2. fejezet - Újabb világsztár

 

 

Lassan ugyan, de kezdtem feloldódni Louis társaságában. Tényleg nagyon jó fej. Iszonyat vicces és annak ellenére, hogy lenne mire, egyáltalán nem nagyképű. Ráadásul ahogy látom, El nagyon boldog mellette. Elmesélték, hogy hogyan találkoztak, meg egy csomó mindent. Annyira aranyosak együtt.

- És egyébként Doug most mennyire izgult? - kérdezte El. Ő ugyanis tudja, hogy milyen szokott lenni a bátyám egy-egy fotózás előtt. El szinte a családunk része. Olyan mintha a testvérünk lenne.

- Ááá . . . most csak az ingét nem találta. - mondtam nevetve.

- Doug a barátod? - kérdezte Louis.

- Nem, dehogy. A bátyám. - válaszoltam.

- Értem. - mosolygott. Megcsörrent a telefonja.

- Fu bocsi Harry az, egy pillanat. - mondta és felállt az asztaltól.

- Na? - kérdezte El, amint Louis halló távolságon kívülre került.

- Nem tudom elhinni. Te jó ég. Nagyon cuki és szerintem illik hozzád. - fejtettem ki a véleményemet.

- Ugyeee? - nézett csillogó szemekkel barátja felé, aki abban a pillanatban indult vissza hozzánk.

- Harry beugrik. Éppen erre járt és hát még úgysem találkozott veled. - nyomott egy puszit El homlokára.

- Szuper! Úgyis meg akartam ismerni a legjobb barátodat.

- Azt áruljátok el, hogy hogyan sikerült titokban tartanotok.

- Nem volt könnyű, de igaziból mindig olyan helyet kerestünk, ami eldugott és nems szóltunk senkinek.

- Hát igen ez annyira nem esett jól, hogy nem mondtad el nekem. - néztem legjobb barátnőmre.

- Nekem sem.  - szólalt meg egy ismeretlen hang a hátam mögött.

- Harry! Hamar ideértél. - pattant fel a székéből Louis, hogy üdvözölje a jövevényt. - Ő Eleanor, a barátnőm, ő pedig Emma, El barátnője. - mutatott be minket. Harry először El-lel fogott kezet, majd velem.

- Szia Harry vagyok. - mondta mosolyogva.

- Emma. - válaszoltam szintén mosolyogva.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- Szintúgy.

Az udvarias bemutatkozás után folytattuk a beszélgetést. Annak ellenére, hogy két hiperszuper sztár ücsörgött velem, nem éreztem magam semmiféleképpen feszélyezve. Annyira közvetlen volt mindkét srác, hogy hamar ki is ment a fejemből, hogy most jelenleg, ha tudnának erről páran, valószínűleg a halálomat kívánnák. Megnyugtató.

Vagy egy órán keresztül beszélgettünk, amikor Louis telefonja ismét csörgött. Ezúttal a menedzserül volt, hogy sürgősen menjenek az irodájába.

- Bocsi drágám, de ez fontos. Valaki megint "becsajozott". - nézett szúrósan haverja felé. - Még hazadoblak, oké?

- Persze, semmi gond.

- Akkor majd remélem még találkozunk. - köszöntek el tőlem a fiúk, El pedig mondta, hogy majd este hív.

- Jól van. Akkor sziasztok.

Kilépve a kávézóból ők balra, míg én jobbra indultam. Betettem a fülhallgatómat és elindítottam a The Cure-tól a Boys Don't Cry-t. Lassan sétáltam, mára nem volt semmi tervem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy autó lassít le mellettem. Nem is akármilyen. Egy kétszeméjes Audi. A benne ülő, leeresztette az ablakot. Ekkor vettem észre, hogy a volán mögött Harry ül.

- Szia. Ne vigyelek el? - kérdezte, amint kiszedtem a fülhallgatót a fülemből.

- Á nem kell köszönöm. Nem sietek. És egyébként sem lakom messze. - mondtam. De azért aranyos, hogy felajánlotta.

- Ragaszkodom hozzá. - mondta és az anyós ülésen áthajolva kinyitotta nekem az ajtót. Nem akartam bunkó lenni, ezért beültem mellé. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Nincs mit. Mostantól egyébként is sokat leszünk remélhetőleg együtt.

- Ezt kétlem, de azért tényleg köszönöm.

- Mit kétlessz. Lou és Eleanor nagyon egy hullámhosszon van. Szerintem ez hosszú távú lesz és mivel te vagy El legjobb barátnője . . .

- Ha így nézzük . . . - igaza volt.

- Egyébként ma mit csinálsz?

- Hát semmi különöset. Szerintem megnézek egy filmet, vagy valami hasonlót.

- Ne szívass, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te nincsen barátja. Mekkora mázlim van. - nevetett fel.

- Egy szóval nem mondtam, hogy nincs barátom. Egyébként itt balra és a harmadik ház.

- Mért van? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Nincs. - mondtam halkan. Eszembe jutott ugyanis Kyle. A volt barátom. Egy évig voltunk együtt, de mivel nem akartam lefeküdni vele, otthagyott.

- Bocsi, nem akartalak felzaklatni.

- Nem zaklattál fel. Annak már vége. - mondtam és mereven magam elé néztem. - Egyébként mit jelent az hogy megint összejöttél valakivel? Te ilyen nagy csajozó gép vagy? - emeltem rá szememet.

- Gyönyörű szemeid vannak. - nézett mélyen a szemembe.

- Szóval igen. - vontam le a következtetést.

- Nem, nem. Mármint igen flörtölősnek mondanak, de azok amik miatt az újságba kerülök, nem igaziak. Mindent csak kiforgatnak.

- Például?

- Például múltkor egy esküvőről egyszerre távoztam egy harmincas nővel és kitalálták, hogy lefeküdtem vele.

- Úúú. - húztam el a számat.

- Hát igen. Ilyen az élet. Ha igaz lenne amit írnak akkor már vagy egymillió csajt megfektettem volna.

- El tudom képzelni, milyen lehet.

- Most Paul, a menedzserünk kitalált valamit, hogy hogyan szállhatna le rólam a sajtó.

- Értem.

Fura volt, hogy egy srác, aki milliók kedvence és akit alig ismerek, nekem önti ki a szívét.

- Lenne kedved velem megnézni azt a filmet? Legalább megismerhetnénk egymást. És olyan rég nem volt egy nyugis estém. Nem randi ne érts félre. - tette hozzá gyorsan amikor kérőn néztem rá.

- Tudod mit? Legyen. - adtam be a derekam.

- Nézhetjük itt nálad is, de ha nem akarsz beengedni egy idegent, akkor persze nálam is.

- Mit szólnál akkor már egy autós mozihoz? - kérdeztem félve.

- Jajj ez szuper ötlet. Tudok is egy jó helyet, ahova kevesen járnak, de jó filmeket adnak.

- Akkor ezt megbeszéltük. Add meg a címet és akkor majd odamegyek. - vettem elő a telómat, hogy felírjam.

- Ne hülyéskedj érted jövök.

- Jajj ne fáradj. Szeretek gyalogolni.

- Ez most egy frienddate. Nem hagylak esőben kutyagolni. - mutatott ki az ablakon, ugyanis elkezdett esni. Ekkor tűnt fel, hogy már állunk. Rápillantottam az órámra. Ha jól számolok, már fél órája itt ülünk.

- Oké. Mikor?

- Ott mindig hétkor kezdődnek a vígjátékok. Mehetnénk arra.

- Oké.

- Akkor hatra érted jövök.

- Ugye nem ilyen kiöltözős hely?

- Dehogy. - nevette el magát.

- Na szerintem indulnod kéne, már rég elkéstél. - mondtam és elköszöntem majd kiszálltam a kocsiból. Megvártam amíg kikanyarodik az utcából, majd bemenekültem az eső elől a házba.