Az első csókunkat még nem terveztük meg. Azt mondta majd meglep. Nem is tudom. Ha belegondolok, olyan mintha egy kicsit tetszenék neki, de lehet, hogy csak hallucinálok. Végülis ha belegondolunk, akkor ő mégiscsak egy világhírű valaki, aki szinte a világ összes lányát megkaphatná. Miért is kellenék neki én? Sajnos az semmit nem jelent, hogy engem kért meg erre a feladatra. Maximum annyit, hogy nem járna velem igazából, mivel ha akarna, akkor valódi randira hívna el. Talán butaság volt ebbe belevágni. Van egy olyan érzésem, hogy a végén nekem fog fájni . . .
Amikor Doug hazaérkezett, nem akartam neki még mesélni erről. Hamarosan úgyis megtudja, de akkor éppen nem voltam olyan állapotban, hogy beszéljek róla. Egyszerre voltam boldog és szomorú. Meghallgattam hát, hogy milyen volt a fotózás, majd együtt készítettünk vacsit. Spagetti . . . nyammi. Kajálás után én mentem aludni, mert eléggé elfáradtam. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs hogy miért.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Hallo? - szóltam bele a telefonba álmos hangon.
- Szia Em! - hallottam meg Eleanor hangját a vonal túlsó végén - Elárulnád nekem, hogy mit művelsz címlapon HARRY STYLES-val? - kérdezte számon kérőn.
- Ööö . . . Mit csinálok?
- A házatok előtt állsz vele és ő éppen puszit nyom az arcodra. Egy másikon pedig tiszta vörös fejjel mosolyogva téblábolsz az esőben -tájékoztatott.
- Neeee! Basszus! Muszáj találkoznunk. Mindent elmesélek. Fél óra múlva nálad, oké? - pattantam ki az ágyból.
- Okééé . . .
Neeee! Az nem lehet, hogy vörös fejjel mosolygok. Jézus! Ha Harry rájön, hogy bejön nekem, akkor vége. Tuti, hogy nem akar még egy cajt aki odavan érte. Ez kész. Ki kell találnom valamit.
Öltözködés közben milliónyi terv körvonalazódott a fejemben, de akkor leállítottam magamat. Majd El segít. És nem is biztos, hogy neves újság címlapjára kerültem. Egyáltalán nem tuti az sem, hogy Harry meglátja. Ugye? Ugyeee?
Lent a konyhában Douggal futottam össze. Éppen kávét főzött. Kócos haján megcsillantak a "hajnal" fényei. Mosolyogva nézett rám.
- S.O.S. hívás Eleanortól? - ismerte az El-lel közös szokásainkat. Ha korán reggel felöltözve látott ( ami ma egy világos farmer és egy vaj színű, kötött pulcsi egy masnival a mell rész felett ), tudta, hogy barátnőmhöz igyekszem.
- Igen - füllentettem, de természetesen ismer. Kicsit elkomorodott, majd így szólt:
- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz? - egy kis aggódást véltem felfedezni mindig vidám hangjában.
- Persze. Csak még nem tudom, hogy mit kellene elmondanom.
- Ééértem. Nagyjából.
- Na rohanok - lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, közben cselesen kivettem a kezéből a bögréjét és belekortyoltam. - Te vagy a legeslegjobb bátty a világ egyetemben - rebegtettem meg a pilláimat, majd már ott sem voltam. Eleanor tőlünk 5 utcára lakik. Hamar odaértem, igaz az eső így is elkapott egy csöppet. Mikor becsöngettem egy alakot láttam kiugrani egy ablakból, majd a puffanást is hallottam, amint földet ért. Ezután pár szitkozódás, majd még egy puffanás.
- Itt maradt a zoknid - hallottam El suttogó hangját. És leesett.
- Szia Emma. Gyere beljebb - eközben El anyukája kiért, hogy kinyissa a kaput.
- Csókolom Mrs. Calder. Elnézést a korai zavarásért - puffanás.
- Semmi probléma. Eleanor már szólt, hogy jössz, én pedig már a reggelit csinálom. Neked is készítettem - puffanás - Hallottad ezt?
- Mit? - tettettem az ártatlant. Puffanás.
- Hát ezt. Azt hiszem a hátsó kert felől jön - indult volna el pontosan abba az irányba, ahol Louis Tomlinson gyűjtögette éppen a ruháit.
- Jajj Mrs. Calder új virágok? - fogtam meg a karját és elkezdtem csevegni vele a most ültetett hortensiákról. Folyamatosan hátrafelé pislogtam, miközben El mamája kiselőadást tartott a különféle virágok érzékenységéről.
- Nem is tudtam, hogy szereted a virágokat - nézett rám.
- Pedig nagyon.
- Gyere, a hátsó kertben vannak még nagyon szépek - na basszus ezt hogyan oldjam meg?
- Mrs. Calder - torpantam meg - azt tetszett mondani, készített reggelit. Az a helyzet, hogy nagyon éhes vagyok, mert lóhalálában futottam. Mi lenne, ha a virágokat reggeli után tetszene megmutatni? - még szerencse, hogy miközben ezt mondtam El mamája rám nézett, így nem láthatta a kerítésen kiugró Louist.
- Rendben van. Akkor menjünk be. Szólnál El-nek? - kérdezte és már meg is feledkezett a hangokról. És remélhetőleg a virágokról is.
Gyorsan felszaladtam hát barátnőm szobájába. Nagyon szerettem itt lenni. Eleanor szobája maga volt a megtestesült nőiesség és báj . . . . akkor amikor nem maradt semmiféle nyom az esti kalandja után. A falak halványrózsaszínűek voltak, egy hatalmas franciaágy terpeszkedett a szoba közepén és egy még nagyobb gardrób nyílt belőle. Az íróasztala fehér volt és tele volt ragasztgatva post-itekkel, amikre idézetek írogatott. A kedvencem az ACT LIKE A LADY, THINK LIKE A BOSS! Azt hiszem ez nagyon igaz. Az ágya mellett volt egy éjjeli szekrény, amin könyveket tartott. Neki nem kellett annyi polc mint nekem. És természetesen az elmaradhatatlan fésülködő asztal a kilónyi sminkes cuccokkal.
- Em! - kiáltott fel, amint beléptem a szobába - Köszi, hogy megmentettél minket - ölelt meg szorosan.
- Nincs mit - nyögtem - El . . . meg . . . foj . . . tasz! - préseltem ki magamból, mire rögvest elengedett.
- Na akkor most te jössz! - vette a kezébe az újságot. Tényleg ott voltunk Harryvel. Megpuszil, beszáll az autójába, én meg vörös fejjel vigyorgok, mint a tejbetök - Erre mi a magyarázatod?
- Oké. Ülj le! - tanácsoltam. Valószínű ki fog akadni.
- Ajjajjjj . . .
- Szóval, az úgy történt, hogy . . . - kezdtem bele - . . . . és akkor azt mondta, hogy lehetnék én is az álbarátnője. Után adott egy puszit, mert remélte, hogy lefotóznak minket. Én meg teljesen belezúgtam. Mármint olyan kedves volt meg figyelmes. És az a mosoly és az a szempár - áradoztam. Ekkor rápillantottam és megláttam az arcán a jól ismert rosszallást.
- Em. Ugye tudod, hogy ez így nem lesz jó. Ő valószínűleg csak egy barátot lát benned, vagy ami még rosszabb, kihasznál. Ezt nem folytathatod -jelentette ki határozottan.
- De . . . akkor mit tegyek? Tényleg bejön.
- Mond el neki - a válasz amit könnyű mondani, de megtenni már kevésbé.
- Nem tudom. Szerintem folytatnom kell. Számít rám. Ha más nem, akkor barátok leszünk. Nekem az is elég. Jobb mint a semmi.
- Emma - jajj a teljes nevemen szólított - tudod, hogy mennyire érzékeny vagy. Egy ilyen srác ha megsért, akkor egy hónapig ki se jössz a szobádból, és majd nekem kell először kiásni téged a papírzsepi hegy alól, majd szétrúgni a barátom legjobb haverjának a seggét - nézett komolyan a szemembe. Igaza volt. Érzékeny teremtés vagyok, de talán kezelni tudom ezt a helyzetet. Mindent meg kell tennem, hogy Harry még véletlenül se jöhessen rá a titkomra. Fel kell vennem egy álarcot, ami elrejti minden gyengéd érzésemet irányába. Igen azt hiszem ez a legjobb megoldás. Act like a lady!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése