuhanyozni, majd utána én is.

Mindössze egy óra alatt elkészültünk. A bőröndjeink az ajtóban álltak és még volt fél óránk. Niall jó reggelt kívánt minden koránkelőnek twitteren. Meglepő módon azonnal kapott vagy ezer választ. Meg is mutatta őket. Elég vicces volt, hogy mindenki írta neki, hogy így, meg úgy szereti.

- Marshaaa12 azt írja, hogy szeretlek Niall Horan, te ír manó. Te vagy a földkerekség legeslegszexibb embere. Imádlak.

- Írjunk vissza neki, hogy köszikee - vette ki a telefonját a kezemből és villámsebesen elkezdett rajta pötyögni.

- Kíváncsi lennék a lány arcára, amikor meglátja, hogy a szexi Niall Horan válaszolt neki - nevettem.
Ezzel úgy el is ütöttük a maradék időt, miközben megjegyeztük, hogy mennyire jók vagyunk, amiért ilyen hamar elkészültünk.
Mikor megjött a kocsink, ami a reptérre szállít minket, fogtuk a cuccainkat és elindultunk. Tényleg elég hamar odaértünk és egy, a rajongóktól elzárt ajtón keresztül mentünk be. Még így is hallottam a hangjukat a lányoknak, és meglepetten kérdeztem Niallt, hogy ez mindig ilyen-e. Mint kiderül, igen. Így is összefutottunk pár rajongóval. Niall nagyon kedvesen és közvetlenül bánt mindenkivel, még a 20. lánnyal is. Azon kaptam magam, hogy megbabonázva figyelem, amint éppen egy lány poszterét írja alá. Csak akkor kaptam észbe, amikor egy pillanatra felpillantott és rám kacsintott. Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és elkezdtem kutatni a táskámban a mobilom után. Küldtem Harrynek egy smst, hogy mindjárt felszállunk a gépre. Elvégre ő a barátom.
Egy háromnegyed óra múlva már a repülőn ültünk. Harry nem írt vissza, de nem is csodálom, elvégre még éjszaka van. Niall rögtön rendelt egy szendvicset és éppen azt ette. Én előkerestem a iPodomat és gondoltam zenét hallgatok.
- Hallod, mi lenne ha cserélnénk? - nyújtotta felém az saját készülékét.
- Nem hiszem, hogy megegyezik a zenei ízlésünk - ellenkeztem, de ekkorra már ki is kapta a kezemből az enyémet és elkezdett keresgélni a zenék között. Beletörődve sorsomba, én is ugyanezt tettem. Rengeteg szám volt az iPodján. A legtöbb előadót nem is ismertem, úgyhogy véletlenszerűen kiválasztottam egy lejátszási listát, majd elindítottam. Egész tűrhető zenék voltak.
Egy bátortalan pillantást vetettem a mellettem ülő fiúra, aki már csukott szemmel relaxált valamelyik kedvencemre. Így hosszasan megfigyelhettem arca minden vonását. Bevallom, most hogy így látom és ennyi időt töltök vele, kezdem egyre jobban megkedvelni... vonzónak találni.
Ezeket a gondolatokat ki kell irtanom magamból! De naa!!
Ekkor a fülemben felcsendült a Rock Me és ezzel együtt Harry hangja. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. A szívem Harry Stylesé és senki másé. Fel sem tűnt, hogy Niall kivette a fülemből a fél fülhallgatót és belehallgatott az zenébe.
- Harrynek tényleg szép hangja van - mosolygott és kacsintott egyet. Mintha pontosan tudná, hogy mi jár a fejemben - Nagyon jó srác - mondta és visszadugta a fülembe a fülest.


Az idő múlását észre sem vettem. Már meg is érkeztünk. Hamar kijutottunk az érkezési terminálba, ahol Harry már várt minket. Lerítt róla, hogy nemrég kelt fel. Haját egy sapka alá rejtette és zsebredugott kézzel, napszemüvegben egy oszlopnak támaszkodott. Mikor észrevett, azonnal széles mosoly terült el az arcán és ellökte magát az oszloptól és elindult felé. Hát nem ő a világ legszexibb pasija?
Mikor végre elértem, ledobtam a bőröndömet és a nyakába ugorva csókkal köszöntöttem. Ő boldogan viszonozta azt, miközben karjával szorosan magához húzott.
- Hiányoztál - suttogta a fülembe és még mindig nem eresztett.
- Te is nekem - mosolyogtam. Ekkor Niall is elért minket, akit Harry egy öleléssel és pár haveri beszólással üdvözölt. Ezek után kézen fogott és a bőröndömet felkapva elindultunk a taxi felé.
- Milyen volt az út? - kérdezte, mire azonnal gombóc keletkezett a torkomban.Eszembe jutottak azok a gondolatok, amik a Niallal töltött napomat végigkísérték. Hogy kezdtem vonzódni hozzá. Hogy néha kedvem lett volna megcsókolni. Mindeközben egyetlen pillanatra sem jutott eszembe Harry. Egy óvatos pillantást vetettem a szőke srác felé, aki éppen engem nézett átható kék szemeivel. Egy aprót bólintott, jelezve, hogy minden okés és később beszélünk róla.
- Hosszú - mondtam végül. Szerencsére Harrynek nem tűnt fel semmi.
- Gyorsan elszaladok a mosdóba, addig várjatok meg itt - szólt a barátom és már el is indult, így kettesben maradtam Niallal. Megint.
- Miért gondolkodtál ilyen hosszú ideig? - fordult felém amint Harry hallótávolságon kívülre került.
- Tudod, ez alatt az idő alatt, amíg veled voltam... Úgymond megfeledkeztem arról, hogy én Harry barátnője vagyok.
- Értem? - felelt, de kérdésnek hangzott.
- Nehéz ezt megmagyarázni.... - sóhajtottam.
- Próbáld meg a legegyszerűbb módon.
- Oké. Néha nagyon szerettelek volna megcsókolni - motyogtam és közben a földet bámultam.



14. fejezet - Új barátság :)

Ahogy egyre közelebb értem a házunkhoz, megbizonyosodhattam, arról, hogy valóban a nagyiék autója parkol a járda mellett. Mit akarhatnak azok után, hogy úgy kidobtak minket?

Gyorsan felfutottam a pár lépcsőn az ajtónkhoz és benyitottam. Az előszoba üres volt és félhomályban úszott, ugyanis elkezdett sötétedni. A nappaliból azonban Doug hangját hallottam, úgyhogy elindultam arrafelé, amint levettem a kabátomat és a csizmámat.
A nappaliba lépve pillantottam meg a nagymamámat Grace-t. Nem volt valami jó kedvében, bár mikor van abban? Csupa fekete ruha volt rajta és egy csésze teát szürcsölgetett. Az asztalon egy tál csokissüti is pihent. Doug a vele szemközt lévő kanapén ült és ujjait tördelve nézte a nagymamánkat. Azonnal leesett, hogy miért keresett fel minket. Nagypapa meghalt. Elég volt egy pillantást vetnem Doug arcára és tudtam, igazam van. Elvesztettünk még egy családtagot.
- Á! Emma! - sóhajtotta a nagymamám. Felállt és most szembekerült velem. Ősz haját szoros kontyba fogta és szemüvegét az orra hegyére tolta. Szakasztott mása volt Miranda Priestly-nek az Ördög prádát viselből. Szigorú tekintettel mért végig. Arcán kis fintor jelent meg, mikor végzett. - Micsoda öröm újra látni téged! - tárta szét karjait. Én óvatosan megöleltem, majd leültem Doug mellé. - Nos Dougnak már említettem a rossz hírt, de mondom neked is. Rudolph meghalt. Annyit kérnék tőletek, hogy jelenjetek meg a temetésen most pénteken este hat órakor.
- Ez természtes - egyezett bele Doug. Nekem meg akaratlanul is a Spanyol út jutott eszembe. Tudom, hogy nem szép dolog, de nekem akkorra már programom van. Majd megpróbálom elintézni valahogy. A nagyi ezek után haza is tért. Nem nagyon izgatta, hogy velünk egyébként mi van.
Miután becsuktuk az ajtót, rögtön mondtam Dougnak, hogy mi a problémám. Arra kért, hogy hívjam fel Harryt és kérdezzem meg mit lehetne tenni. Mert azt nem engedi, hogy e miatt mondjam le a spanyol utat. A nagypapa soha nem tett értem semmit. De persze nekem bűntudatom lenne, ha nem mennék el.
Gyorsan felhívtam hát Harryt, aki ragaszkodott hozzá, hogy menjek el a temetésre, mert a végén megbánnám ha kihagynám. Sajnos nem tudunk később indulni, de Niall csak szombaton megy utánuk, mert van egy kis dolga, így vele tudok menni. Harry megadta Niall számát, hogy egyeztetni tudjak vele.
Miután megbeszéltük, hogy holnap átjön, letettük a telefont és már hívtam is Niallt.
- Halló? - szólt bele az ír srác.
- Szia Niall! Emma vagyok.
- Szia Em! Miben lehetek a szolgálatodra?
- Azt szeretném kérdezni, hogy mehetnék-e veled szombaton, mert van egy kis dolgom péntek estefelé. Így nem tudnám elérni a gépet.
- Persze. Mondjuk reggel 5kor indul az a gép. Remélem nem baj... - hallottam a hangján, hogy ezt nem csak nekem mondja, hanem magának is.
- Nem, dehogy. Akkor 3ra kint kell lenni a reptéren?
- Hahh nem. Ez például egy pozitívuma annak, ha híres az ember. Csak egy órával előtte kell ott lenni.
- Ja hogy boccs.... - nevettem.
- Ha szeretnél alhatsz nálam és akkor még tovább alhatsz. Csak fél órára lakom a reptértől - ajánlotta fel kedvesen.
- Jajj az de jó lenne.
Megadta a címét, hogy a temetés után oda tudjak menni. Felajánlotta, hogy eljön értem, de azért ennyire nem használhatom ki. Szóval akkor megszerveztem, hogy hogyan jutok el Spanyolországba! Nem sokkal később kaptam egy smst Harrytől, hogy a jegyemet áttették szombatra.
Szóltam Dougank, hogy mindent elintéztem ami a pénteket illeti, majd fürdés után lefeküdtem aludni. Mielőtt elaludtam volna, még eszembe jutott, hogy mit jósolt nekem az idős jósnő. Elkezdtem róla gondolkodni, de hamar elnyomott az álom. Álmomban egy szőke fiú kezét fogva sétáltam. Boldog voltam.

                                                                          *           *            *

A temetésről hazafelé tartok éppen. Tegnap Harryvel nagyon jól éreztem magamat. Bár folyamatosan az a szőke srác jutott eszembe, akinek az arcát ugyan nem láttam, de mégis olyan ismerős volt.... Igaz minden csókjával el tudta velem felejtetni, de miután elment, megint eszembe jutott.
A szobámban, már össze volt készítve a cuccom, csak át kellett öltöznöm. A fekete ruhámat levettem és beakasztottam a szekrényembe. Kiválasztottam egy sötét farmert meg egy sima pólót egy kardigánnal. Gyorsan felkaptam a bőröndömet, de abban a pillanatban vissza is ejtettem a földre, mert kicsit nehézre sikeredett. Megkértem a bátyámat, hogy segítsen. Még a taxiba is betette nekem. Olyan aranyos. Imádom!!
- Na vigyázz magadra hugi! Csak semmi sex!
- Doooug! - csaptam egyet a mellkasára.
- Jól van na! Csak viccelek! Sziaa! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd berakott az autóba.
Bemondtam a címet, majd addig integettem Dougnak, amíg el nem tűnt a szemem elől. Niall körülbelül egy órára lakik tőlünk. Az út alatt olvastam egy kicsit. A Gyűrűk Urát kezdtem el. A filmet láttam ugyan de nem emlékszem rá, szóval nincsenek lelőve a poénok. Éppen kezdett megtetszeni a könyv, amikor a taxis megszólalt, hogy megérkeztünk. Kifizettem, majd kiszedtem a csomagjaimat. Egy hatalmas emeletes ház előtt álltam. Niall mondta, hogy a legfelső emelet, de mivel a kapuhoz nem volt kulcsom, fel kellett csengetnem. Kikerestem a nevek közül a Horan nevet, majd megnyomtam a csengőt. Niall azon nyomban beengedett. A lifttel 5 percet tuti utaztam. Nem azért mert lassan ment, hanem mert a lakás olyan magasan volt. A lift ajtaja előtt ott állt már Niall és örömmel üdvözölt. Elvette a csomagokat és bevezetett a lakásába.
- Légy üdvözölve a Horan Lakban. - mutatott körbe. A hely gyönyörű volt. Élénk színek voltak mindenütt. Nem lepett meg. Teljesen illett Niall személyiségéhez. Természetesen a legnagyobb a konyha volt. Éppen sütött valamit. Azt mondta meglepi. Hmm.. Finom illata van.
Megmutatta a vendégszobát. Egy hatalmas franciaágy és egy szekrény volt a szobában csak.
- Bocsi, de nem igazán szokott vendégem lenni, és még új a ház... - magyarázkodott.
- Semmi baj! Úgyis csak egy napot fogok itt aludni.
- Szeretnéd megnézni a szobámat? - kérdezte úgy mint egy kisfiú.
- Persze - nevettem vidáman. A szobája egy igazi álomhely volt. Vízágy, hatalmas ablakok, tv, gyönyörű kilátás...
- Aztaa! - ámuldoztam, majd rávetettem magamat az ágyra. Még sosem feküdtem vízágyon. Elég buli.
Egy idő után csatlakozott hozzám és együtt ugráltunk az ágyon mint az ovisok. Megpróbáltuk lelökni a másikat az ágyról, vagy legalábbis ellökni. Egyik alkalommal tiszta boldog voltam, hogy sikerült ellöknöm, de meglepő módon belém kapaszkodott így a mellkasán landoltam. Egy pillanatra megilletődtem, de a következőben már hangosan nevettem Niallal együtt.
A következő hely amit megmutatott, a fürdő volt. Hát nem volt kicsi... Volt egy sarokkád és egy olyan zuhanyzó, aminek nem volt ajtaja, hanem csiga alakban kellett bemenni és ott egy 4 négyzetméteres helyen lehetett tusolni. Nagyon tetszett.
Megmutatta még a szaunát, a jacuzzit és minden ilyen extra cuccot.
- Bele lehet szeretni egy házba? - kérdeztem, amikor már a konyhában álltunk és ő éppen a sütőben ellenőrizte a meglepit.
- Általában az emberek egymásba szoktak beleszeretni, de lehet, hogy te egy teljesen egyedi este vagy és a szíved egy totálisan érzéketlen lakásnak adod. - fejtette ki teljes komolysággal a válaszát. Amíg csak a hangját hallottam, azt hittem komolyan gondolja, ám amikor újra szembe fordult velem láttam hogy alig tudja visszatartani a nevetést.
- Értem - mondtam, mire nem bírta tovább és épp hogy a földre nem feküdt le hemperegni, annyira nevetett.
- Már mindjárt kész a meglepi - dörzsölte össze a tenyereit elégedetten, miután sikerült úgymond kijózanodnia.
- Alig várom.
- Akarsz valamilyen folmet nézni, vagy majd esetleg a léghokival szeretnél játszni? - kérdezte csibészes mosollyal.
- Hmm. Nehéz kérdés. Léghokii! - döntöttem boldogan. Nem vagyok valami jó benne, de attól még imádok játszani.
10 perc múlva kész is volt a meglepi, ami nem más volt, mint egy csokis torta. Biztosított, hogy ez csak a harmadik fogás. Vacsora után, ami iszonyatosan finom volt, elkezdtük a léghokit, de mivel minden egyes alkalommal lealázott, hamar feladtam és inkább a filmnézés mellett döntöttünk. Mivel kiderült, hogy még nem láttam Star Warst, azonnal leültetett az ágyára és bekapcsolta nekem az első részt. Gyorsan csinált pop-cornt, majd letelepedett mellém. A film igen megtetszett, amikoris Anakin megnőtt. De kezdtem fáradni, úgyhogy beállítottam az ébresztőt, majd elfeküdtem az ágyon és néztem tovább a filmet. De felkészültem arra, hogy esetleg elalszom. Niall követte a példámat és a hátam mögött helyezkedett el. Néha átnyúlt a derekam felett és vett még egy kis kukoricát.
 

13. fejezet - A jóslat



Sziasztok!! 

Nos meghoztam a 13. fejezetet. Be kell vallanom, én is tudom, hogy az előző eléggé gyérre sikeredett, de ezzel szeretném ellensúlyozni azt. Nagyon örülnék ha erre is olyan sok komment érkezne mint a 11. fejezetre.

Ami a 'What's hapenning in London'-t illeti, nos a rész sajnos még várat magára. Most a barátnőm írja azt a blogot így én minden energiámat erre a történetre tudom fordítani. Neki most azonban a felvételire kell készülnie. Kívánjatok neki sok-sok sikert!! :) Hajrá Julcsi :)

A következő rész érkezése bizonytalan, de igyekszem.

xoxo Secretgirl

 

 

De édes! A pingvinek lesznek a kedvenc állatai. Azt hiszem jól döntöttem. Legalábbis minden jól alakult. Az állatkert után átmentünk hozzá és pizzát készítettünk. Harryvel a pizzasütés elég vicces... és romantikus elfoglaltság. Például tésztagyúrás közben ahelyett, hogy segített volna, a konyhapultnak támaszkodva figyelte mozdulataimat és közben kommentált. "Nagyon jó Emma! Igazi mester vagy! A tészta meghajlik az akaratod előtt! "  Igaz, hogy a tészta annyira ragadós volt, hogy mire végeztem minden porcikámra ragadt belőle egy kevés.

A lisztről ne is beszéljünk. Kisebb csata kerekedett ki köztünk, minek következtében mindketten hóemberként álltunk a konyha kellős közepén.

- Jól áll neked ez a szín - húzott oda magához és mutatóujjával gyengéden letörölte az ajkaimról a fehér port, majd apró csókot lehelt ajkaimra. Sajnos az ő szája még csupa liszt volt, így sikerült lenyelnem egy adagot, mire egy köhögőrohammal elrontottam a romantikus pillanatunkat.

Aztán amikor a feltétet tettük a már kinyújtott tésztára, egyszerűen mindent, szó szerint mindent rátett, amit csak csak talált a hűtőben és a konyha egyéb szegleteiben. Így a végén egy almás, mazsolás, ananászos, sonkás, sajtos, paradicsomos, paprikás, uborkás és tojásos pizzaféle dolgot vettünk ki a sütőből. Be kell vallanom először kicsit undorítónak tűnt, de ha beleharaptam, az ízek meglepően jól passzoltak. Életemben nem ettem ilyen finom pizzát.

Mivel már késő estére járt, Harry hazavitt. A kocsiutat végignevettük. Visszaemlékeztem Harry arcára, amikor meghökkent arccal figyelte milyen ízletesen ettem. Ő pedig nem felejtette el szóba hozni a tésztákkal való mély és bensőséges kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy mennyire jól éreztem magamat. Amikor megérkeztünk a házhoz, láttam, hogy bent égnek a villanyok. Eszembe jutott, hogy Doug ma randin volt, tehát jobb ha nem jön be Harry, hátha még itt van a lány.
- Nagyon jól éreztem ma magamat Em! - nézett mélyen a szemembe Harry. Azok a szemek... Azt hiszem, minden lány, aki egyszer belenéz ... el van veszve. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire szép szeme lehet.
- Én is - mondtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy megölelhessem.
- Nagyon szeretném ha ez működhetne köztünk - kibontakozott a karjaim közül, de csak hogy ajkait az enyémekre tapaszthassa. Ajkaink találkozásakor a híres neves pillangók életre keltek a gyomromban. Kezeivel az arcomat még közelebb húzta magához. Én ( nem tudom hogyan, de ) az ölében találtam magamat. Lovagróülésben ültem és ujjaimmal végigszántottam a haján. Éreztem, hogy nemsokára túl messzire jutunk, de nem tudtam leállni. Még nem. Egy icipicit beleharapott az alsóajkamba és tudtam, hogy elvesztem. Halk sóhajt eresztettem meg, mint feladásom jeléül. Harry tenyere a hátamat simogatta, majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt testemen. Nyögött egyet. Ő is akarta. Ám ekkor olyasmi történt amire egyikünk sem számított. A kocsi dudája iszonyatos hangerővel hasított a levegőbe. Véletlen nekidőltem. Harry levegő után kapkodva dőlt hátra és mintha kicsit bosszús lett volna.
- Bocsánat - suttogtam és már csókoltam is volna, de eltolt magától. Ajkán az a pimaszul szexis mosoly játszott.
- Szerintem nem kellene elsietnünk - mondta, de megnyugodtam, mert hangján tisztán lehetett hallani a csalódottságot. Ráadásul büszke is volt magára, amiért képes volt ellenállni nekem. Felelős nagyfiú....
Azért be kell vallanom jól esett látnom, hogy nehéz neki megállítania magát és hogy miattam légszomja támadt.
- Igazad van - nyomtam egy gyors puszit az arcára és kiszálltam az autóból - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá.
- Neked is - vigyorgott vissza - holnap hívlak! - búcsúzott majd elhajtott.
Pillangóimmal a hasamban, boldogan léptem be a házba. Lerúgtam a cipőmet, majd szökdécselve ( igen szökdécselve) elindultam a konyha felé, ahol a bátyámat sejtettem. Nem is tévedtem, csak épp a szemem elé táruló látványra nem számítottam. Egy vöröses hajú lány ült a bátyám ölében, fölül egy szál melltartóban.
- Upssz! - sikkantotta a lány és gyorsan felkapta magára a blúzát. Doug aki egy szál farmerben ült a fejét vakargatva szitkozódott.
- Bocsi - motyogtam és inkább gyorsan felrohantam a szobámba, levetettem magam az ágyamra és kitört belőlem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nevettem? Nem is igazán tudom. Csak azon hogy boldog vagyok és a bátyámon. Olyan cuki volt, ahol szidta magát amiért nem ment a szobájába a lánnyal.
Halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Doug nyitott be, mellette állt a vörös hajú lány. Nagyon szép lány volt. Vörös, hosszú haj, nagy zöld szemek sűrű fekete szempillákkal keretezve. Egy szoknya volt rajta, ami kiemelte karcsú vonalait és hosszú lábait.
- Ne nevess! Foglak én még ilyesmin rajtakapni! - duzzogta Doug, de szája sarkában mosoly játszott - Ő itt Sophi - mutatta be a lányt.
- Szia - szólalt meg a lány kissé félénken - Nagyon sajnálom ami az előbb történt...
- Ááá semmi baj - kuncogtam - Egyébként Emma vagyok - mentem oda hozzá és kezetfogtam vele - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is - mosolygott.
Még váltottunk pár szót, majd ők elvonultak Doug szobájába. Végre hívhattam Eleanort. A harmadik csengetésre fel is vette. Mikor elmeséltem neki, hogy úgy tűnik összejöttünk Harryvel, komplett sikítóroham jött rá. A háttérben hallottam Louis nevetését.
- Louis már mosolygott egy ideje, de nem akarta elárulni, hogy mi miatt. Most már tudom - nevetett. Valószínűleg Harry is elujágolta legjobb barátjának a dolgok állását.
- Nem is tudom, miért kételkedtem benne - töprengtem hangosan - olyan kedves volt egész végig.... és figyelmes. Úúú El, annyira boldog vagyok - lelkendeztem tovább.
- Jajj, én is. Annyi dupla randink lesz... - kezdte és felsorolta, hogy milyen előnyei vannak annak, hogy a pasijaink legjobb barátok.
A bökkenő csak a hírnevük. De ezen most nem fogok rágódni, most élvezem a pillanatot.

Harry másnap délelőtt hívott. Sajnos nem tudott találkozni velem, mert valami fontos megbeszélés miatt be kellett mennie a stúdióba. Szerencsére El azonnal hívott, hogy menjünk el egy ismerőséhez, mert elígérkezett neki. Akkor még nem tudtam, hogy ki ez az ember. Szóval délelőtt elvégeztem a házimunkákat, ugyanis Doug korán reggel eltűnt. Kimostam a szennyes ruhákat, felporszívóztam, felmostam és főztem vacsit.
Egy körül érkezett meg Eleanor. Gyorsan összekaptam a cuccaimat, majd indultunk is. Nem mentünk messzire. Olyan tíz perces buszút után le is szálltunk, majd gyalog folytattuk utunkat.
- Úgy örülök, hogy megismerheted Priscillát. Igazi egyéniség, majd meglátod - fecsegett. Olyan sok pozitív dolgot mesélt róla, hogy már kezdtem kíváncsi lenni - Meg is érkeztünk - torpant meg egy kicsike üzlet előtt. Priscilla jósdája hirdette egy fa táblácska a fejünk felett.
- Komolyan egy jósdába hoztál? - képedtem el. Sosem gondoltam volna, hogy barátnőm hisz az ilyesmiben. Mindig is olyan ember volt, aki csak azt hiszi el, amit be lehet bizonyítani vagy már megtapasztalta. Én ellenben igenis hittem az ilyenekben. Nem vagyok babonás és vallásosnak sem mondhatom magamat, de a jóslás, varázslás nagyon bejön. Mindig is vártam, hogy 11 évesen kapjak egy levelet Roxfortból, de csak nem jött.
- Igen. Egyszer már voltam itt, és képzeld bejött a jóslat - mosolygott vidáman és benyitott a kis üzletbe. Bent gyertyák világítottak és tömény fahéj és narancs illat volt. Egy kandalló állt az egyik sarokban. Hihetetlenül meleg volt. Az ajtónyitáskor kis csengettyű jelezte, hogy új vendégek érkeztek. Ennek hallatára egy idős hölgy lépett elő egy függönyökkel elzárt kis sátorból. A néni, bizonyára Priscilla, ősz haját helyes kis kontyba fogta, ám egy két tincs kiszabadult, így keretet adva arcának. Megannyi sál és ékszer díszítette egyébként egyszerű öltözékét. Tipikus jósnő kinézetét tükrözte.
- Ááá Eleanor - tárta szét karjait a néni és szorosan megölelte Elt. - Te pedig ha nem tévedek Emma vagy - fordult felém és én is kaptam csontropogtató öleléséből.
- Igen - mondtam meglepetten. Biztos mesélt neki rólam El. Ám amikor barátnőmre pillantottam, biztosra vettem, hogy egy szóval sem említette a nevemet.
- Nos kedveskéim, adhatok egy kis teát? - kérdezte Priscilla.
- Igen, köszönjük.
Míg a néni elment, hogy elkészítse a teát, El elmesélte, hogy milyen volt itt az első látogatása. A néni behívta a sátorba és kártyákból olvasta ki a jövőt, meg megvizsgálta a teáscsésze alján maradt teafüvet.
- És minden amit mondott valósággá vált. Azt mondta, hogy nemsokára rám köszönt a szerelem. Egy nappal rá találkoztam Louis-szal.
Egyre izgatottabb lettem. A néni visszatért a teákkal és hellyel kínált minket. Eleanortól megkérdezte, hogy milyen Louisszal a kapcsolata, mire El boldogan ecsetelte neki, hogy milyen boldog. Priscilla nem tűnt meglepettnek.
- És te Emma drágám, Harryvel minden rendben? - kérdezte és fürkésző zöld szemeit rám függesztette. Azokban a szemekben csak úgy csillogott a tudás. Ha belenéztem, tudtam, hogy ez előtt a nő előtt nincsenek titkok.
- Hát még kezdetleges ez az egész, de remélem működni fog - mondtam. Furának kellett volna lennie, hogy egy vadidegennek mondom el a magánéletemet, de helyette megnyugtatónak éreztem inkább.
- Szeretnéd ha jósolnék neked? - kérdezte.
- Igen, azt megköszönném - élénkültem fel azonnal.
- Akkor gyere kedveském - állt fel és kezébe vette a kiürült csészémet. Elindult a sátorba, én pedig követtem. Bent, ha lehett, még melegebb volt. Kezdtem izzadni a meleg kötött pulcsimban.
- Nyugodtan vedd le a pulóveredet, ha meleged van - mondta nekem háttal, miközben a gyertyákkal babrált egy keveset. Mondom, hogy nincsenek előtte titkok.
A sátorban egy kis asztalka állt, körülötte párnákkal. Az asztalon egy üveggömb foglalt helyet. Leültem az egyik párnára, ami meglepően puha volt. Priscilla helyetfoglalt velem szemben és a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy keverjem meg. Miután visszadtam neki a paklit, elkezdte egy furcsa formába pakolni őket. Aztán belenézett a csészémbe, hogy tüzetesen megvizsgálta.
- Nos drágám, bonyolult dolgokat látok. Életed szála szorosan összegabalyodik két másik szállal. Két férfi szálával. Az egyik igen rossz hatással lesz rád kincsem, de a másik megment téged és vele boldog lehetsz mindörökké. Ám ez még nem minden. Utad közben sok bonyodalom fog kísérni, de mindennel meg fogsz küzdeni egy fiú segítségével. Egy lány is lesz veled ezen az úton.... Azt hiszem ennyit tudok mondani.
- Uhh - nyögtem. Bevallom nem erre számítottam.
- Ne félj drága. A Happy End eljön. - mosolygott mindenttudóan a néni.
- Hát, köszönöm a jóslatot.
Kissé letörten botorkáltam ki a sátorból, ahol El kíváncsi tekintetével találtam magamat szemben. Próbáltam telepatikus úton közölni vele, hogy mit tudtam, meg ám értetlen tekintete láttán rájöttem, hogy ez még nem megy nekünk.
Priscilla nagy bocsánatkérések közepette, közölte, hogy egy nagyon fontos vendéget vár, így sajnos nem tud tovább beszélgetni velünk. Én nem is bántam. Mindent el akartam mesélni Eleanornak. Eldöntöttük, hogy elmegyünk kedvenc kávézónkba és kibeszéljük a jóslatot.
A Cristal Caféban mindketten rendeltünk egy lattét, majd az egyik sarokasztalhoz ültünk le. Elmeséltem Eleanornak mindent szóról szóra. Véleménye szerint a segítő lány ő, a fiú pedig Doug. Én ezzel egyet is tudtam érteni. A szál akivel összegabalyodok valószínűleg Harry. De ki tudja. És ki lehet a másik srác? És a sok bonyodalom?
- Fura. Amikor én odamentem, csak olyan dolgokat jósolt, amik elég egyértelműek. Sok kérdésemet pedig megválaszolta. Neked viszont csak kérdések merültek fel. Ez így ... tök izgi nem?? - lelkendezett El.
Én azonban nem tudtam így örülni ennek. Ezek szerint elég bonyolult lesz az életem. Hurrá!

Miután búcsút vettem Eleanortól, úgy döntöttem sétálok hazáig. Végülis nem sietek sehová. Gondolataimba merülve  baktattam hazafelé a Flower Parkon keresztül. Éppen egy boldogan szaladgáló kutyus mellett mentem el, amikor megszólalt a telefonom. Boldogan vettem fel, amikor kiderült hogy Harry az.
- Szia - szóltam bele a készülékbe.
- Szia - köszöntött - Nagy hírem van. Ma voltam ugye a stúdióban. Azért kellett bemennem, mert pénteken, azaz holnap után, elutazunk Spanyolországba egy hétre. Amolyan szünet lesz ez nekünk is mint nektek az őszi szünet, annyi kivétellel, hogy lesz egy fellépésünk.
- Áá, hát ez tök jó! - mondtam és igyekeztem palástolni a csalódásomat. Akkor most nem is tudok vele találkozni.
- Várj! A legjobbat még nem is mondtam. Te is és El is jöttök.
- MI?? - kérdeztem meglepetten.
- Persze csak ha akartok. Megbeszéltük, hogy jöhessetek ti is. Így kilencen megyünk. Mi öten, ti, Perrie és Dani.
- És Niall barátnője? - kérdeztem. Múltkor sem volt ott a lány. Szegény Niall.
- Hát... ők... szakítottak - mondta kicsit halkabban. Gondolom ott volt a közelében Niall.
- Óóó. Sajnálom. - mondtam, de nem tudott teljesen elkeseríteni a hír ugyanis most hívtak Spanyolországba.
- Szóval lenne kedved eljönni?
- Naná - nevettem. - Jó buli lesz nagyon.
- Rendben, akkor szólok Paulnak - hallottam a hangján, hogy örül a hírnek, ami még jobban feldobott.
- Harry?
- Igen?
- Köszönöm - mondtam. Tényleg nagyon hálás voltam neki, hogy gondolt rám. Másrészt pedig még sosem voltam Spanyolországban. Gyorsan elbúcsúztunk, én pedig boldogságban úszva folytattam az utamat hazafelé. Már majdnem a mi utcánkban jártam, amikor is belémrohant egy futó. A srác hebegve bocsánatot kért, majd futott tovább. Gentleman - duzzogtam magamban, majd befordultam az utcánkba. A házunk előtt ismerős autó parkolt. Igaz már egy ideje nem láttam. Vajon mit keresnek nálunk a nagyiék?

12. fejezet - A pingvinek varázsereje



Sziaztok!

Köszönöm szépen az előző fejezethez a sok-sok kommentet, remélem ehhez is kapok :)

Ismét bocsánatot kell kérnem a késésért, ezentúl igyekszem nem húzni az időt ennyi ideig.

Mindenkinek szeretnék nagggggyon BOLDOL KARÁCSONYT és ÚJ ÉVET kívánni. Remélem mindenki megkapja azt amit kért a JÉZUSKÁTÓL ;)

/Újévkor egyetek sok lencsét!!!/

Ja és ha már így túléltük a világvégét, akkor el nem felejtsétek, hogy JANUÁR 7-ÉN lesz a KISS YOU videoklippjének premiere :)

xoxo Secretgirl

 

 

"Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim"

Még vagy 10 percig biztosan ott álltam az ajtó előtt. Sőt talán tovább is ott lettem volna, ha Doug meg nem jön a haverjával Joshsal a fotózásról. Rémült szemekkel nézetek rám mindketten. Természetesn azonnal levették, hogy valami nincs rendben. Konkrétan megfogtak és bevittek az előszobába, ahol ( miután Doug ledobott a válláról) feléledtem egy kicsit és sikeresen lehámoztam magamról  kabátomat és a csizmámat. Doug azonnal megkérdezte, hogy mi történt. Tudta, hogy Josh előtt nem szégyellem az érzéseimet. Josh olyan volt nekem, mint a második bátyám. Imádtam. Például volt egy csomó alkalom, amikor Doug nem tudott segíteni, akkor hívtam őt és azonnal ott volt. Segített matekban is, amihez Doug annyira nem értett, egyszóval ő volt a második bátyám. Mostanában azonban sokat nem járt erre fele, hisz a volt barátnője az én legjobb barátnőm. Hogy miért szakítottak, vagy hogy egyáltalán ki szakított... sosem tudtuk meg. Nem akarták, hogy emiatt gondok legyenek. Ha egymás társaságában vannak, akkor olyanok, mint két nagyon jó barát, a  kívülállóknak nem tűnik fel semmi. De azért mi látjuk rajtuk, hogy kicsit távolságtartóbbak mint voltak.
Szóval elkezdtem elmesélni a mai napomat, közben pedig elindultunk a nappaliba, hogy ne ácsorogjunk az előszobában. Kényelmesen elhelyezkedtem Doug ölében a kanapén, míg Josh leült a szemközti fotelba. Mindketten csendben hallgatták végig a beszámolómat, nem húúztak, se semmilyen csajos reakciót nem váltott ki belőlük a történetem, csak azt vettem észre, hogy Doug egyre komorabb arcal ült.
- Kinyírjam ezt a Conort? - kérdezte tenyerét dörzsölgetve Josh. Az ő vérmérséklete kicsit magasabb, mint Dougé, aki azonnal megértette, hogy nekem nem Conorral van a problémám, nem az aggaszt.
- Szóval akkor szereted, de mégis hagytad elmenni - minderre úgy következtetett, hogy én egy szóval nem mondtam ki azt, hogy szeretem Harryt. Igen. Ő már csak ilyen.
- Hát valami olyasmi... - húztam el a számat.
- Annak mi értelme? - tette fel a kézenfekvő kérdést Josh. És igaza volt. Mi értelme lerázni azt akit szeretsz? Mert abban biztos voltam, hogy szeretem, de sajnos ott az a kis hang a fülemben belémültette, hogy nem szabad Harry felé nyitnom. Ugyanis ő nem olyan srác.
- Hát, tudod Harry az a tipikus csajozógép....
- Em! Én nem Eleanor vagyok - kezdte Doug miután megemésztette amit mondtam - azt sem tudom, ki ez a Harry gyerek. Annyit tudok erre mondani, hogy el kell döntened, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz. Ha szívedre, akkor összetörhetik, de ha az eszedre, akkor lehet, hogy életed nagy szerelmét veszíted el.
Hát ezzel most kisegítettek. Inkább nem is válaszoltam, csak vágtam egy grimaszt. Aztán, hogy ne kelljen tovább agyalnom, felajánlottam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Persze azonnal kaptak a lehetőségen és ki is választottak egy Sherlock Holmes filmet amíg én nachost és popcornt készítettem a konyhában. Nagyon örültem, hogy ezt néztük meg, mert lekötött. Koncentrálnom kellett, mert tudtam, hogy ebben a filmben minden részlet fontos lehet. Nem mellesleg a  rejtélyeket megoldó Robert Downey Jr. .... hát nem rossz film na.
Talán pár perc volt a filmből, amikor megszólalt a csengő. Feláldozva magamat, elvállaltam, hogy megnézem ki lehet az. Nagy meglepetésemre Eleanor és Louis álltak az ajtóban.
- Szia! - borult a nyakamba El azzal a lendülettel, ahogy meglátott - Minden rendben? - érdeklődött aggódva, de még mindig nem engedett el.
- Kicsim megfolytod szegényt! - nevetett Louis majd adott két puszit miután barátnőm nem szorongatott tovább.
- Gyertek be! - invitáltam befelé vendégeimet.
- Szia Eleanor - hallottam a hátam mögül Josh hangját. Miközben az ajtót csuktam be, vállam fölött vetettem egy pillantást magam mögé. Josh az ajtófélfának támaszkodva nézte Eleanort.
- Josh? - kérdezte meglepetten barátnőm, majd gyors pillantást vetett rám. Én egy aprót bólintottam, jelezve, hogy nyugodtan mutassa be neki Louist. El így is tett. Louis kedvesen kezet rázott Joshsal, majd a bátyámmal is aki időközben megjelent az előszobában.
- Mi lenne ha felmennénk a szobámba? - néztem barátnőmre, aki azonnal bólintott és Louist maga után húzva elindult felfelé. Bocsánatkérő pillantást küldtem Doug felé, majd El után indultam.
A szobámba érve Eleanor már az ágyamon terpeszkedett, Louis pedig a könyveimet nézegette.
- Te aztán szeretsz olvasni - mosolygott mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
- Igen - válaszoltam óvatosan. Tudtam, hogy Harry miatt vannak itt, tehát nem akartam más témába belekezdeni. Igazam is lett, mert a következő pillanatban megszólalt Eleanor.
- Szóóval - kezdte El - mesélj el mindent.
- Hát tudjátok, elindultam a randira Conorral... - csak mondtam és mondtam. A végén már a könnyeimmel küszködtem. Rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy nem mondtam igent. Hihetetlen milyen buta voltam. És most lehet hogy mindent elrontottam. Mikor befejeztem a történetet már sírtam. El odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, csak a hátamat símogatta.
- Nekem van egy ötletem - szólalt meg Louis -  mi lenne ha én elhívnám holnap az állatkertbe, de nem én mennék el, hanem te. És akkor összejönne a randitok.
- Megtennéd? - szipogtam.
- Természetesen. Ez Harrynek is jó. Teljesen oda meg vissza van tőled. - a mosolya olyan őszinte és meleg volt, hogy megértettem Eleanor mits szeret benne annyira.
- Ááá - egyenesen Louis nyakába vetettem magamat. Eleanor nevetve vette tudomásul, hogy most már teljesen megbarátkoztam Louisszal.
- Nos akkor ki kell találnunk mit veszel fel holnap. - jelentette ki a kezeit összedörzsölve és elindult a gardróbom felé- Lou, addig lemehetnél és megbarátkozhatnál Joshsal és Douggal.
- Reménykedjünk, hogy nem ver meg annyira a srác - foházkodott Louis miközben vigyorogva elhagyta a szobát.
El kiválasztott nekem egy blúzt farmerrel és egy vastag sállal együtt. Ezután leültünk az ágyamra és kibeszéltük az összes eddig történt dolgot. Mármint ami az elmúlt pár napban történt velünk. Be kell vallanom, azóta, hogy elkezdődött az őszi szünet és El bemutatta nekem Louist, mintha fenekestül felfordult volna az életem. Az érzelmeim egy hullámvasúton ülve száguldoznak amióta Harryvel találkoztam. Hol szerelmesnek érzem magam, hol pedig olyan letört vagyok, hogy már fáj. Már magam sem tudom követni a döntéseimet, érzéseimet. Jelenleg is annyit tudok, hogy szeretem Harryt. Azt akarom, hogy a karjaiban tartva csókoljon úgy mint legutóbb. Mert akkor mindenről meg tudtam feledkezni. Akkor önmagam voltam. Azt akarom érezni megint.

                                                   *                           *                         *

Másnap reggel izgatottan ébredtem... hét órakor. Este már megtudtam, hogy 11kor kell az állatkertben találkoznom Harryvel. Kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a papucsomba. Lefelé menet találkoztam Josh táskájával, aki ezek szerint nálunk aludt. A konyha azonban teljesen üres volt így nyugodtan készíthettem el a reggelimet. Nem akartam senkivel beszélgetni. Csináltam magamnak egy vaníliás kávét és egy pirítóst vajjal. Szép lassan megettem majd elindultam a fürdőbe. Megeresztettem a csapot, közben levetkőztem. Megmostam a fogamat, majd beültem a fórró vízzel teli kádba. Sokáig élveztem az egyedüllétet. Azonban ez nem tartott sokáig, ugyanis ideges kopogtatást hallottam az ajtó túloldaláról.
- Emma! Siess! Randim van - hallottam Doug ideges hangját. Gyorsan befejeztem a hajmosást és kikászálódtam a kádból. Megtörölköztem és kinyitottam az ajtót. Doug alsógatyában állt előttem. Tiszta ideg volt.
- Mi van a másik fürdővel? - kérdeztem értetlenül.
- Josh - mondta és gyorsan bement. Én elindultam a szobámba. Volt még 2 órám odaérni a megbeszélt helyre. Abból egy óra mondjuk az út. Felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat, megszárítottam hajamat és bekentem az alját olajjal, majd az órámra pillantottam. 09:45. Akkor még van negyed órám. Kifestettem magam. Tíz perc az indulásig. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Felvettem a csizmámat, a kabátomat és bepakoltam a táskámba a cuccaimat (telefon, zsepi, kulcs, víz) majd miután felkiabáltam a fiúknak, hogy indulok, kiléptem az ajtón. A friss reggeli levegő üdítően hatott az idegeimre.
Gyorsan indultam a buszmegállóba, ahol szerencsére azonnal jött a busz. Felmutattam a bérletemet, majd kerestem magamnak egy helyet. a 20 perces buszút után jött a metró. Azzal mentem majdnem fél órát. De legalább az állatkert közelében tudtam leszállni.
A kijáratnál megvettem a jegyemet és egy térképet is. A londoni állatkert ugyanis akkora volt, hogy hiába voltam már számtalanszor ott, mindig el tévedtem. Elindultam a pingvinek felé, ugyanis Louis azt mondta Harry ott fog várni rá... vagyis rám.
Szerencsére az közel volt a bejárathhoz, úgyhogy hamar odaértem. Körülnéztem és azonnal megpillantottam. Ott állt zsebredugott kézzel és a pingvineket nézte. Fejéről most hiányzott a megszokott sapka, de a pilótaszemüveg rajta volt. Lassan mögé lopóztam és hirtelen befogtam a szemét. Szegény biztosan azt hitte, hogy egy őrült rajongó lépett mögé.
- Nem tudom ki vagy - jelentette ki és hallottam a hangján, hogy mosolyog - megfordulhatok? - kérdezte.
Elengedtem, mire ő azonnal megfordult, de amint megpillantott megmerevedett.
- Emma? Mit keresel te itt - a hangja hűvös volt.
- Hát... - nem tudtam mit mondjak neki. Erre nem voltam felkészülve - nagyon sajnálom, hogy tegnap nem mondtam igent.
- Értem. Vagyis nem - szemével engem fürkészett.
- Igazából én sem - nevettem - csak azt tudom, hogy miután vagy ezredjére meséltem el a tegnap történteket, egyszercsak rájöttem, hogy hibáztam.
- Tényleg? - a szemében felcsillant a remény és még valami, amit nem tudtam beazonosítani.
- Igen.
- Szóval akkor most azért vagy itt.... - most már rájöttem mi az a valami. Olyan pimaszul mosolygott, hogy kedvem lett volna ... de nem lehet. Most nem lehetk emiatt dühös. Jogosan vág ilyen képet. Másfelől, pedig... hmm... elég sexy.
- Hogy ... megismerjük egymást - jelentettem ki és elégedetten vettem tudomásul, hogy elismerő mosolyt küld felém. Sikerült úgy kijönnöm a mondatból, hogy ne legyen kínos.
- Akkor ismerkedjünk - mondta nevetve.
Sétlátunk. Sokat. Nevettünk. Még többet. Mesélt a gyerekkoráról. Elmesélte a legkínosabb történeteket, amik valaha történtek vele és én is így tettem. Nagyon jól éreztem magamat vele. A rajongók szerencsére elkerültek minket úgyhogy nyugodtan telt az idő. Rég éreztem magamat ilyen jól valakivel. Ráadásul a tegnapi "randim" után jó tudni, hogy nem csak kihasznál minden fiú.
- És mi a kedvenc könyved? - tette fel a kérdést amikor éppen ismét a pingvinek akváriuma előtt álltunk.
- Azt hiszem minden amiben van romantika és kaland.
- Gondolhattam volna - mosolyodott el - tudod annyira aranyos és valóságos vagy a többi lányhoz képest. - mondta.
- Valóságos - kérdeztem meglepetten.
- Igen. A legtöbb lány vagy sikít ha meglát vagy pedig elkezd velem flörtölni. És azok akik flörtölnek velem, csak a híres Harry Styles miatt teszik. Szóval felüdülés olyasvalakivel tölteni a napomat, aki olyan mint te.
- Köszönöm - mosolyodtam el miközben mélyen a szemembe nézett.
- Mi lenne ja most úgy csókolnálak meg, hogy senkit nem akarunk féltékennyétenni, vagy esetleg becsapni? - kérdezte miközben végigsímította az arcomat. Belebizseregtem az érzésbe. Az ujjai mintha elektromosan bizsregtek volna. Puhák voltak és illatosak.
- Nem tudom mi lenne .... - mondtam és ezúttal én voltam az aki megtette a köztünk lévő távolságot, hogy kiderítsük mi lenne ha.
Harry nem lepődött meg, hanem visszacsókolt. Iszonyatosan jó érzés volt. Bizonytalanságom elillant, és átadtam magamat az érzésnek. Sodródtam az árralés csak csókoltam. Mintha az életem függött volna tőle. A kezem a hajába túrt és még közelebb húztam magamhoz. Ő átkarolta a derekamat és szintén ezt tette. Hosszú percekig álltunk egymás karjaiban. Akkor hagytuk csak abba, amikor már egyikünk sem kapott levegőt. Nevetve temettem a melkasába az arcomat és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Ezentúl a pingvinek a kedvenc állataim - suttogta a fülembe.
 

11. fejezet - Rájöttem mit érzek, de....

 Sziasztok!
Meg is hoztam a 11. fejezetet, ahogy ígértem. Remélem senki nem lesz mérges a vége miatt...
Szeretném megköszönni, hogy az előző részhez annak ellenére is viszonylag sok komment érkezett, hogy kimaradt két hét. KÖSZÖNÖM!!!
Jól esne, ha ehhez a részhez is érkezne soksok komment.
Kíváncsi lennék két dologra:
    1., Mi a véleményetek úgy az egész történetről, ki a kedvenc szereplőtök, mi volt eddig a kedvenc jelenetetek?
    2., Melyik a kedvenc One Direction számotok az összes közül, ami eddig megjelent ( tehát az Up All Night-ról és a Take Me Home-ról? Majd külön-külön a kettőről. Tehát összesen két számot kérnék :)
(ezzel segítenétek nekem egy kicsit a történetben)
Na de most már nem is húzom tovább a szót! Jó olvasást!!!
xoxo

 

Egy nem is elég lett volna...

 

- Öhm... figyi - fordultam oda hozzá hirtelen - most jön erre az a srác aki kidobott, mert ... az lényegtelen, hogy miért. A lényeg, hogy csajjal van. Eljátszanád hogy járunk?

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. Basszus. Craig nem tudhatja meg, hogy mióta kidobott nem volt senkim. Ciki lenne. És az a gonosz mosoly az arcán... Nem volt időm elmagyarázni még egyszer Harrynek a helyzet kínosságát számomra mivel már itt is voltak.

- Szia Em - üdvözölt egy kevés gúnnyal a hangjában.

- Craig! Micsoda meglepetés! - mondtam erőltetett kedvességgel a hangomban. Ha nem tűnik fel neki, hogy kényelmetlen nekem ez a helyzet, akkor talán nem ringatja magát abba a tévhitbe, hogy még mindig oda vagyok érte.

- Ő Jessica, a barátnőm - mutatott a mellette álló lányra. Vörös hajú, zöldszemű lány volt. A bőre tejfehér. Kimondottan szép. Illett Craighez, akinek sötétzöld szeme és sötét haja volt. Mintha egy divatlapból léptek volna ki.

- Szia - néztem a szemébe mosolyogva. Próbáltam őszintén örülni neki, mert elég kedvesnek tűnt. Nem akarom elítélni csak azért, mert egy szemétládával jár - Ő Harry, a barátom - mutattam Harryre aki épp kortyolt egyet a vizéből, de kijelentésemet meghallva majdnem megfulladt.

- Jól vagy haver? - ütögette meg a hátát Craig.

- Persze - köhécselte - csak félrenyeltem. Szóval igen, Harry - állt fel és üdvözölte őket. Miközben visszaült felvont szemöldökkel nézett rám. Egy kis értetlenséget és annál több elégedettséget véltem felfedezni a szemében. Azok a szemek....

- Nem akarunk ám zavarni, egyetek csak - mondta Jessica. Láthatóan kínosan érezte magát. Valószínűleg Craig mesélt neki rólam.

- Jajj nem zavartok - kezdte Harry, de az asztal alatt jól sípcsonton rúgtam, mire inkább elhallgatott.

- Örülök, hogy találkoztunk - búcsúztam tőlük. Craig is elköszönt, majd elindultak a kis étterem másik végébe. Leültek és elkezdtek beszélgetni. Körülbelül minden második percben csókolóztak, fogták egymás kezét. Olyan nyálasan romantikusan viselkedtek...

- Szóóóval - kezdte Harry egy pimasz mosollyal az arcán - akkor mi most járunk? - nevette el magát miközben átnyúlt az asztalon és letörölt az arcomról egy kis ketchupot. Az most komolyan végig az arcomon volt??? Neee. Ez oltári ciki - Ne érts félre, én örülnék neki, de tudtommal eddig te ellenezted... - az arcán ott virított az az idegesítő, de ugyanakkor ellenállhatatlan gúnyos mosoly.

- Nos, nem, nem járunk. Csak eljátsszuk.

- Miért is?

- Ő a volt barátom.

- Eddig megvan - vágott töprengő arcot, mintha olyan nehéz dolgot akarnék megértetni vele, mint mondjuk, hogy hogyan oldunk meg egy másodfokú függvényt.

- És ennyi. Nem akarom, hogy azt higgye, én nem tudok találni magamnak senkit. És mivel ő szakított.... Na mindegy ezt te úgysem értenéd - adtam fel látva hogy szórakozik a nyomoromon.

- Tudod, megcsókolnálak, de mint említettem azt csak akkor teszem meg, ha könyörögsz érte.....

- Minek kéne ide csók? - néztem rá teljesen értetlenül. Craignek azt mondtuk, hogy járunk. Bevette. Ennyi nekem untig elég.

- Látod a párokat körülöttünk? - mutatott körbe - Mind kézen fogva csókolózik, vagy egymás szemébe néz. Csak úgy csöpög itt minden - mondta kissé undorodva. Micsoda romantika ellenes ökör...

- És? Mi úgyis mindjárt megyünk....

- Nekem mindegy. Csak gondoltam tegyük hihetővé - magyarázta meg a teóriáját majd jelzett a pincérnek, hogy fizetnénk. Francesca hamar hozta a számlát és miután Harry fizetett (kértem, hogy hadd fizessem ki az én részemet, de nem engedte) megígértette velünk, hogy még jövünk erre.

Kifelé menet el kellett mennünk Craig és Jessica asztala mellett. Craig éppen a lány combját simogatta és egyre csúsztatta felfelé a kezét. Kihívóan nézett rám, hogy mit reagálok.... Hogy mit reagáltam? Hááát.... Egy gyors mozdulattal hátrafordultam a mögöttem lépkedő Harryhez és nagy meglepetésemre megcsókoltam. Harry nem csókolt vissza. Csak állt ott, de szerencsére ezt nem láthatta Craig. Ez után a hirtelen és értelmetlen cselekedetem után megfogva Harry kezét egy hűvös viszlátot mormolva kivágtattam az étteremből.

Éreztem, hogy elvörösödöm. Mért nem csókolt vissza? A szemét. Bezzeg amikor én voltam neki az Álbarátnő, én visszacsókoltam. Most nem értem. Azt hittem barátok vagyunk. Meg ha nem is kellek neki már úgy, akkor miért mondta, hogy neki nem lenne ellenére? Esküszöm KIKÉSZÍT!

Nagy léptekkel haladtam a kocsija felé. Kezemet már kitéptem az övéből, abban a pillanatba, amikor becsukódott az ajtó mögöttünk. Harry lassan követett. Amikor elértem az autót és ki akartam nyitni az ajtaját, nem sikerült. Ingerülten elkezdtem rángatni.
- Nyisd már ki! - fordultam vissza felé, de az arcát olyan közel találtam az enyémhez, hogy azonnal megdermedtem.

Lassan megfogta a kezemet és még közelebb húzott magához. Mélyen a szemembe nézett. Egy másodperc sem kellett ahhoz, hogy elvesszek azokban a gyönyörű szemekben. Lassan közelebb hajolt hozzám. Éreztem a lehelletét. Mentolos volt. Kicsit összeráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nem értettem, hogy hogy lehet egy pizza után mentolos valakinek a lehellete. Tudtommal ugyanis nem evett sem lehelet frisstő cukorkát, sem rágót. Pillantása a szememről lesiklott az ajkaimra. A térdem megremegett. Egyszerűen megőrjített. Lassan visszatért a szememhez, majd még közelebb hajolt. Már majdnem összeért az ajkunk. Egy halk sóhaj szaladt ki a számon, mire elmosolyodott és eltüntette azt a minimális távolságot is közöttünk. Ajkai, ahol hozzám értek, elektromosságot idéztek elő bennem. Úgy tudnám leírni, mintha áram ütést szenvedtem volna. Olyan kis gyengét, de amibe beleremeg azért az ember. Hihetetlen volt. Egyszerre volt gyengéd, de sürgető a csókja. Ebben a csókban minden volt. Őszinteség, hazugság, vágy. A hazugság ellenére képtelenül jó volt.

Nem tudom mennyi idő telet el így. Csókunkat a kocsija riasztója törte meg, ugyanis nem figyelve a külvilágra, nekimentünk, vagy inkább neki estünk. Harry azonnal elengedett és szemeit lesütve kotorta elő a kabátzsebéből a kulcsokat, amivel aztán leállította az autót. Megköszörülte a torkát, majd szótlanul kinyitotta nekem az ajtót. Én szintén szótlanul beültem, s miközben megkerülte az ajtót, a számat tapogattam, de amint kinyílt a vezetőülés felőli ajtó elkaptam a kezemet. Beült és egy szó nélkül indította a motort.

A hazafelé vezető út némán telt, aminek kimondottan örültem. Volt időm végiggondolni a bennem kavargó érzéseket. Amit biztosan tudtam, hogy nagyon jó volt. Az a csók olyan volt, mint a mesékben. Az első csókunk a mostanihoz képest semmi nem volt. Az olyan erőltetettnek tűnt. Ez teljesen más volt. Egyszerű, de mégis mindent elmondó. Tudtam, hogy elvesztem. Ha eddig nem is voltam belesve, akkor most totálisan és menthetetlenül beleszerettem. Úgy éreztem, ő az aki mindent meg tud nekem adni. Minden meg van benne, amit keresek egy fiúban. Pimasz, de egyben úriember is. Egy dolog nem hagyott ebbe belenyugodni. Képtelen voltam elhinni, hogy értem feladja a szingli életét, a bulizást. Mi értelme lenne neki, Harry Stylesnak leállni egy olyan kis jelentéktelen személlyel, mint én.

- Na mire jutottál? - kérdezte visszarángatva a valóságba. Hangja rekedtes volt, de hallottam rajta, hogy mosolyog. Már a házunk előtt álltunk.

- Tessék? - feleltem kérdésére kérdéssel úgy téve mintha nem érteném mire gondol, közben kicsatoltam az övemet.

- Tudod, hogy hogy értem - mondta és ő is ezt tette, majd  kiszálltunk az autóból.

- Nem - elindultam a ház felé. Harry gyors léptekkel mellém ért.

- Látom rajtad, hogy most kielemezted az előbbi csókunkat és egy hipergyors pro és contra listát készítettél arról, hogy megéri-e velem foglalkoznod vagy nem.

- Óóó. Hát...

- Ne kertelj - figyelmeztetett. Mintha azt akarná mondani, hogy ne féltsem az érzéseit.

- Ööö... - most mégis mit mondjak. Nem akartam se nemet, se igent.

- Tudod mit? - már a bejárati ajtó előtt álltunk - megkönnyítem a dolgodat - Holnap után elmehetnénk az állatkertbe. Randi gyanánt. 

Hitetlenkedve álltam előtte. Próbáltam válaszolni, de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Még pár percig csendben várta a válaszomat, de aztán megunta.

- Egy nem is elég lett volna... - kínjában elmosolyodott, de a hangján hallottam, hogy csalódott. Köszönés nélkül visszament a kocsihoz és beült, majd elhajtott. Pedig én nem akartam megsérteni, de nem mondhattam igent. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam. Tudtam, hogy ha igent mondanék, akkor egy darabig jó lenne, de egy hónap múlva találna mást.

- Sajnálom - suttogtam a hideg levegőbe.

 

~Craig szobájában voltunk. A szülei elmentek otthonról, tehát teljesen egyedül voltunk. Craig berakott egy kis zenét. Én az ágyon feküdtem. Odajött hozzám és felém hajolt. Lágyan kezdte csókolgatni az arcomat, majd  a nyakamat. Ujjaival a derekamat símogatta. Jól esett. Én a hajába túrtam és kövelebb húztam magamhoz. Aztán az ujjai a blúzom alá csúsztak és elindultak felfelé. Nem ilyedtem meg, ilyet eddig is csinált már (...) Már nem volt rajtam a blúz, csak a farmerem és a melltartóm. Craig a hasamat puszilgatta, majd pedig felemelte a fejét és mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra (...)  Jesszus. Eddig még sosem jutottunk el. Ennél tovább nem is szeretnék.... Rajta már csak farmer volt. Most a kulcscsontomnál jártak ajkai. Ujjai a csípőmnél.... egyre lejjebb..... (....)

- Craig ezt én még nem szeretném! - mondtam.

- Nyugi.

(...)

- Cseszd meg Emma!! - kiáltottam, amikor kigurultam alóla és kirohantam a fürdőbe....


- Figyelj! - ragadta meg a karomat Craig. Éppen bioszra siettem a suli folyosóján, amikor utolért. Tegnap este óta nem beszéltem vele. Ma is próbáltam kerülni. Kicsit rosszul esett az amit tegnap mondott és tett - Beszélnünk kell - mondta miközben a hajába túrt.
- Oké. Beszéljünk.
- Nos tudod, ami tegnap történt. Én sajnálom....
- Hát nem kellett volna. Én mondtam neked, hogy még nem vagyok rá készen - nagy kő esett le a szívemről, hogy nem sértődött be amiért úgymond faképnél hagytam. Meg kell értenie, hogy nekem az még nem megy.
- Nos ez az amiről beszéltem. Én 18 éves vagyok. Vannak szükségleteim....
- Ezzel mire is célzol? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Most komolyan azzal jön, hogy neki szüksége van a szexre?
- Arra, hogy ha te ezt nem tudod bevállalni.... lehet, hogy .... szakítanunk kellene. Ha nem fekszel le velem az arra utal, hogy nem bízol bennem. Azaz nem is szeretsz - hogy ebben mekkorát téved.
- Ezt én is mondhatnám - fakadtam ki - ha szeretnél tudnál várni....
- Em! - fogta két keze közé az arcomat - figyelj! Én ... nem tudok várni. Nekem szex kell......~

10. fejezet - A randi(k)

Sziasztok!
Tudom elég sokat kellett erre a részre várni, de mostanában el voltam kissé havazva. A sulinkban szalagavató volt, ahova kötelező volt elmenni és székeket pakolni, akkor egy csomó TZt írtunk és még sorolhatnám. Minden esetre most itt van. Nem lett életem legjobb alkotása, de igyekeztem. Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a sok kommentet. remélem ezentúl is írtok majd. :)
puszi Secretgirl

Poutbot

Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!
  Kiléptem az ajtón, de azonnal meg is torpantam és elgondolkoztam Harry mondatán.Teljesen összezavar. De nagyon. Az egyik pillanatban úgy érzem tényleg szeretne tőlem valamit, de a következőben rájövök, hogy semmit nem tesz azért, hogy legyen köztünk valami. Olyan ember, aki a csillagokat is leígéri az égről, de közben mégsem gondolja komolyan, ugyanis élvezi a szingli létet és hogy az összes lány/nő a kegyeit keresi. De én mindezek ellenére, ha így folytatja, bele fogok szeretni. Hacsak...

- Menj már! - nyúlt ki egy kéz az ajtón és egy kicsit meglökött, nyomatékot adva a szavainak. A hangban Zaynt ismertem fel. Gyorsan odakaptam a fejemet, így még el tudtam kapni a biztató pillantást amit küldött felém, majd becsukódott az ajtó.
  Elindultam hát kifelé a házból az egyetlen emberhez, akiről úgy gondoltam, hogy segíteni tud nekem. Igen, arra gondoltam, hogy majd Conor eltereli a gondolataimat. Tudom, hogy elég önző dolog, de nem eshetek bele Harrybe.
- Szia Emma! - köszöntött mosolyogva Conor miután kiléptem a kapun. A kocsijának támaszkodva várt rám. Napszemüvegét kissé letolta az orrán, hogy jobban megnézhessen magának - Csini vagy ma is.
- Szia! - mentem oda hozzá és megöleltem - köszönöm.
- Hogyhogy itt aludtál? Féltékenynek kéne lennem? - pillantott a házra, majd vissza rám.
- Nem, dehogy - nevettem el magamat - csak játszottunk és már nem volt kedvünk hazamenni - tájékoztattam - Na de hová is megyünk? - tereltem a témát. Azért nem kell mindenről tudnia...
- Tudom, hogy kávéról volt szó, de van ma egy kiállítás amire meghívtak.... - kezdte bátortalanul.
- Igen? Miféle kiállítás? - csillant fel a szemem. Mindig el akartam menni egy meghívásos kiállításra. Nem vagyok oda a festményekért, de azért egyszer szívesen megnéznék egyet.
- Hát a Mona Lisát egy időre áthozták Angliába...
- Neeee! Hülyéskedsz? - Lehet, hogy élőben látok egy ilyen híres festményt?
- Nem - mosolygott - szóóóval arra gondoltam, hogy elkísérhetnél. Utána pedig kajálhatnánk valamit.
- Benne vagyok - fogadtam el az ajánlatát örömmel. Hogy mi dobott fel ennyire? Az hogy ez  a randi le fog foglalni legalább háromig.
  Elrúgaszkodott az autótól és kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak szállni. Micsoda úriember. Nagy léptekkel megkerülte a kocsit és beült a kormányhoz. Az autó motorja halk berregéssel kelt életre és a rádió is bekapcsolt. Éppen egy Miley Cyrus  szám ment. Szeretem ezt a számot. Szerintem nagyon szép. Miley hangja egyszerűen csodás és a dal pedig sokatmondó. Nem egy kis semmiségről szól, hanem igazi dolgokról. Olyanról ami számit.
  Az út hosszú volt. Végülis Londonban vagyunk. Nem kis város. Mégis úgy tűnt mintha csak perceket ültünk volna a kocsiban. Conor nagyon életvidám egyéniség. Szinte minden mondatával meg tudott nevettetni. Egyszerűen felvillanyozott és mintha teljesen kiment volna a fejemből Harry. Vagy mégsem? Most is rá gondolok. Ez hihetetlen. Annak a srácnak valamilyen titkos vonzereje van. Ha találkozol vele egyszerűen képtelen vagy kiverni a fejedből...
- Emma merre jársz? - kérdezte Conor mosollyal a szája szélén.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok veled? - nevettem fel.
- Az előbb mondtam el egy elég cikis sztorit magamról, de te még csak el sem mosolyodtál... - mutatott rá a tényre. Ennyire elkalandoztam volna? - Szóval mi aggaszt? Ugyanis elég fura arcot vágtál.
- Semmi különös - vágtam rá és kicsatoltam a biztonsági övet jelezve, hogy mehetünk. Nem tehetem ezt vele. Gyerünk Emma!
  Bent, a galériában kicsit többen voltak, mint gondoltam volna. Konkrétan ez nem egy kis kiállítás volt, hanem A kiállítás. Tele hírességgel, újságíróval, akik azonnal elkezdtek fényképezni minket. A sok vaku szinte megvakított. Meg is torpantam egy pillanatra, de akkor megéreztem Conor tenyerét a gerincem tövénél és éreztem ahogy a fülemhez hajol.
- Nyugi, csak pár kép készül rólunk, aztán majd keresnek valaki mást akit zargathatnak.... ha szerencsénk van.
- Te vagy Conor barátnője ugye?
- Nem.
- Igen - válaszoltuk egyszerre Connorral. Természetesen nem az enyém volt az igenlő.
- Ezt most nem értem - fordultam felé elkerekedett szemekkel. Most komolyan a barátnőjének hívott?
- Gyere - húzott befelé. A tömegbe.
  Mi a fene folyik itt? Teljesen összezavarodtam. Pedig már így is elég nehéz volt kiigazodnom egy-két emberen.... Nem most nem gondolok rá! Conor tovább húzott befelé a sok ember közé. Egyszer csak megtorpantam.
- Mit akarsz tőlem? - tettem fel a kérdést ami ebben a pár pillanatban nyomasztott.
- Én? - nézett le rám és a szemében sehol  nem volt az a kedves srác akivel idáig utaztam - Az ég világon semmit. Mármint mégis - simított végig a karomon - azt akarom, hogy maradj csöndben.
- Nem értelek. Olyan kedves voltál hozzám. Mi történt? Miért hoztál egyáltalán ide?
- Ez egy érdekes kérdés. Tudod, volt egy-két nézeteltérésem a kis szeretőddel, Harryvel...
- Nem a szeretőm - vágtam közbe de nem nagyon foglalkozott vele hanem folytatta.
- Azt akarom látni, hogy szenved. Hogy lássa, a lány akiért megőrül, akiért képes másik álbarátnőt találni, hogy ne kelljen miatta hazudnia, az a lány egy másik sráccal randizik ééééés - itt közelebb lépett hozzám és egy rántással magához húzott. Erőszakosan felemelte a fejemet és a száját az enyémre nyomta. Villódzani kezdett minden. Conor erőszakosan próbálta kikényszeríteni, hogy visszacsókoljam. Mivel nem sikerült neki, inkább elengedett - csókolózni - fejezte be a mondatát majd körülnézve gonoszul elmosolyodott. Igen. Vagy milliónyi kép készült rólunk.
- Ki kell mennem a mosdóba - löktem félre és a könnyeimmel küszködve indultam el a menedéket nyújtó fürdő felé. Mikor berontottam a helyiségbe kitörtek belőlem a könnyek. Zokogva ültem le az egyik kis puffra. Hogy lehettem ilyen buta? Miért történik ez velem? És hogy dőlhettem be Conornak? Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Harry figyelmeztetett is, de nem hallgattam rá, mert el voltam foglalva az utálásával.
  Az érzelem kitörésem után elkezdtem gonodlkodni. Valahogy haza kell jutnom. Doug most nincs otthon, ő kilőve. Csak Eleanort tudtam hívni. Nem volt más akihez fordulhattam volna. Gyorsan előkotortam a mobilomat a táskámból és kikerestem El számát. Már hívtam is.
- Sziaaa - szólt bele egy vidám hang - hogy megy a randi?
- Értem tudnál jönni? - kérdeztem és bármennyire is próbáltam titkolni a hangomon, hogy fél perccel ezelőtt zokogtam, a legjobb barátnőm előtt ez képtelenség volt.
- Mi a baj? - kérdezte azonnal komolyabb hangon.
- Mindent elmondok, csak gyere értem.
- Nem tudok. Louval lejöttünk Brightonba.
- Basszus... Se Doug se te....
- De várj Louis azt mondja Harry otthon van. Megkérjük, hogy menjen érted? - kétkedés volt a hangjában.
- Megteszi - morogtam. Ha lenne más lehetőség akkor El biztosan azt mondta volna.
- Hol is vagy pontosan?
- Valami kiállítás mosdójában - válaszoltam.
- Milyen kiállítás?
- A Mona Lisa van itt - ugrott be, hogy egy órája mivel csábított ide Conor.
- Szuper. Lou tudja hol van. Harry ott lesz egy fél óra múlva.  - nyugtatgatott - addigis ne menj ki onnan.
- Köszönöm - suttogtam.
- Nincs mit. De most mennem kell. Este találkozunk rendben?
- Rendben.
  Miután kinyomtam a telefont, megnéztem mennyi az idő. Éppen dél. Na most fél óra WCfogság vár rám. Mit csináljak... Körülnéztem. Egy kimondottan elegáns mosdóba csöppentem. Kis rózsaszín puffok, tükrök mindenfelé, illatos gyertyák.... Felálltam és odasétáltam az egyik mosdókagylóhoz. Rátámaszkodtam majd belenéztem a tükörbe. Egy vörös szemű, szőke lány nézett vissza rám. Miért sírtam? Semmilyen érzés nem fűz Conorhoz. Nem akarok tőle semmit és nem is akartam. Csak egy eszköz volt. Megfeledkezni arról aki éppen a segítségemre siet, ha minden igaz. Miközben ezen gondolkoztam ismét eleredtek a könnyeim. Égették a bőrömet. Gyorsan megnyitottam a csapot és hideg vizet spricceltem magamra. Sokkal jobb lett. Vettem pár mély levegőt és ismét szemügyre vettem magamat. A látvány jobban tetszett mint elsőre. Nagyot sóhajtva visszaültem és csak bámultam magam elé. Nem gondolkoztam semmi, csak voltam.
 Telefonom csörgésére összerándultam. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen szám. Ki lehet az?
- Hallo? - szóltam bele.
- Merre vagy? - Harry volt az. Ilyen hamar ideért volna? Még csak 20 perc telt el amióta hívtam Elt. A fél óra is rekord lett volna, hiszen Conorral vagy 50 percbe telt ideérni.
- A női mosdóban - feleltem készségen.
- Akkor .... egy pillanat.... kinyithatod az ajtót - mondta és abban a pillanatba kopógást hallottam. Boldogan nyitottam ki az ajtót. Harry ott állt és éppen a telefonját tette zsebre - Mondanám, hogy én megmondtam, de talán majd később.
- Csak vigyél innen ki - borultam a nyakába, mire meglepetésében hátratántorodott, de pár pillanat után már éreztem a simogatását a hátamon - Köszönöm - suttogtam halkan.
  Kint a kocsiban mindent elmondtam neki amit Conor mondott, mire egy szimpla Kinyírom! volt a válasz. Már majdnem elnevettem magamat olyan aranyosan viselkedett. Mintha a húga lettem volna. Vagy mintha a barátnője.
- Minden esetre jól elcseszte a napomat - duzzogtam. Már túl voltam a nehezén. Kisírtam magamból mindent. Már csak egy nagy üresség volt azon a helyen a szívemben, ahová Conor tartozott. Hahh... tartozott? Ismertem két napja.
- Hát azon még segíthetünk - mosolyodott el csibészesen.
- Ne is álmodj róla, hogy randira megyek veled - kaptam fel a fejemet. Mégis mit képzel? Csak mert eljött értem egy köszönömnél ne várjon többet.
- Nyugi van! Csak gondoltam elmehetnénk kajálni egyet. Mint barátok - fejtette ki bővebben az ötletét.
- Nem si tudom... - kérettem magamat. Pedig nagyon jól hangzott. A választ korgó gyomrom adta meg helyettem.
- Azt hiszem ez egy igen - kuncogott és indította a kocsit.

  Egy kis olasz étteremnél parkoltunk le. Poutbot, állt a táblán. Egy elég csendes környéken voltunk, gondolom, hogy ne zavarjanak meg minket a paparazzik. Vicces lenne ha egyazon nap két hírességgel kapnának le. Az ország lotyójának tartanának. Még csak az kéne. Doug ki sem engedne a házból vagy fél évig.
Bementünk hát. Az étteremben a paradicsom és különböző olaszos fűszerek illata terjengett. Ínycsiklandozó volt. A díszítés teljesen összhangban volt az illatokkal. A piros és zöld színek domináltak és sok helyen kis olasz zászlócskák díszelegtek. Két és négy személyes fa asztalok voltak szétszórtan elhelyezve. Egy fiatal pincérnő igyekezett felénk, amint beléptünk. Egy két személyes sarok asztalhoz vezetett minket és felvette a rendelésünket. Közösen kértünk egy nagy hawaii pizzát és két szénsavmentes vizet.
- Gyakran jársz ide? - kérdeztem, miközben körülnéztem, hogy jobban megfigyelhessem a képeket a falon. Mindegyik egy híres római mondát mondott el. Rögtön beleszerettem a helybe.
- Nem. Sajnos nincs sokidőm rá, de ha van egy kis szünetünk a bandával, akkor mindig eljövök ide. Itt készítik a legjobb pizzát egész Londonban - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
- Köszönjük Harry - hozta ki a vizet egy másik lány mosolyogva - mindig öröm erre látni - a lány olaszos akcentussal beszélt és csak üvöltött róla, hogy onnan származik. Kreol bőr, sötét haj. Egy igazi olasz szépség tette le elém a vizemet.
- Francesca - nézett fel meglepetten Harry. Gyorsan felált és megölelte a lányt - De rég láttalak.
- Hát pedig én itt voltam. Csak te voltál Amerikában - nevetett a lány - Te biztosan Harry barátnője vagy - fordult felém és kezet nyújtott.
- Ööö.. nem. Csak barátok vagyunk. Bella - mondtam miközben kezet ráztam vele. Harry felszisszent és megvakarta a fejét.
- Jajj bocsánat. Csak tudod, Harry még sosem hozott ide senkit. Még Louist sem - magyarázkodott és éreztem, hogy zavarban van.
- Köszi Francesca - sóhajtott Harry lemondóan, majd visszaült a helyére.
- Inkább megyek és megnézem a pizzátokat - sietett el a lány.
- Komolyan? Senkit? - kérdeztem meglepődve. Ez azért cuki...
- Nem. Senkit - mondta, de nem akartam erről tovább beszélni, inkább témát váltottam. Beszélgettünk csak úgy mindenről. Tényleg lényegtelen dolgokról. Mondjuk, hogy melyik fajta rágógumit szeretjük... hogy mi a kedvenc játékunk a vidámparkban meg ilyesmikről. Mikor kijött a pizza, elkezdtünk enni. Felvágtuk hat szeletre. Mikor beleharaptam, megértettem miért tartja Harry a legjobb pizzának egész Londonban. Az ízek pontosan illettek egymáshoz. A tészta nem olyan volt, mint a legtöbb helyen, hanem kissé más. Ilyennek képzeltem az olasz tésztát.
Nagyon finom volt.
- Ugye, mondtam hogy a legjobb? - mosolygott elégedetten, amikor látta, hogy a harmadik szeletet kezdem el enni.
- Igen - vigyorodtam el én is. Éppen nyúltam a vizemért, amikor láttam, hogy már elfogyott. A pult felé fordultam, hogy jelezzem, kérnék még egy pohárral. Ekkor láttam meg Őt. Az ajtóban állt egy lánnyal az oldalán. Arra várt, hogy őt is egy asztalhoz vezessék. A mosoly lefagyott az arcomról. Mit keres itt? És ki az a lány ott mellette? El akartam kapni a fejemet, de ekkor észrevett. Kissé gonoszul vigyorodott el és elindult az asztalunkhoz maga után húzva a lányt.
- Mi az Em? Minden oké? - nézett rám aggódva Harry.

9. fejezet - Kínos incidens a fürdőben


Sziasztok!
Meghoztam a 9. fejezetet is. Szeretném megköszönni Évesznek a sok segítséget, amit a hétvégén adott. Nagyon köszönöm, úgyhogy ezt a részt most neki ajánlom!
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kérlek titeket, hogy ne fukarkodjatok a kommentekkel. Nagyon örülnék, ha összejönne tíz!
puszi, Secretgirl

 

Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert nem akartam, hogy a fény megártson nekik. Egyre nagyobbra és nagyobbra. Ahogy a tudatom is kezdett visszaszivárogni észleltem, hogy egy kar és egy láb ölel a hátam felől. Be kell vallanom, nagyon kényelmesen feküdtem. Fogalmam sem volt még mindig, hogy ki tart a karjaiban. Talán Niall, ugyanis vele indultam fel a lépcsőn. Vagy....

A gondolat menetemet nem tudtam befejezni, ugyanis egy hatalmas sikítás rázta meg a házat.

- Mi az isten? - dörmögte mögöttem.... Harry, és elkezdett mozgolódni

- Mi az franc! - ugrottam azonnal ki mellőle. Egy cseppet meg is szédültem a hirtelen mozdulattól. Komolyan Harry volt mellettem egész idő alatt?

- Harry Styles! Hogy merted? - jött egy paprikás hang az ajtóból. Odakaptam a fejemet és megpillantottam Serenát. Egy szál fehérneműben állt csípőre tett kézzel - este azt mondtad, még nem vagy kész velem aludni, ami valljuk be kicsit fura, és inkább egyedül alszol. Ezt mondtad. Gondoltam megleplek így reggel erre mit látok? A szomszédos szobában csalsz meg ezzel? - mutatott rám.

- Ööö... bocsi - léptem egyet felé - két dolgot tarts az eszedben - mutattam az ujjaimon - Egy. Soha az életben nem feküdnék le Harry Stylesal. Csak hogy tudd. Kettő. Ha mégegyszer azt mondod rám hogy ezzel, esküszöm úgy betöröm a plasztikáztatott orrodat, hogy szilánkosra törik - a hatás kedvéért tettem felé még egy lépést, mire hátrált egy lépést.

- Harry, végeztünk - jelentette ki és bevágva maga mögött az ajtót elviharzott.

- Basszus - röhögött fel mögöttem Harry - most mihez kezdjek barátnő nélkül - tette az agyát, mint akinek annyit jelentett Serena.

- Hát.... - kezdtem volna, de ekkor kinyílt az ajtó újra.

- És nehogy hívni próbálj, mert lecserélem a számomat. +44705628965. Ne hívj rajta. +44705628965 - kiabálta Serena és végleg eltűnt.

Egyszerre kezdtünk el röhögni. Harry leesett az ágyról, annyira nevetett. Nekem le kellett térdelnem. Egyik kezemmel a földön támaszkodva tartottam magamat, míg másik kezemmel a hasamat fogtam, mert már fájt.

- Tulajdonképpen - kezdte, de nem bírta végigmondani, mert megint nevetni kezdett - köszönettel tartozom, hogy megszabadítottál tőle - nyögte végül.

- Tudom - mondtam és elterültem a földön.

- Amikor azt mondtad, hogy betöröd az orrát...

- Igen, tudom, az jó volt.

- Inkább arra gondoltam, hogy kicsit mintha a féltékenység beszélt volna belőled.

- Az előtte lévő mondatra figyeltél?

- Igen. Azt majd meglátjuk - kuncogott már a földön fekve ő is.

- Menthetetlen vagy Styles! - tápászkodtam fel és otthagytam.

- De te ezt bírod bennem - hallottam ahogy utánam kiálltja. És milyen igaza van.

Megkerestem Niall szobáját és halkan, nehogy felébresszem, szereztem magamnak egy tiszta pólót és nadrágot. Csak nem lesz mérges... Elindultam megkeresni a fürdőt, de sehogy sem találtam. Visszamentem hát Harryhez, hogy mondja el merre találom.
Miután végre bevonulhattam a fürdőbe, alaposan megnéztem a tükörképemet. A sminkem egy kicsit elmosódott, de csak egy nagyon picit szerencsére. Gyorsan lemostam és találtam bontatlan fogkefét is, úgyhogy a fogamat is megmostam, majd beálltam a zuhany alá. Azt tudni kell rólam, hogy énekelni szeretek, de pocsék hangom van. De tényleg az. Viszont fürdés közben mindig kieresztem a hangomat, gondolván senki nem hall. Ez most nem jött be.
- Hallod kinyírsz ezzel a kornyikálással - hallottam Harry hangját közvetlenül a fürdőből. Ijedtemben sikkantottam egyet és majdnem elvágódtam. A fejemet így is sikerült bevágnom.
- Mi a túrót keresel itt? - kiabáltam rá.
- Nyugi már itt sem vagyok - hallottam és a következő pillanatban hallottam, hogy becsapódik mögötte az ajtó. Óvatosan kikukucskáltam azért a biztonság kedvéért. Kiment. Elkezdtem kutatni a törölköző után, amit magammal hoztam, de sehol nem találtam.
- HARRY!!! - ordítottam el magamat.
- Igen - már nyílt az ajtó, demég gyorsan be tudtam ugrani egy szekrény mögé, így csak a fejemet láthatta.
- Hova a fenébe tetted a törölközőt? - vontam kérdőre.
- Erre gondolsz? - emelte a magasba a törcsit.
- Add ide!
- Háát... mit ajánlassz érte? - húzta fel a szemöldökét kihívóan.
- Nem pofozlak meg - sziszegtem.
- Hát én valami másra gondoltam - mondta és elindult felém.
- Nehogy ide gyere! - ilyedtem meg.
- Egy puszi az ára - mondta és az a pimasz vigyor játszott az arcán.
- Oké, de ne less! - adtam be a derekamat, tudva, hogy ennél jobb ajánlatot úgysem kaphatok. Nőiességemet takarva elindultam felé, amint becsukta a szemeit. A törölközőt jó messzire eltartotta magától. Mikor odaértem az egyik kezemmel a törölközőért nyúltam s közben nyomtam egy puszit az arcára. Amint megpusziltam elengedte a törölközőt és kinyitotta a szemét. Gyorsan hozzápréselődtem, nehogy meglásson.
- Teeee - dörmögtem az ingébe mérgesen. Na innen hogy szabadulok vajon?
- Nem tehetek róla, hogy nem fogtad eléggé - mondta kuncogva.
- Légyszíves Harry csukd be a szemed, had vegyem fel a törölközőmet.
- Oké. De előtte... - az állam alá nyúlva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Nem hiszem el, hogy pucéran állok Harry Styles karjai közt. Ez abszurd - csak hogy tudd -hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta az orromat - én nem hagyom magamat. Legközelebb könyörögni fogsz a csókomért - fejezte be és anélkül, hogy megnézett volna magának kiment.
Gyorsan felvettem a törcsit és megtörölköztem. Belebújtam Niall cuccaiba és azon gondolkodva, hogy 1től 10es skálán mennyire volt ciki az előbbi helyzet elindultam reggelizni.
A konyhában Perrievel futottam össze. Éppen palacsintát sütött.
- Szia segíthetek? - kérdeztem.
- Persze. Megkennéd azokat, amik már készen vannak? a Hűtőben találsz lekvárt és összekeverhetnél túrót. Ja és a mosogató feletti szekrényben van kakaó, nutella és fahéj - sorolta. El is kezdtem elkészíteni a palacsintákat és közben beszélgettünk. Annyira aranyos lány. Szegényt nagyon sokan utálják, amiért Zaynnel jár, de azt mondja megéri, mert amikor együtt vannak, akkor az mindent kárpótol.
Hamarosan elkezdtek lefelé szállingózni az emberek. Először Liam és Daniell, majd Zayn és végül Harry, Louis és El. Leültünk a nagy kör asztal köré és elkezdtünk enni. Én ügyesen El mellé lavíroztam és sikerült végre váltanom vele egy-két szót. Látszott rajta, hogy nem pihent túl sokat, de így is boldogság sugárzott az arcáról. Teljesen feldobódva mesélte az esti kalandját, de úgy hogy csak én halljam. Aztán kikérdezett engem is, hogy miért aludtam Harryvel, amikor nem ez volt a terv. Mondtam neki, hogy fogalmam sem volt, hogy kivel alszom, de örömmel számoltam be arról, hogy elüldöztem Serenát. Rosszallóan nézett rám, mert ő olyan lélek, aki mindenkit megsajnál. Még az ilyen undok libákat is. De az sem tetszett neki, hogy ilyen boldog vagyok, azok után amiket ma Harry tett reggel. Én sem tudom, hogy miért vagyok boldog....
- Te Emma! Nagyon ismerős az a pulcsi ami rajtad van - szólalt meg Niall, amikor felálltam - és az a nadrág is.
- Hihihi... Kölcsönvettem.
- Azt látom - mondta, majd inkább újra enni kezdett.
- Na én lassan megyek. Próbám van - állt fel Daniell is. Kiment a konyhába és elmosta a tányérját. Éppen felfelé indult, amikor utolértem.
- Dani - szóltam neki - nem akarok udvariatlan lenni, de csak most jutott eszembe, hogy nekem azt mondta Harry, hogy ti szétmentetek - ez ma reggel villant be, hogy ezért nem kérte meg Daniell barátnőjét, hogy legyen ő az álbarátnője.
- Igen, de két hét után kiderült, hogy jobban hiányzunk egymásnak, mint gondoltuk.
- Értem - ezen elgondolkoztam. Milyen mázlisták, hogy megtalálták maguknak a tökéletes párt, akivel csak két hétig bírták külön.
- Gyere amíg elkészülök, mindenről szeretnék hallani, ami közted és Harry között zajlik. A vak is látja, hogy működik a kémia - húzott felfelé. Gyorsan felvilágosítottam, hogy nincs itt semmilyen kémia, max bomba robban néha köztünk.  Erre egy amolyan "aha és ezt el is higgyem" nézést kaptam, mire széttárt karral néztem vissza.
Vajon tényleg ezt látják mások kívülről? Pedig én igyekszem közömbös maradni. De valljuk be ha az ember Harry Styles-szal áll hadban annak nem egyszerű. Főleg ha a srác ellopja a törölközőjét egy reggel, vagy minden magyarázat nélkül közli vele, hogy kell neki és megcsókolja. Nem ez nagyon nem könnyű.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ismeretlen szám. Ki lehet?
- Haló? Itt Emma Rosewood - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Emma, itt Conor - jajj már el is felejtettem Conort, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna - áll még a mai kávé?
- Igen - válaszoltam boldogan.
- Mi lenne, ha egy olyan fél óra múlva érted mennék. Megadod a címed?
- Az nagyszerű lenne. De most a 1D közös házában vagyok. indjárt lemegyek és megkérdezem a címet.
- Oké.
Lesiettem a lépcsőn és megkérdeztem a címet az étkezőben lévőktől. Louis rögtön tudni akarta, hogy kinek adom ki őket, mire megnyugtattam, hogy csak Conor jön értem és megyünk kávézni. Ekkor Harry csörömpölve letette a villáját és kivonult a konyhába. A többiek nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, de én annál inkább. Talán sikerült féltékennyé tennem?
Gyorsan elmondtam Conornak, hogy hová jöjjön és utána kezdtem el foglalkozni a nagyobb gonddal. Nincs mit felvennem.
- Én tudok adni neked. Szerintem nagyjából egyezik a méretünk - ajánlotta fel Perrie, amit örömmel el is fogadtam. Egy farmert egy vékony hosszúujjast és egy kabátot kaptam egy bakanccsal egyetemben. Niall, hogy sok szerencsét kívánjon a nyakamba tekerte a sálját és útnak indított, amikor megérkezett Conor. Ezt Harry nem díjazta. Amikor kiléptem az ajtón még visszapillantottam Eleanorra aki mosolygósan ugrált örömében a nappaliban.
- Sok sikert - tátogta.
Éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Harry és csak annyit mondott:
- Vigyázz magadra!