13. fejezet - A jóslat



Sziasztok!! 

Nos meghoztam a 13. fejezetet. Be kell vallanom, én is tudom, hogy az előző eléggé gyérre sikeredett, de ezzel szeretném ellensúlyozni azt. Nagyon örülnék ha erre is olyan sok komment érkezne mint a 11. fejezetre.

Ami a 'What's hapenning in London'-t illeti, nos a rész sajnos még várat magára. Most a barátnőm írja azt a blogot így én minden energiámat erre a történetre tudom fordítani. Neki most azonban a felvételire kell készülnie. Kívánjatok neki sok-sok sikert!! :) Hajrá Julcsi :)

A következő rész érkezése bizonytalan, de igyekszem.

xoxo Secretgirl

 

 

De édes! A pingvinek lesznek a kedvenc állatai. Azt hiszem jól döntöttem. Legalábbis minden jól alakult. Az állatkert után átmentünk hozzá és pizzát készítettünk. Harryvel a pizzasütés elég vicces... és romantikus elfoglaltság. Például tésztagyúrás közben ahelyett, hogy segített volna, a konyhapultnak támaszkodva figyelte mozdulataimat és közben kommentált. "Nagyon jó Emma! Igazi mester vagy! A tészta meghajlik az akaratod előtt! "  Igaz, hogy a tészta annyira ragadós volt, hogy mire végeztem minden porcikámra ragadt belőle egy kevés.

A lisztről ne is beszéljünk. Kisebb csata kerekedett ki köztünk, minek következtében mindketten hóemberként álltunk a konyha kellős közepén.

- Jól áll neked ez a szín - húzott oda magához és mutatóujjával gyengéden letörölte az ajkaimról a fehér port, majd apró csókot lehelt ajkaimra. Sajnos az ő szája még csupa liszt volt, így sikerült lenyelnem egy adagot, mire egy köhögőrohammal elrontottam a romantikus pillanatunkat.

Aztán amikor a feltétet tettük a már kinyújtott tésztára, egyszerűen mindent, szó szerint mindent rátett, amit csak csak talált a hűtőben és a konyha egyéb szegleteiben. Így a végén egy almás, mazsolás, ananászos, sonkás, sajtos, paradicsomos, paprikás, uborkás és tojásos pizzaféle dolgot vettünk ki a sütőből. Be kell vallanom először kicsit undorítónak tűnt, de ha beleharaptam, az ízek meglepően jól passzoltak. Életemben nem ettem ilyen finom pizzát.

Mivel már késő estére járt, Harry hazavitt. A kocsiutat végignevettük. Visszaemlékeztem Harry arcára, amikor meghökkent arccal figyelte milyen ízletesen ettem. Ő pedig nem felejtette el szóba hozni a tésztákkal való mély és bensőséges kapcsolatomat. Hihetetlen, hogy mennyire jól éreztem magamat. Amikor megérkeztünk a házhoz, láttam, hogy bent égnek a villanyok. Eszembe jutott, hogy Doug ma randin volt, tehát jobb ha nem jön be Harry, hátha még itt van a lány.
- Nagyon jól éreztem ma magamat Em! - nézett mélyen a szemembe Harry. Azok a szemek... Azt hiszem, minden lány, aki egyszer belenéz ... el van veszve. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire szép szeme lehet.
- Én is - mondtam és közelebb hajoltam hozzá, hogy megölelhessem.
- Nagyon szeretném ha ez működhetne köztünk - kibontakozott a karjaim közül, de csak hogy ajkait az enyémekre tapaszthassa. Ajkaink találkozásakor a híres neves pillangók életre keltek a gyomromban. Kezeivel az arcomat még közelebb húzta magához. Én ( nem tudom hogyan, de ) az ölében találtam magamat. Lovagróülésben ültem és ujjaimmal végigszántottam a haján. Éreztem, hogy nemsokára túl messzire jutunk, de nem tudtam leállni. Még nem. Egy icipicit beleharapott az alsóajkamba és tudtam, hogy elvesztem. Halk sóhajt eresztettem meg, mint feladásom jeléül. Harry tenyere a hátamat simogatta, majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt testemen. Nyögött egyet. Ő is akarta. Ám ekkor olyasmi történt amire egyikünk sem számított. A kocsi dudája iszonyatos hangerővel hasított a levegőbe. Véletlen nekidőltem. Harry levegő után kapkodva dőlt hátra és mintha kicsit bosszús lett volna.
- Bocsánat - suttogtam és már csókoltam is volna, de eltolt magától. Ajkán az a pimaszul szexis mosoly játszott.
- Szerintem nem kellene elsietnünk - mondta, de megnyugodtam, mert hangján tisztán lehetett hallani a csalódottságot. Ráadásul büszke is volt magára, amiért képes volt ellenállni nekem. Felelős nagyfiú....
Azért be kell vallanom jól esett látnom, hogy nehéz neki megállítania magát és hogy miattam légszomja támadt.
- Igazad van - nyomtam egy gyors puszit az arcára és kiszálltam az autóból - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá.
- Neked is - vigyorgott vissza - holnap hívlak! - búcsúzott majd elhajtott.
Pillangóimmal a hasamban, boldogan léptem be a házba. Lerúgtam a cipőmet, majd szökdécselve ( igen szökdécselve) elindultam a konyha felé, ahol a bátyámat sejtettem. Nem is tévedtem, csak épp a szemem elé táruló látványra nem számítottam. Egy vöröses hajú lány ült a bátyám ölében, fölül egy szál melltartóban.
- Upssz! - sikkantotta a lány és gyorsan felkapta magára a blúzát. Doug aki egy szál farmerben ült a fejét vakargatva szitkozódott.
- Bocsi - motyogtam és inkább gyorsan felrohantam a szobámba, levetettem magam az ágyamra és kitört belőlem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hogy miért nevettem? Nem is igazán tudom. Csak azon hogy boldog vagyok és a bátyámon. Olyan cuki volt, ahol szidta magát amiért nem ment a szobájába a lánnyal.
Halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Doug nyitott be, mellette állt a vörös hajú lány. Nagyon szép lány volt. Vörös, hosszú haj, nagy zöld szemek sűrű fekete szempillákkal keretezve. Egy szoknya volt rajta, ami kiemelte karcsú vonalait és hosszú lábait.
- Ne nevess! Foglak én még ilyesmin rajtakapni! - duzzogta Doug, de szája sarkában mosoly játszott - Ő itt Sophi - mutatta be a lányt.
- Szia - szólalt meg a lány kissé félénken - Nagyon sajnálom ami az előbb történt...
- Ááá semmi baj - kuncogtam - Egyébként Emma vagyok - mentem oda hozzá és kezetfogtam vele - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is - mosolygott.
Még váltottunk pár szót, majd ők elvonultak Doug szobájába. Végre hívhattam Eleanort. A harmadik csengetésre fel is vette. Mikor elmeséltem neki, hogy úgy tűnik összejöttünk Harryvel, komplett sikítóroham jött rá. A háttérben hallottam Louis nevetését.
- Louis már mosolygott egy ideje, de nem akarta elárulni, hogy mi miatt. Most már tudom - nevetett. Valószínűleg Harry is elujágolta legjobb barátjának a dolgok állását.
- Nem is tudom, miért kételkedtem benne - töprengtem hangosan - olyan kedves volt egész végig.... és figyelmes. Úúú El, annyira boldog vagyok - lelkendeztem tovább.
- Jajj, én is. Annyi dupla randink lesz... - kezdte és felsorolta, hogy milyen előnyei vannak annak, hogy a pasijaink legjobb barátok.
A bökkenő csak a hírnevük. De ezen most nem fogok rágódni, most élvezem a pillanatot.

Harry másnap délelőtt hívott. Sajnos nem tudott találkozni velem, mert valami fontos megbeszélés miatt be kellett mennie a stúdióba. Szerencsére El azonnal hívott, hogy menjünk el egy ismerőséhez, mert elígérkezett neki. Akkor még nem tudtam, hogy ki ez az ember. Szóval délelőtt elvégeztem a házimunkákat, ugyanis Doug korán reggel eltűnt. Kimostam a szennyes ruhákat, felporszívóztam, felmostam és főztem vacsit.
Egy körül érkezett meg Eleanor. Gyorsan összekaptam a cuccaimat, majd indultunk is. Nem mentünk messzire. Olyan tíz perces buszút után le is szálltunk, majd gyalog folytattuk utunkat.
- Úgy örülök, hogy megismerheted Priscillát. Igazi egyéniség, majd meglátod - fecsegett. Olyan sok pozitív dolgot mesélt róla, hogy már kezdtem kíváncsi lenni - Meg is érkeztünk - torpant meg egy kicsike üzlet előtt. Priscilla jósdája hirdette egy fa táblácska a fejünk felett.
- Komolyan egy jósdába hoztál? - képedtem el. Sosem gondoltam volna, hogy barátnőm hisz az ilyesmiben. Mindig is olyan ember volt, aki csak azt hiszi el, amit be lehet bizonyítani vagy már megtapasztalta. Én ellenben igenis hittem az ilyenekben. Nem vagyok babonás és vallásosnak sem mondhatom magamat, de a jóslás, varázslás nagyon bejön. Mindig is vártam, hogy 11 évesen kapjak egy levelet Roxfortból, de csak nem jött.
- Igen. Egyszer már voltam itt, és képzeld bejött a jóslat - mosolygott vidáman és benyitott a kis üzletbe. Bent gyertyák világítottak és tömény fahéj és narancs illat volt. Egy kandalló állt az egyik sarokban. Hihetetlenül meleg volt. Az ajtónyitáskor kis csengettyű jelezte, hogy új vendégek érkeztek. Ennek hallatára egy idős hölgy lépett elő egy függönyökkel elzárt kis sátorból. A néni, bizonyára Priscilla, ősz haját helyes kis kontyba fogta, ám egy két tincs kiszabadult, így keretet adva arcának. Megannyi sál és ékszer díszítette egyébként egyszerű öltözékét. Tipikus jósnő kinézetét tükrözte.
- Ááá Eleanor - tárta szét karjait a néni és szorosan megölelte Elt. - Te pedig ha nem tévedek Emma vagy - fordult felém és én is kaptam csontropogtató öleléséből.
- Igen - mondtam meglepetten. Biztos mesélt neki rólam El. Ám amikor barátnőmre pillantottam, biztosra vettem, hogy egy szóval sem említette a nevemet.
- Nos kedveskéim, adhatok egy kis teát? - kérdezte Priscilla.
- Igen, köszönjük.
Míg a néni elment, hogy elkészítse a teát, El elmesélte, hogy milyen volt itt az első látogatása. A néni behívta a sátorba és kártyákból olvasta ki a jövőt, meg megvizsgálta a teáscsésze alján maradt teafüvet.
- És minden amit mondott valósággá vált. Azt mondta, hogy nemsokára rám köszönt a szerelem. Egy nappal rá találkoztam Louis-szal.
Egyre izgatottabb lettem. A néni visszatért a teákkal és hellyel kínált minket. Eleanortól megkérdezte, hogy milyen Louisszal a kapcsolata, mire El boldogan ecsetelte neki, hogy milyen boldog. Priscilla nem tűnt meglepettnek.
- És te Emma drágám, Harryvel minden rendben? - kérdezte és fürkésző zöld szemeit rám függesztette. Azokban a szemekben csak úgy csillogott a tudás. Ha belenéztem, tudtam, hogy ez előtt a nő előtt nincsenek titkok.
- Hát még kezdetleges ez az egész, de remélem működni fog - mondtam. Furának kellett volna lennie, hogy egy vadidegennek mondom el a magánéletemet, de helyette megnyugtatónak éreztem inkább.
- Szeretnéd ha jósolnék neked? - kérdezte.
- Igen, azt megköszönném - élénkültem fel azonnal.
- Akkor gyere kedveském - állt fel és kezébe vette a kiürült csészémet. Elindult a sátorba, én pedig követtem. Bent, ha lehett, még melegebb volt. Kezdtem izzadni a meleg kötött pulcsimban.
- Nyugodtan vedd le a pulóveredet, ha meleged van - mondta nekem háttal, miközben a gyertyákkal babrált egy keveset. Mondom, hogy nincsenek előtte titkok.
A sátorban egy kis asztalka állt, körülötte párnákkal. Az asztalon egy üveggömb foglalt helyet. Leültem az egyik párnára, ami meglepően puha volt. Priscilla helyetfoglalt velem szemben és a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy keverjem meg. Miután visszadtam neki a paklit, elkezdte egy furcsa formába pakolni őket. Aztán belenézett a csészémbe, hogy tüzetesen megvizsgálta.
- Nos drágám, bonyolult dolgokat látok. Életed szála szorosan összegabalyodik két másik szállal. Két férfi szálával. Az egyik igen rossz hatással lesz rád kincsem, de a másik megment téged és vele boldog lehetsz mindörökké. Ám ez még nem minden. Utad közben sok bonyodalom fog kísérni, de mindennel meg fogsz küzdeni egy fiú segítségével. Egy lány is lesz veled ezen az úton.... Azt hiszem ennyit tudok mondani.
- Uhh - nyögtem. Bevallom nem erre számítottam.
- Ne félj drága. A Happy End eljön. - mosolygott mindenttudóan a néni.
- Hát, köszönöm a jóslatot.
Kissé letörten botorkáltam ki a sátorból, ahol El kíváncsi tekintetével találtam magamat szemben. Próbáltam telepatikus úton közölni vele, hogy mit tudtam, meg ám értetlen tekintete láttán rájöttem, hogy ez még nem megy nekünk.
Priscilla nagy bocsánatkérések közepette, közölte, hogy egy nagyon fontos vendéget vár, így sajnos nem tud tovább beszélgetni velünk. Én nem is bántam. Mindent el akartam mesélni Eleanornak. Eldöntöttük, hogy elmegyünk kedvenc kávézónkba és kibeszéljük a jóslatot.
A Cristal Caféban mindketten rendeltünk egy lattét, majd az egyik sarokasztalhoz ültünk le. Elmeséltem Eleanornak mindent szóról szóra. Véleménye szerint a segítő lány ő, a fiú pedig Doug. Én ezzel egyet is tudtam érteni. A szál akivel összegabalyodok valószínűleg Harry. De ki tudja. És ki lehet a másik srác? És a sok bonyodalom?
- Fura. Amikor én odamentem, csak olyan dolgokat jósolt, amik elég egyértelműek. Sok kérdésemet pedig megválaszolta. Neked viszont csak kérdések merültek fel. Ez így ... tök izgi nem?? - lelkendezett El.
Én azonban nem tudtam így örülni ennek. Ezek szerint elég bonyolult lesz az életem. Hurrá!

Miután búcsút vettem Eleanortól, úgy döntöttem sétálok hazáig. Végülis nem sietek sehová. Gondolataimba merülve  baktattam hazafelé a Flower Parkon keresztül. Éppen egy boldogan szaladgáló kutyus mellett mentem el, amikor megszólalt a telefonom. Boldogan vettem fel, amikor kiderült hogy Harry az.
- Szia - szóltam bele a készülékbe.
- Szia - köszöntött - Nagy hírem van. Ma voltam ugye a stúdióban. Azért kellett bemennem, mert pénteken, azaz holnap után, elutazunk Spanyolországba egy hétre. Amolyan szünet lesz ez nekünk is mint nektek az őszi szünet, annyi kivétellel, hogy lesz egy fellépésünk.
- Áá, hát ez tök jó! - mondtam és igyekeztem palástolni a csalódásomat. Akkor most nem is tudok vele találkozni.
- Várj! A legjobbat még nem is mondtam. Te is és El is jöttök.
- MI?? - kérdeztem meglepetten.
- Persze csak ha akartok. Megbeszéltük, hogy jöhessetek ti is. Így kilencen megyünk. Mi öten, ti, Perrie és Dani.
- És Niall barátnője? - kérdeztem. Múltkor sem volt ott a lány. Szegény Niall.
- Hát... ők... szakítottak - mondta kicsit halkabban. Gondolom ott volt a közelében Niall.
- Óóó. Sajnálom. - mondtam, de nem tudott teljesen elkeseríteni a hír ugyanis most hívtak Spanyolországba.
- Szóval lenne kedved eljönni?
- Naná - nevettem. - Jó buli lesz nagyon.
- Rendben, akkor szólok Paulnak - hallottam a hangján, hogy örül a hírnek, ami még jobban feldobott.
- Harry?
- Igen?
- Köszönöm - mondtam. Tényleg nagyon hálás voltam neki, hogy gondolt rám. Másrészt pedig még sosem voltam Spanyolországban. Gyorsan elbúcsúztunk, én pedig boldogságban úszva folytattam az utamat hazafelé. Már majdnem a mi utcánkban jártam, amikor is belémrohant egy futó. A srác hebegve bocsánatot kért, majd futott tovább. Gentleman - duzzogtam magamban, majd befordultam az utcánkba. A házunk előtt ismerős autó parkolt. Igaz már egy ideje nem láttam. Vajon mit keresnek nálunk a nagyiék?