5. fejezet - Rain

Eleanor, miután kaptunk reggelit a mamájától, átjött velem, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb ruhát a mai vacsorához. Kiválasztottunk egy szűk fekete ruhát és piros kiegészítőkkel dobtuk fel. Az összhatás büszkén állíthatom, hogy elég jó lett. El szerint, ha már nem vagyok képes lemondani erről az 'idióta' dologról, ami Harryvel most köztünk van, akkor legalább nehezítsem meg a dolgát.
- Ha ennek ellen tud állni, akkor nem a mi csapatunkban játszik - szemlélte meg a végeredményt El. Ezen jó nevettünk, majd elindultunk lefelé. Mikor Doug meglátott leesett az álla. Tudta hová készülök, mert mikor hazaértem elmondtam neki mindent. Nagy bánatomra barátnőm pártját fogta. Viszont az én magyarázatomat is elfogadta, miszerint az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.
- Ez aztán nem semmi hugi! - vigyorgott - Örülnék, ha a szüzességedet nem ma vesztenéd el.
- Mi van?? Tudod, hogy nem is járunk, most mit szívatsz? - kérdeztem nevetve. Doug szorosan magához vont és megdörzsölte a hátamat. Olyan jó ölelése van. Gondoskodó. Például ez a szüzesség dolog. Nagyon vigyáz rám én pedig hallgatok is rá. Ezért sem feküdtem le az eddigi barátaim egyikével sem. Ráadásul El is csak Louisszal vesztette el ... na a lényeg a lényeg, nála jobb testvért keresve sem találhatnék.
- Na nekem lépnem kell - jelentette ki barátnőm - még találkozom Louval.
Gyorsan kibontakoztam a bátyám öleléséből és kikísértem. Kint még megígértette velem, hogy csak egy rövid csókot engedélyezek, és hogy nem ájulok el. Ezek után még a fülem mögé simított egy tincset, majd elindult. Néztem távolodó alakját, de végül bemenekültem a házba, mert kicsit hideg volt.

Mikor Harry megérkezett, Doug nyitott ajtót és betessékelte. Mint férfi a férfival, közölte, hogy nehogy bántani merjen, mert akkor bajok lesznek. Szegény srác ott bólogatott és mintha egy kicsit rémült lett volna. De csak egy csöppet. Mikor végre elindulhattunk megnyugodtam. Végre nem piszkálja őt Doug.
Kint kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd ő is beült és beindította a motort.
- Nagyon csinos vagy ma - dicsért meg - Bent nem mertem mondani, nehogy a tesód arra gyanakodjon, hogy csak le akarlak fektetni.
- Köszönöm! - mondtam szinte suttogva, ugyanis látványa letaglózott. Fekete farmer, egy világoskék ing és egy mellény volt rajta. A haja összevissza állt, ami nagyon szépen keretezte az arcát. Mintha egy divat magazinból lépett volna elő. Márpedig, ha ez engem lenyűgöz, annak ellenére, hogy nap mint nap találkozom modell srácokkal, akkor az már jelent valamit. Már büntetendően jól nézett ki - Bocsi Doug miatt, nem szokott így viselkedni - mentegetőztem.
- Semmi - nevette el magát - és hogy telt a napod? Hallom megmentetted Louist - nézett rám egy pillanatra, de aztán vissza is fordult az út felé.
- Hát igen. Nem volt egyszerű, de megoldottam. Most El mamája nagy virág fanatikusnak tart.
- Szívesen ott lettem volna - vigyorgott, mire kivillantak tökéletesen fehér fogai.
- És te? - kérdeztem félénken.
- Semmi extra. Voltam egy fotózáson és felköszöntöttem Simont.
- Tényleg semmi extra - mondtam szarkazmussal a hangomban.
- Jó tényleg, nem mindennapi, de ez még átlagos volt a többi napomhoz képest.
Ezek után mivel megkérdeztem, hogy milyen egy napja, amikor nem 'átlagos', elmesélte, hogy mennyi mindenre kell odafigyelnie, mennyi munka mire felvesznek egy dalt vagy hogy egy reggeli showba bemenni az milyen, meg igazából mindent.
Hamarosan megérkeztünk az étterembe. Nem volt valami puccos hely, úgyhogy az öltözékemmel nem lőttem mellé. Persze ne egy lepukkant kajáldára gondoljatok, hanem egy olyan átlagos dologra. A pincér egy eldugott sarok boxba vezetett minket, majd felvette a rendelésünket.
- Azt hittem, szét akarod kürtölni a kapcsolatunkat - mondtam és kezemmel idéző jeleket rajzoltam a levegőbe.
- Ha arra gondolsz, hogy nem az ajtó mellett ülünk, akkor a válasz egyszerű. Ha normális lenne ez a randi, akkor ide ültünk volna - fejtette ki a szerinte nyilvánvaló dolgot. Ha tudná ezekkel a szavakkal mekkora fájdalmat okozott . . . Méghogy ha normális randi lenne.
- Értem - mondtam és lesütöttem a szememet. Nem akartam, hogy lássa benne a csalódottságot.
- Na mesélj nekem magadról.
- Mit? - kérdeztem, mert őszintén meglepett a kérdése. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmiről fogunk beszélgetni.
- Bármit.
- Mi lenne, ha egyet kérdeznél te, majd egyet én? - ajánlottam. Nehogy már csak én beszéljek magamról.
- Oké. Kezdheted.
- Kutya vagy macska?
- Macska. Mi a kedvenc színed?
- Kék - erre akaratlanul is elpirultam, ugyanis kék volt a szemem - Miért pirultál el? - tette fel a következő kérdést, miközben átnyúlt az asztal felett és a mutatóujjával felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Az érintése hatására kirázott a hideg. A pillantása összefonódott az enyémmel és fogva tartotta.
- Ne csináld ezt - dőltem hátra, de nem tudtam oldalra fordítani a tekintetemet. Egyszerűen vonzottak azok a zöld szemek.
- Mit? - kérdezte, miközben ajkán kaján mosoly játszott - Nem csinálok semmit.
- De igen. Úgy nézel.
- Hogy? - kérdezte és láttam, hogy jól szórakozik rajtam.
- Mindegy hagyjuk. Szereted az esőt? - tettem az asztalra a kezemet, de még mindig nem fordítottam el a fejemet.
- Igen. Nagyon romantikusnak találom.  Akkor a legjobb csókolózni. Bár még nem volt egyetlen igazi csókom sem az esőben. Mármint olyan lánnyal akit igazán kedveltem volna. Te?
- Elmegy.
Nagyon sokat kérdezett. Én pedig ugyanannyit. Ha lehet még jobban elcsavarta a fejemet. Teljesen olyan volt, mintha egy valódi randin egy átlagos sráccal lettem volna. Ritkán éreztem, hogy ennyire kedvelnék valakit, akivel épphogy három napja ismerjük egymást.
Mikor kihozták a kaját / Harrynek fish 'n' chips, nekem pedig rántott sajt rizzsel/ Harry mindenféleképpen meg akarta velem kóstoltatni a sült krumpliját úgy hogy megetet. Ezek után természetesen én is megetettem őt az én rántott sajtommal. Mivel finom volt mind a kettő eldöntöttük, hogy a felénél cserélünk és a másik kajáját is megesszük. Befejeztük az evést és úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy bent üldögélnénk, kimegyünk sétálni. Igaz éppen besötétedett, de ez minket nem zavart. Elindultunk az utcán majd egy térre jutottunk ahol egy szökőkút állt kivilágítva, mellette több pad. Leültünk az egyikre, majd folytattuk a beszélgetést, most a zenéről. Ki mit szeret, meg ilyesmik.
- Én rock rajongó vagyok - mondtam egyszerűen.
- Én is imádom, de a poppot is.
- Vicces lenne, ha nem szeretnéd.
- Igaz az lenne, de az is ha te nem, ugyanis a barátod pop-star, csak hogy tudd.
- Ja igen, benne van valami bandában. Valami One izé. Mindegy is - vontam meg a vállamat nemtörődömséget tettetve.
- Igen? Valami One izé? - vonta fel a szemöldökét és az arcán megjelent egy új  kifejezés. Olyan ismerős volt.
- Aha. És öten vagy hatan vannak azt hiszem - húztam az agyát, mire felállt. Ekkor jöttem rá, hogy mikor van egy embernek ilyen arckifejezése. Ha valamire készül. Márpedig Harry készült valamire. Szemvillanásnyi idő alatt felkapott a padról az ölébe. A lendülettől leestek a cipőim, én pedig elkezdtem rúgkapálni, de erősen kapaszkodtam a nyakába, nehogy leessek. Harry megindult a szökőkút felé. Azonnal el kezdtem sipítozni, hogy nehogy be merjen dobni. Közvetlenül a szökőkút előtt megállt és lerúgta a cipőjét, majd valahogy a zokniját is leügyeskedte. Belépett a vízbe. A fekete farmerjét hamar átáztatta a neki bokáig érő víz.
- Mi a neve annak a bandának? - kérdezte, mikor letett a vízbe úgy, hogy szemben álljak vele. A kezeimet az oldalamhoz szorítva tartotta.
- One Exeption - kezdtem mire a következmény az lett, hogy leszedte rólam a blézeremet és kiejtette a kút mellé - mi ez? Vetkőztetsz?
- Nem, de így jobban áll ez a ruha - mondta egyszerűen - szóval?
- Oké. One Direction - adtam fel.
- Ugye, hogy tudod? - kérdezte olyan hangsúllyal, hogy muszáj volt rá néznem. Az arca csak pár centire volt az enyémtől. Kicsit közelebb húzott magához a kezemnél fogva, így már teljesen hozzápráselődtem a testéhez. Mindeközben az ajkaimra szegezte a pillantását. - Megcsókolhatlak? - kérdezte rekedtes hangon, amire nem tudtam válaszolni, csak egy cseppet közelítettem az ajkaihoz jelezve szándékomat. Vette az adást, ugyanis lassan előrehajolt és ajkait az enyémekre tapasztotta lágyan. Egy rövid csók után kicsit eltávolodott. A szemembe nézett. Én meglepetten néztem vissza rá. Az a rövid csók nem csak egy szimpla játszukelhogyabarátnőmvagy típusú csók volt. Ez egy nagyon igazi volt. Lassan ismét megcsókolt, de most hosszasan. Mintha egy mesebeli világban lebegnék. Ennek az idilli pillanatnak csak az vetett véget, hogy egy hatalmas mennydörgés után ránk szakadt az ég. Harry elmosolyodott és mintha semmi  nem történt volna még közelebb húzott magához. Elengedte a kezemet és a derekam köré fonta az övéit, én pedig a nyaka köré. Ki tudja meddig álltunk ott így? Viszont amikor egy fényképezőgép kattanását hallottuk, meg azonnal szétrebbentünk. Harry mérgesen elkezdte összeszedni a cuccainkat, ám én meg sem bírtam mozdulni, csak álltam az esőben és néztem azt a fiút, aki elrabolta a szívemet.