3. fejezet - Az álbarátnő

 

 

Harry pontosan érkezett. Már fél órával előtte készen voltam. Nem akartam túlzásba vinni, úgyhogy nem öltöztem át, csak egy vastagabb pulcsit vettem fel. Mikor ajtót nyitottam, kicsit gondterheltnek nézett ki, meg is kérdeztem, hogy mi a baja.

- Semmi. Csak . . . áá majd a kocsiban elmondom.

- Biztos menjünk? Felőlem itthon is maradhatunk.

- Persze, persze.

- Oké, de addig nem indulunk, amíg nem mondod el, hogy mi a baj. - mondtam és tüntetőleg berángattam a házba. Szerencse, hogy Doug nincs itthon. El sem tudom képzelni, hogy mit reagálna, ha meglátná, hogy egy vadidegen srácot beengedek az otthonunkba.

- Na emlékszel, mit mondtam, hogy milyen velem a sajtó.  - kezdett bele.

- Igen . . .

- Hát Paul kitalálta a legjobb tervet, hogy hogyan állítsam le őket. - mondta, de nem tűnt felhőtlenül boldognak.

- Na hát ez tök jó, nem?

- A terv tényleg jó, de nem az én stílusom - túrt bele a hajába, mire az összekuszálódva meredt az égnek. Mint aki most kelt fel. Szent ég! Iszonyat jól áll neki!

- Miért? Persze ha titok nem kell elmondanod. - kérdeztem, de megadtam neki a lehetőséget, hogy ne kelljen válaszolnia.

- Nem titok. Legalábbis előtted nem. Arról van szó, hogy azt találta ki, hogy csajozzak be. - vallotta be.

- De nem emiatt akarod leállítani őket, mert hogy  pont ezzel vádolnak? - faggattam, mivel tényleg nem értettem, hogy hová akar kijukadni. Ennél jobb terv nem is létezik. Ha becsajozna, még pár hétig rajta lógnának, de hamar rájukunnának.

- A lényeg nem ez. Hanem, hogy mindenkivel összehoznak, akivel csak találkozom. -

- Értem. - bólogattam hevesen.

- Szóval a lényeg, hogy szerezzek egy csajt minél hamarabb. Ha kell akkor csak egy "álbarátnőt". És mivel nem szeretnék úgy egy igazi kapcsolatot, hogy kihasználjam a lányt, ezért találnom kell egy álbarátnőt. - fejtette ki a problémát.

- Öööö. . . ez . . . fura.

- Hát . . .

- És van már jelölted? - kérdeztem és reméltem, hogy nem hallatszik ki a hangomból a kíváncsiság. Nem tudom miért, de valami vonzott benne. Ezt persze sosem mondanám el neki. Kizárt. Engem nem bűvölhet csak úgy el.

- Nincs. És ezért lehet hogy jobb lenne ha itthon maradnánk nálad, mert nem akarom, hogy azt hidd csak kihasznállak.

- Jajj én nem hiszem, de ahogy látom, akkor az sem tenne neked túl jót, ha lencsevégre kapnának minket.

- Ne értsd félre, szívesen mennék veled autós moziba. - emelte fel a kezét védekezően, de közben mosolygott.

- Nyugi. Akkor itt maradunk. - egyeztem bele.

- Köszönöm. - nézett hálásan.

Miután adtam neki egy papucsot, körbevezettem. Csak az alsó szinten, azért nem akartam elkapkodni ezt a barátság dolgot. Nagyon tetszett neki a házunk. Elmeséltem neki, hogy miért élünk a bátyámmal egyedül. Mondta, hogy nagyon sajnálja, mire én megnyugtattam, hogy a nagyiék miatt nem szomorkodik egyikünk sem, a szüleink halála pedig Dougot viselte meg jobban, mivel nekem csak kevés emlékem van róluk. Harry érezte, hogy ez nem a legjobb téma, tehát megkérdezte, hogy akkor mit nézünk. Mivel ő a vendég, ráhagytam a döntést. Megmutattam neki a DVD gyűjteményünket, mire azonnal elámult, hogy mennyi van belőlük. Hát igen, Doug nagyon oda van értük.

Amíg ő válogatott, én kimentem a konyhába és készítettem popcornt. Hamar utánam jött és felmutatott két filmet. Az egyik egy horror volt, a másik pedig a Harry Potter negyedik része.

- Ez nagy kedvencem, - emelte fel a Tűz Serlegét - ezt pedig még nem láttam. - célzott a horrorra.

- Szereted a Harry Pottert? - kérdeztem csodálkozva. Én, személy szerint, a legnagyobb rajongók közé tartozom. Még 10 éves koromban kaptam a kezembe az első részt. Egyszerűen képtelen voltam letenni. Egészen addig hozzá sem nyúltam egyetlen könyvhöz sem. Még a szaguktól is undorodtam. Viszont a varázslófiú megváltoztatta az életemet. Attól fogva egyszerűen faltam a könyveket. Igaz nem mondanám magamat olyannak aki minden könyvet elolvas. Csak akkor tud lekötni egy történet, ha pörgős, izgalmas és van benne szerelem. A rossz fiú és az ártatlan, jó kislány története. Ellenállhatatlan.

- Igen. Imádom. A kedvenc részem az első, de mivel ez tűnt a leghasználtabbnak, gondoltam, hogy te ezt jobban szereted - forgatta meg ujjai között.

- Én Potterre szavazok. Nem nagyon vagyok oda a horrorért. Azokat a bátyám nézi csak. Valójában még egy horrort sem láttam - vallottam be, és közben kiszedtem a mikróból a kukoricát és egy tálba öntöttem. Az az illat . . .

- Azt majd bepótoljuk, de akkor nézzük ezt - egyezett bele. - Egyébként ki a kedvenc szereplőd?

- A főszereplők közül Ron. Szerintem annyira jó karakter. Nem egy lángész, viszont kimondottan jól vág az esze a veszély kellős közepén. Amit tud azt alkalmazni is tudja. Nagyon hűséges barát. A mellék szereplők közül pedig a Weasley ikrek. Ők annyira viccesek és pimaszak. Őket nem lehet nem szeretni. Amikor meghalt Fred, nagyon szomorú voltam. Neked?

- Én Hermione párti vagyok. Lenyűgöznek az okos lányok. - válaszolta, miközben a borítót fixírozta.

Visszamentünk a nappaliba és betettük a filmet. Miután lekapcsoltuk a villanyt és leültünk a kanapéra, rám valami furcsa nyugtalanság és izgatottság telepedett. Képtelen voltam kényelmesen elhelyezkedni. Annyit mocorogtam, hogy kínos lett volna, ha Harry sem teszi ugyanazt. Mikor ránéztem látszott rajta, hogy ő is feszült. Egyszer véletlen összeért a lábfejünk. Mindketten megdermedtünk. Hallottam amint nagy levegőt vesz, de nem mozdul. Lassan elhúztam a lábam. Oldalra sandítottam. Harry éppen engem figyelt és arcán féloldalas mosoly játszott.

- Jó a film ugye? - kérdezte, és a hangján hallottam, hogy nehezen tudja visszatartani a nevetést.
- Aha - mosolyogtam rá mire nem bírta visszafogni és elröhögte magát. Hamar kiderült, hogy ma nem tudunk a filmre koncentrálni, tehát amikor a Tűz Serlege kidobta Harry nevét, kikapcsoltuk a Tvt és csak beszélgettünk. Mesélt arról, hogy milyen az élet ha híres, meg hogy mennyire nehéz barátnőt találnia, mert sosem tudja, hogy ki miért kedveli. Én is meséltem. Bevallottam, hogy amíg El nem kezdett el róluk, mármint a bandáról mesélni, nem igazán ismertem őket. Ennek elég egyszerű oka van. Én rockot hallgatok. Szeretem Bon Jovit, a Queent és a Red Hot Chilly Pepperst. Harry egyáltalán nem sértődött meg ezen. Valójában inkább felcsillant a szeme.
Nem tudom, hogy hogyan keveredtünk a témához, de újra szóba került, hogy ki lenne a tökéletes jelölt az álbarátnő posztjára.
- Mindenképpen olyanra van szükségem akiben megbízom és nem híres.
- Mi a baj a hírességekkel?
- Akkor kétszeres az esély a lebukásra - adta meg a nyilvánvaló választ.
- Kik vannak tehát ilyen lányok?
- Hát van egy lány. Illetve kettő. Az egyik Danielle barátnője. Nagyon kedves, meg minden, csak nehéz lenne most szívességet kérnem tőle, amikor Dan és Liam szakítottak.
- És ki a másik? - kérdeztem.
- Te - mondta egyszerűen, közben pedig az arcomat fürkészte azokkal a zöld szemekkel. Bizsergés futott rajtam át.
- Nem is ismersz csak 9 órája - nevettem fel.
- Igaz, de  most többet tudok rólad, mint bármelyik lányról. Tudod, nincs nagyon időm ismerkedni. Vannak persze régi barátaim, de velük alig találkozom.
- Ezt most akkor vegyem úgy, hogy megkértél, hogy játszam el a barátnődet?
- Végül is igen. De persze ezt nem kötelességed elfogadni - magyarázkodott hevesen - Valószínű, most azt gondolod, hogy csak kihasználtalak és nem is akartam veled filmezni - tette hozzá döbbent tekintetem láttán - Pedig nem.
- Nem, nem. Csak kicsit sokkos állapotba kerültem - motyogtam.
- Nem kell most rögtön válaszolnod . . .
- Egy feltétellel - dörzsöltem össze a tenyeremet.
- Mégpedig? - nézett rám összehúzott szemekkel.
- Elviszel a Santiago Bernabeu stadionba egy Real Madrid Barcelona mérkőzésre - ismertettem vele "követelményeimet".
- Hmmm . . . - vakarta meg a fejét töprengő arcot vágva - Áll az alku - mondta végül és kezet nyújtott.
Vigyorogva fogadtam el újdonsült barátom kezét, majd egy nagy öleléssel pecsételtük meg a szerződésünket.