Nos mivel nem tudtam hogy egy egész fejezet várakozik itt anélkül, hogy közzétettem volna, gondoltam nem váratlak meg Voltyto és már ma fel is rakom.
jó olvasást! :)
"I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
Caution when it comes to love
I did"
James Arthur dala ébresztett másnap reggel hajnali 3kor. Álmosan pislogtam. Sötét volt. Kinyomtam az ébresztőt, majd megkíséreltem a másik oldalamra fordulni, de valaki, pontosabban Niall karja nem engedte. Kis kifli- nagy kifliben aludtunk. Úr Isten! Gyorsan kibontakoztam öleléséből, mire halkan nyögött egyet és a másik oldalára fordult. Fel kell keltenem, mert nemsokára indulnunk kell. Azonban jobb ötletem támadt. Mivel imád enni, nagyobb esélyét láttam annak, hogy felkel, ha van valami reggeli. Hangtalanul kiosontam a konyhába és felkapcsoltam a villanyt. Kinyitottam a hűtőt és valami használható után kutattam. Nem kellett sokat keresgélnem, találtam tojást és szalonnát. Gyorsan összedobtam egy kis tojárántottát és főztem két adag kávét. Szépen megterítettem, majd visszamentem felkelteni Niallt.
Nem volt egyszerű dolgom. Eleinte gyengéden megráztam a vállát, de semmi életjel. Erősebben ráztam, de még mindig semmi. Ekkor taktikát váltva rávetettem magamat és elkezdtem torkomszakadtából énekelni a fülébe. Erre persze azonnal felriadt és elkezdett kiabálni, hogy hívják a tűzoltókat, mert tűz van. Megnyugtattam, hogy semmi baj, csak nem tudtam másképp felébreszteni.
- Gyere, csináltam reggelit - invitáltam szőke barátomat a konyha felé.
- Kaja? - csillant fel a szeme és már kint is volt.
Leültünk és szépen megreggeliztünk. Jól sejtettem, hogy nem lesz sok ha 13 tojásból csinálom a reggelit. Niall jóízűen befalta a rántottát két kenyérrel és három paradicsommal egyetemben, majd adott egy puszit a homlokomra köszönetképpen. Gyorsan elment lezuhanyozni, majd utána én is.
Mindössze egy óra alatt elkészültünk. A bőröndjeink az ajtóban álltak és még volt fél óránk. Niall jó reggelt kívánt minden koránkelőnek twitteren. Meglepő módon azonnal kapott vagy ezer választ. Meg is mutatta őket. Elég vicces volt, hogy mindenki írta neki, hogy így, meg úgy szereti.
- Marshaaa12 azt írja, hogy szeretlek Niall Horan, te ír manó. Te vagy a földkerekség legeslegszexibb embere. Imádlak.
- Írjunk vissza neki, hogy köszikee - vette ki a telefonját a kezemből és villámsebesen elkezdett rajta pötyögni.
- Kíváncsi lennék a lány arcára, amikor meglátja, hogy a szexi Niall Horan válaszolt neki - nevettem.
Ezzel úgy el is ütöttük a maradék időt, miközben megjegyeztük, hogy mennyire jók vagyunk, amiért ilyen hamar elkészültünk.
Mikor megjött a kocsink, ami a reptérre szállít minket, fogtuk a cuccainkat és elindultunk. Tényleg elég hamar odaértünk és egy, a rajongóktól elzárt ajtón keresztül mentünk be. Még így is hallottam a hangjukat a lányoknak, és meglepetten kérdeztem Niallt, hogy ez mindig ilyen-e. Mint kiderül, igen. Így is összefutottunk pár rajongóval. Niall nagyon kedvesen és közvetlenül bánt mindenkivel, még a 20. lánnyal is. Azon kaptam magam, hogy megbabonázva figyelem, amint éppen egy lány poszterét írja alá. Csak akkor kaptam észbe, amikor egy pillanatra felpillantott és rám kacsintott. Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és elkezdtem kutatni a táskámban a mobilom után. Küldtem Harrynek egy smst, hogy mindjárt felszállunk a gépre. Elvégre ő a barátom.
Egy háromnegyed óra múlva már a repülőn ültünk. Harry nem írt vissza, de nem is csodálom, elvégre még éjszaka van. Niall rögtön rendelt egy szendvicset és éppen azt ette. Én előkerestem a iPodomat és gondoltam zenét hallgatok.
- Hallod, mi lenne ha cserélnénk? - nyújtotta felém az saját készülékét.
- Nem hiszem, hogy megegyezik a zenei ízlésünk - ellenkeztem, de ekkorra már ki is kapta a kezemből az enyémet és elkezdett keresgélni a zenék között. Beletörődve sorsomba, én is ugyanezt tettem. Rengeteg szám volt az iPodján. A legtöbb előadót nem is ismertem, úgyhogy véletlenszerűen kiválasztottam egy lejátszási listát, majd elindítottam. Egész tűrhető zenék voltak.
Egy bátortalan pillantást vetettem a mellettem ülő fiúra, aki már csukott szemmel relaxált valamelyik kedvencemre. Így hosszasan megfigyelhettem arca minden vonását. Bevallom, most hogy így látom és ennyi időt töltök vele, kezdem egyre jobban megkedvelni... vonzónak találni.
Ezeket a gondolatokat ki kell irtanom magamból! De naa!!
Ekkor a fülemben felcsendült a Rock Me és ezzel együtt Harry hangja. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. A szívem Harry Stylesé és senki másé. Fel sem tűnt, hogy Niall kivette a fülemből a fél fülhallgatót és belehallgatott az zenébe.
- Harrynek tényleg szép hangja van - mosolygott és kacsintott egyet. Mintha pontosan tudná, hogy mi jár a fejemben - Nagyon jó srác - mondta és visszadugta a fülembe a fülest.
Az idő múlását észre sem vettem. Már meg is érkeztünk. Hamar kijutottunk az érkezési terminálba, ahol Harry már várt minket. Lerítt róla, hogy nemrég kelt fel. Haját egy sapka alá rejtette és zsebredugott kézzel, napszemüvegben egy oszlopnak támaszkodott. Mikor észrevett, azonnal széles mosoly terült el az arcán és ellökte magát az oszloptól és elindult felé. Hát nem ő a világ legszexibb pasija?
Mikor végre elértem, ledobtam a bőröndömet és a nyakába ugorva csókkal köszöntöttem. Ő boldogan viszonozta azt, miközben karjával szorosan magához húzott.
- Hiányoztál - suttogta a fülembe és még mindig nem eresztett.
- Te is nekem - mosolyogtam. Ekkor Niall is elért minket, akit Harry egy öleléssel és pár haveri beszólással üdvözölt. Ezek után kézen fogott és a bőröndömet felkapva elindultunk a taxi felé.
- Milyen volt az út? - kérdezte, mire azonnal gombóc keletkezett a torkomban.Eszembe jutottak azok a gondolatok, amik a Niallal töltött napomat végigkísérték. Hogy kezdtem vonzódni hozzá. Hogy néha kedvem lett volna megcsókolni. Mindeközben egyetlen pillanatra sem jutott eszembe Harry. Egy óvatos pillantást vetettem a szőke srác felé, aki éppen engem nézett átható kék szemeivel. Egy aprót bólintott, jelezve, hogy minden okés és később beszélünk róla.
- Hosszú - mondtam végül. Szerencsére Harrynek nem tűnt fel semmi.
- Gyorsan elszaladok a mosdóba, addig várjatok meg itt - szólt a barátom és már el is indult, így kettesben maradtam Niallal. Megint.
- Miért gondolkodtál ilyen hosszú ideig? - fordult felém amint Harry hallótávolságon kívülre került.
- Tudod, ez alatt az idő alatt, amíg veled voltam... Úgymond megfeledkeztem arról, hogy én Harry barátnője vagyok.
- Értem? - felelt, de kérdésnek hangzott.
- Nehéz ezt megmagyarázni.... - sóhajtottam.
- Próbáld meg a legegyszerűbb módon.
- Oké. Néha nagyon szerettelek volna megcsókolni - motyogtam és közben a földet bámultam.
Ezzel úgy el is ütöttük a maradék időt, miközben megjegyeztük, hogy mennyire jók vagyunk, amiért ilyen hamar elkészültünk.
Mikor megjött a kocsink, ami a reptérre szállít minket, fogtuk a cuccainkat és elindultunk. Tényleg elég hamar odaértünk és egy, a rajongóktól elzárt ajtón keresztül mentünk be. Még így is hallottam a hangjukat a lányoknak, és meglepetten kérdeztem Niallt, hogy ez mindig ilyen-e. Mint kiderül, igen. Így is összefutottunk pár rajongóval. Niall nagyon kedvesen és közvetlenül bánt mindenkivel, még a 20. lánnyal is. Azon kaptam magam, hogy megbabonázva figyelem, amint éppen egy lány poszterét írja alá. Csak akkor kaptam észbe, amikor egy pillanatra felpillantott és rám kacsintott. Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és elkezdtem kutatni a táskámban a mobilom után. Küldtem Harrynek egy smst, hogy mindjárt felszállunk a gépre. Elvégre ő a barátom.
Egy háromnegyed óra múlva már a repülőn ültünk. Harry nem írt vissza, de nem is csodálom, elvégre még éjszaka van. Niall rögtön rendelt egy szendvicset és éppen azt ette. Én előkerestem a iPodomat és gondoltam zenét hallgatok.
- Hallod, mi lenne ha cserélnénk? - nyújtotta felém az saját készülékét.
- Nem hiszem, hogy megegyezik a zenei ízlésünk - ellenkeztem, de ekkorra már ki is kapta a kezemből az enyémet és elkezdett keresgélni a zenék között. Beletörődve sorsomba, én is ugyanezt tettem. Rengeteg szám volt az iPodján. A legtöbb előadót nem is ismertem, úgyhogy véletlenszerűen kiválasztottam egy lejátszási listát, majd elindítottam. Egész tűrhető zenék voltak.
Egy bátortalan pillantást vetettem a mellettem ülő fiúra, aki már csukott szemmel relaxált valamelyik kedvencemre. Így hosszasan megfigyelhettem arca minden vonását. Bevallom, most hogy így látom és ennyi időt töltök vele, kezdem egyre jobban megkedvelni... vonzónak találni.
Ezeket a gondolatokat ki kell irtanom magamból! De naa!!
Ekkor a fülemben felcsendült a Rock Me és ezzel együtt Harry hangja. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. A szívem Harry Stylesé és senki másé. Fel sem tűnt, hogy Niall kivette a fülemből a fél fülhallgatót és belehallgatott az zenébe.
- Harrynek tényleg szép hangja van - mosolygott és kacsintott egyet. Mintha pontosan tudná, hogy mi jár a fejemben - Nagyon jó srác - mondta és visszadugta a fülembe a fülest.
Az idő múlását észre sem vettem. Már meg is érkeztünk. Hamar kijutottunk az érkezési terminálba, ahol Harry már várt minket. Lerítt róla, hogy nemrég kelt fel. Haját egy sapka alá rejtette és zsebredugott kézzel, napszemüvegben egy oszlopnak támaszkodott. Mikor észrevett, azonnal széles mosoly terült el az arcán és ellökte magát az oszloptól és elindult felé. Hát nem ő a világ legszexibb pasija?
Mikor végre elértem, ledobtam a bőröndömet és a nyakába ugorva csókkal köszöntöttem. Ő boldogan viszonozta azt, miközben karjával szorosan magához húzott.
- Hiányoztál - suttogta a fülembe és még mindig nem eresztett.
- Te is nekem - mosolyogtam. Ekkor Niall is elért minket, akit Harry egy öleléssel és pár haveri beszólással üdvözölt. Ezek után kézen fogott és a bőröndömet felkapva elindultunk a taxi felé.
- Milyen volt az út? - kérdezte, mire azonnal gombóc keletkezett a torkomban.Eszembe jutottak azok a gondolatok, amik a Niallal töltött napomat végigkísérték. Hogy kezdtem vonzódni hozzá. Hogy néha kedvem lett volna megcsókolni. Mindeközben egyetlen pillanatra sem jutott eszembe Harry. Egy óvatos pillantást vetettem a szőke srác felé, aki éppen engem nézett átható kék szemeivel. Egy aprót bólintott, jelezve, hogy minden okés és később beszélünk róla.
- Hosszú - mondtam végül. Szerencsére Harrynek nem tűnt fel semmi.
- Gyorsan elszaladok a mosdóba, addig várjatok meg itt - szólt a barátom és már el is indult, így kettesben maradtam Niallal. Megint.
- Miért gondolkodtál ilyen hosszú ideig? - fordult felém amint Harry hallótávolságon kívülre került.
- Tudod, ez alatt az idő alatt, amíg veled voltam... Úgymond megfeledkeztem arról, hogy én Harry barátnője vagyok.
- Értem? - felelt, de kérdésnek hangzott.
- Nehéz ezt megmagyarázni.... - sóhajtottam.
- Próbáld meg a legegyszerűbb módon.
- Oké. Néha nagyon szerettelek volna megcsókolni - motyogtam és közben a földet bámultam.
