7. fejezet - Conor Maynard

Conor Maynard

Szombat. Igen ma van a koncert. Szerencsére Eleanor mindig segít kiválasztani a ruhámat, mint mindig. Lehet, hogy úgy tűnhet, analfabéta vagyok a ruhák terén, de most tényleg szükségem volt a segítségére. Egy hátul mélyen kivágott csipkés vaj színű darabot választottunk és hozzá egy gyönyörű magassarkút. A hajamat begöndörítettük és pár tincset felcsatoltunk.

- Gyönyörű vagy! - jött be a szobámba Doug és óvatosan magához ölelt. Azt hiszem nekem van a világon a legjobb bátyám - Jön értetek Louis ugye?
- Igen - válaszolta a kérdésre barátnőm, miközben a tükör előtt állva megigazította a ruháját. Egyszerűen csodálatosan nézett ki.
Lementünk a konyhába, hogy ott várjuk Louist, aki hamarosan megérkezett. Gyorsan ittam egy pohár vizet, hogy oldjam a feszültséget magamban, majd elindultunk kifelé. Louistól mindketten nagyon sok bókot kaptunk, tehát Eleanor megnyugodott, hogy nem vitte túlzásba az öltözködést. A kocsiút egyébként csendesen telt. Louis csak annyit mondott arról a lányról, aki most Harry barátnője, hogy semmit nem tud arról, hogy csak egy álbarátnő. Azért ez kegyetlenség nem? Még nem ismertem a lányt, de megsajnáltam. Azonban ez a sajnálat, csak addig tartott, amíg nem találkoztam vele. Amikor megérkeztünk a stadion hátsó bejáratán keresztül, éppen Harrybe és újdonsült barátnőjébe, Serenaba botlottunk. A lány egy modell volt. Le sem tagadhatta volna. Hosszú lábak, szőke haj, kifogástalan arcbőr és nem mellesleg nagy mellek. Teljesen olyan, akivel lehetetlen versenyezni. Éppen Harry csokor nyakkendőjét igazgatta, majd magához húzva megcsókolta. Ekkor Harry kinyititta a szemét a csókjuk kellős közepén és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle, de nem is akartam. Tudtam, hogy a lány egyáltalán nem érdekli, de akkor sem fog vele szakítani. Mindegy is. Egy széles mosolyt küldtem felé,  majd követtem Eleanort, aki elindult a többi srác felé. Niall, Liam és Zayn. Velük még nem találkoztam. Nagyon kedvesen köszöntöttek és rögtön úgy kezeltek, mintha már évek óta jóban lettünk volna. Lassan Harry is odajött nyomában azzal a szőke ciklonnal, aki egy pillanatra sem engedte el.
- Hali! - köszöntött minket és megölelte Louis, majd Elt, végül pedig hozzám fordult - Sajnálom - suttogta a fülemben, miközben átölelt.
- Mit? - kérdeztem teljes értetlenséget tettetve, mikor elengedett. Meglepődve nézett rám, majd az ajtó felé kapta a fejét.
- Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt?
Mindenki kíváncsi volt, hogy ki húzta fel Harryt, ezért arra felé fordultunk amerre ő is nézett. Egy magas szőke srác állt az ajtóban és egy személyzeti taggal beszélgetett. Azonnal felismertem. Conor Maynard állt az ajtóban egy gitártokkal a kezében. Ő volt az egyetlen ilyen tinisztár, akit nem Eleanor erőszakolt rám, hanem tényleg szerettem. Mármint a zenéjét. És persze a külseje is . . . na értitek.
- Nem mondta Paul? Ő lép fel előttünk - világosította fel Zayn a barátját.
- De mindenki tudja, hogy nem bírom - fakadt ki, mire Serena azonnal elkezdett neki duruzsolni.
Én még mindig Conort néztem, aki felnézett a papírokból és egyenesen a szemembe nézett. Elmosolyodott, mire gyorsan elkaptam a tekintetemet.
- Öt perc a kezdésig Conor! - kiabálta egy öblös férfi hang, majd megjelent a hozzá tartozó ember is. MInt kiderült ő volt Paul. Aki elvette tőlem ŐT. De hogy őszinte legyek, nem tudtam rá haragudni, ugyanis egy nagyon szimpatikus ember állt meg mellettünk.
- Megyek - válaszolta az említett srác és elindult a színpad felé, azaz felénk - Sziasztok - köszönt kedvesen és mindenkivel kezet fogott, igaz Harry vonakodott viszonozni azt, de Louis megbökte, tehát nem volt más választása. Bemutatkozott nekünk is.
- Conord Maynard - fordult végül hozzám és mosolyogva kezet nyújtott.
- Emma Rosewood - mosolyogtam vissza.
- Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintén.
- Na Conor azt hiszem menned kell - kocogtatta meg a vállát Harry, mire Conor megfordult és mintha bűntudat villant volna a szemében. Ezt furcsállottam, de nem nagyon törődtem vele, inkább Harry tekintetét figyeltem, aki haragosan nézett Conor szemébe - Akkor majd még remélem tudunk beszélni és jobban megismerni egymást - fordult vissza hozzám, majd elindult a színpad felé és nemes egyszererűséggel felsétált rá. Hatalmas üdvrivalgás és sikítás hallatszott. Azonnal közelebb mentem, hogy lássam a fellépését. A Vegas Girllel kezdett, majd a Can't say no következett. Miután az utolsó szám is, a Turn Around befejeződött, lejött a színpadról. Mindezt olyan természetességgel, hogy én csak lestem. Elhaladt mellettem és közben a kezembe nyomott egy plüss maci, amit a színpadra dobtak fel neki. I Love You felirat villogott a maci pólóján. Elnevettem magam, de azért eltettem.
- Akkor most jöttök ti fiúk - szólt Paul.
A fiúk elkezdtek ugrálni egy kicsit, hogy kirázzák magukból a feszkót, ahogy Niall fogalmazott. Miután a színpadon egy alaktalan hang bejelentette a fiúkat felmentek a színpadra. Egyenként, miközben a hang a nevüket harsogta.
- Liam Payne! - Liam felfutott a színpadra és hatalmas sikolyok közepette köszöntötte a közönséget - Zayn Malik - a barna hajú srác a szőke melírral következett - Niall Horan - az ír srác, aki miközben elhaladt mellettem, a kezembe nyomott egy félig megevett csokit egy "megfognád egy pillanatra" kíséretében - Louis Tomlinson - Lou nyomott egy csókot El szájára majd felszaladt ő is a színpadra - Harry Styles - Harry lazán indult el a színpad felé, de egy pillanatra megállt mellettem, mintha megigazítaná a zakóját - bárkit választhatsz csak Conort nem - jelentette ki, majd kilépett a közönség elé és az eddigieknél sokkal nagyobb sikítás ordítás kezdődött és addig nem fejezték be amíg a fiúk el nem kezdtek énekelni.
Mégis mi az, hogy bárkit választhatok, csak őt nem? Egyáltalán hogy jön ő ehhez? Neki nincs hozzá semmi köze. És miből gondolja, hogy nekem kell Conor. Nekem nem ő kellene. De kedvesnek tűnik és miért ne beszélgethetnék vele?
A fellépés közben folyamatosan Harryt figyeltem. Ahogy elvarázsolta a lányokat egyetlen pillantásával, ahogy a szólói közben nézett egyes emberekre és ahogy ide-ide nézett a szemembe.
- Szia megint - került a hátam mögé Conor, aki most ért vissza az öltözőjéből.
- Szia - fordultam felé ezzel elszakítva a szemem Harrytől - köszönöm a macit.
- Nincs mit. Hogy tetszett az előadás?
- Hát, nem volt rossz.... - nevettem.
- Köszi. Igyekeztem.
- Tényleg tetszett ám.
- Oké. Akkor megnyugodtam.
- Bocsi, de nem tudtam nem észrevenni a Harry és a közted lévő khm.... ellentétet....
- Ó igen. Hát az egy hosszú történet. Mit szólnál egy kávéhoz holnap és akkor elmesélhetném - ajánlotta fel. Bátor srác. Tetszik.
- Most nincs időd?
- Sajnos mennem kell. De mindenképpen szeretném elkérni a számodat.
- Persze - odaadta a telóját én pedig bepötyögtem az elérhetőségemet.
- Gyere egy kép - karolt át és magunk elé tartva a kamerát készített egy képet - Szuper lett - szemlélte meg a művét - Akkor holnap majd találkozunk. Nagyon örültem, hogy megismerhetlek - köszönt el egy öleléssel, majd a többiektől is végül rám kacsintott és kisétált az épületből.

- Gyere! - ragadta meg a karomat Harry és elkezdett magával húzni egy öltöző felé.
- Mit akarsz? - próbáltam ellenállni, de sokkal erősebb volt mint én. Képtelenség, gondoltam, hogy ne vegyék észre amit csinál, pedig nem vették észre. Még Serena sem. Pedig ő aztán kereste csak egyszerűen olyan gyorsan vágtatott velem végig Harry a folyosókon, hogy lehetetlen volt meglátnia. Talán ebben mintha Louis is segített volna neki, mivel valahogy állandóan takart minket. Egy kis öltözőbe vitt be, ami egyébként egy személyes volt. Alig fértünk el. Szorosan a falnak préselődtünk mindketten.
- Kértem, hogy csak őt ne.
- De miért? Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel beszélgetek.
- Semmi csak szeretném, hogy tudd, ő nem az akinek látszik.
- Miért ki?
- Ez hosszú történet.
- Ő is ezt mondta.
- Láttam, hogy megadtad a számodat neki. Randiztok?
- Igen. Holnap - bólintottam.
- Miért teszed ezt? Féltékennyé akarsz tenni? - lebuktam. Tudja. Nem baj. Tartom magam a tervemhez, miszerint be nem ismerem az iránta érzett vonzalmamat.
- Dehogy is. Te neked most van egy csodálatos barátnőd. Foglalkozz vele. Menj és csókolgasd, ölelgesd..... - a mondatot nem tudtam befejezni, mert ekkor a falnak nyomott és megcsókolt. Szenvedélyesen. Nem olyan volt ez mint a Serenaval való csókja. Itt nem nyitotta ki a szemét, biztosan tudom. Éreztem - Szerinted az a csók nem jelentett nekem semmit? - lihegte miután abbahagyta a csókot. Most döntenem kellett. Itt volt a lehetőség, hogy megszerezzem magamnak, de örökké kétségek között kellene élnem mellette. De betarthatom a magamnak tett ígéretemet és nem vallom be az érzéseimet. De akkor lehetek valaha is boldog - Sokat kell ezen gondolkoznod - húzódott el tőlem.
- Nem tudom erre most mit mondjak?
- Hogy nem mész el a randira.
- Téged csak ez érdekel? - akadtam fenn a kérésén.
- Nem. Szeretnék veled lenni, de nem lehet. A karrierem mindennél fontosabb jelenleg.
- Akkor hívj fel ha már elég bátor leszel - mondtam és otthagytam.

6. fejezet - Was it a short story?

Harry Styles és barátnője, Serena Winhaus - BBC

- Gyere már Emma! - szólt rám Harry, mikor észrevette, hogy még mindig a szökőkútban ácsorgok. Kissé megrezzentem, de hamar felfogtam, hogy most sietünk. Nem akarja, hogy sok fénykép készüljön rólunk. Ugyanis egyre több és több paparazzi jelent meg körülöttünk és fényképezett minket. Gyorsan kikászálódtam a kútból, összeszedtem a blézeremet, majd a cipőim keresésére indultam, de azokat már Harry felvette. Belebújtam a blézerbe, ugyanis az a melegség, ami a csók közben járt át, nem volt már sehol. Harry átkarolt és elkezdett az autó felé terelni.

Gyorsan beszálltunk, majd már indultunk is. Annak érdekében, hogy ne tudjanak megtalálni minket, nagy kitérőt tettünk. Igaz nem értettem teljesen, hogy miért, mivel úgyis tudják már, hogy hol lakom. Mint később kiderült az ok egyszerű.

- Szakítanunk kell - jelentette ki Harry hosszas hallgatás után.

- Nem is járunk - válaszoltam, de nem néztem rá. Nem mertem. Először is a csók miatt. Nem az első volt az ok, hanem a második. Nekünk nem így kellett volna csókolózni. Ebben érzések voltak. Mindkét részről. Legalábbis nekem úgy tűnt. A másodszor pedig, a hangjában csendülő szomorúság miatt. Olyan érzést keltett bennem, mintha tényleg sajnálná.

- Tudod, hogy értem.

- Persze - suttogtam.

- Ez nem miattad van - kezdte a sablonos szöveget - hanem, mert megtiltották. Paul ma hívott, hogy megtalálta a tökéletes álbarátnőt számomra. Én természetesen mondtam, hogy már megkértelek rá, de erre ő azt mondta, hogy szó sincs róla. Ez most szerinte kimondottan fontos, hogy egy olyan lánnyal jöjjek össze aki a mi körünkben forog - magyarázkodott.

- A ti körötökben? - húztam fel a szemöldökömet, és végre ránéztem. Ekkorát még nem csalódtam emberben, az biztos. Mi az, hogy az ő körükben? El van tájolva.

- Tudod, hogy értem - szólt halkan, miközben mereven bámulta az utat.

- Nem, nem értem. Megtennéd, hogy elmagyarázod?

Hallgatás.

- Hát jó. Nem kell elmondanod - fújtam ki a levegőt mérgesen és tüntetőleg az ablak felé fordultam. Ekkor vettem észre, hogy már a házunk előtt állunk.

- Most ha lehet, ne viselkedjünk úgy mint az ovisok kérlek.

- Én nem viselkedem úgy! Aki itt óvodás az te vagy. Kit irányít egy másik ember? Hát nem engem. Tudod, lehet, hogy nem élek a te világodban, de legalább szabad akaratom van - vágtam hozzá, majd kiugrottam a kocsiból és befutottam a házba. Még hallottam Harry hangját, amint a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. Nagyon megbántott és még csak nem is kért elnézést.

Bent a házban még kikukucskáltam az ablakon és éppen elkaptam, amikor dühösen belerúgott a kocsija kerekébe, majd beszállt és elhajtott.
A ház sötét volt és halk. Doug valószínű elment a haverjaihoz. Lassan mozogtam, mert még friss volt az érzés. Lekínlódtam magamról a cipőmet és elindultam felfelé. A szobámban egyenesen ledőltem az ágyamra és meg sem moccantam. Valószínű el is aludtam volna pár perc alatt, de megszólalt a telefonom. Kitapogattam a kis retikült amit magammal vittem az estére és előhalásztam a mobilt. Ránéztem a kijelzőre és reménykedtem benne, hogy Harry lesz, de El volt az.
- Szia! - szóltam bele.
- Emma! - hallottam szomorú hangját.
- Gyorsan terjednek a hírek abban a világban... - motyogtam.
- Mi? - kérdezte meglepetten.
- Nem akarsz ma itt aludni? - kérdeztem reménykedve, ugyanis nagy szükségem lett volna egy barátnőre, hogy kibeszéljem magamat.
- Persze, ott alszom. Egy olyan 20 perc és ott vagyok - egyezett bele. Gyorsan elköszönt, hogy akkor elkészülhessen. Addig én letusoltam és belebújtam Doug egyik régi mackónadrágjába, felvettem egy toppot, majd átsétáltam a tesóm szobájába és kiválasztottam az egyik pulcsiját. Ha szomorú vagyok és nincs velem, akkor mindig felveszem egy-egy ruhadarabját, mert így olyan érzés mintha a karjaiban tartana.
Szerencsére El hamar ideért. Éppen a pulcsit vettem fel, amikor megszólalt a csengő. Lesiettem az ajtóhoz és gyorsan kinyitottam. El állt ott, nyomában Louis. El egy rakat filmet tartott a kezében.
- Jajj basszus ma ti.... - kezdtem, de Louis belém fojtotta a szót.
- Nyugi van! Semmi gond. Megértem, hogy most szükséged van Eleanorra. Én meg asszem megyek és beszélek Harry fejével - nyugtatgatott.
- Kérlek el ne mond neki, hogy... - néztem rá esdeklődő pillantással, remélve, hogy érti a be nem fejezett mondatomat.
- Hogy bejön neked? Dehogy mondom - nevetett és megölelt majd El-t megcsókolta és utána elment.
- Na akkor három lehetőség lett volna, ebből a szomorút elvetettem, így maradt a horror és a Testcsere Ryan Reynoldssal - lépett be a házba El, miközben a filmeket nézegette. Hálásan néztem rá, amiért rám áldozta a napját.
- Legyen Ryan Reynolds.
Pattogtattunk kukoricát, majd elkezdtük a filmet. El nem kérdezett semmit, tudta, hogy előbb utóbb ki fogok fakadni és magamtól elmondok mindent. Ez a perc a film felénél érkezett el. Barátnőm gyorsan leállította, hogy be tudjuk majd fejezni és türelmesen meghallgatta a mondanivalómat. Egyszer sem mondta, hogy én megmondtam, inkább csak szorosan megölelt és vigasztalt. Azt mondta, hogy el kell mennem a hétvégi koncertjükre, hogy megmutassam Harrynek, nem jelentett semmit az, hogy csak úgy lapátra tett. Ha nem mennék el, akkor azt hinné, hogy miatta vagyok ilyen rossz állapotban, pedig azt sosem tudhatja meg. Legalábbis még nem, amikor ilyen sebezhető vagyok. Eleanor szerint valószínű ott lesz az a lány is akit helyettem választott. Mindenféleképpen magamra kell vonnom a figyelmét, de úgy hogy ne legyen sok. Úgy kell majd viselkednem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
A film után felmentünk a szobámba és csak beszélgettünk tovább. Direkt nem hoztuk szóba Harryt. Beszélgettünk helyette Louis és El kapcsolatáról, hogy mennyire kedves, meg megértő. Beszélgettünk a suliról, ugyanis már csak négy nap és vége az őszi szünetnek.
Beszélgetés közben kifestettük egymás körmét és uborkás pakolást is csináltunk. Elég vicces volt. Sokat nevettünk. Nagyon jó érzés tudni, hogy van egy olyan ember a bátyámon kívül, akire mindig számíthatok.

Másnap

- Köszi még egyszer, hogy átjöttél - öleltem meg legjobb barátnőmet.
- Tudod, hogy bármikor - mosolygott, majd elindult a rá várakozó kocsi felé. Louis, aki a volán mögött ült, intett én pedig mosolyogva vissza intettem, majd bementem. Mivel nem volt semmi dolgom, gondoltam kicsit TV-t nézek. Fogtam egy pohár vizet és leültem a nappaliban a bőr kanapéra, majd bekapcsoltam a készüléket.
- Harry Stylesra rátalált a boldogság? A minap egy lánnyal látták csókolózni egy szökőkútban, majd sietősen távoztak a popstar kocsijában. Az esetről maga Harry STyles nyilatkozott nekünk.
- Igen, azt hiszem megtaláltam a különleges lányt, akire vártam. A neve Serena és már fél éve együtt vagyunk - nyilatkozta a One Direction legfiatalabb tagja.
- Ezzel a nyilatkozatával tisztára mosta a nevét. Biztosan állíthatjuk,hogy semmilyen kapcsolat nem fűzte hozzá az idősebb nőkhöz, akikkel a sajtó összehozta az elmúlt fél év alatt....
Muszáj volt kikapcsolnom a TV-t, mert képtelen voltam felfogni, hogy ekkora hazugságot képes kerekíteni egyetlen csókból, ami egyébként velem esett meg. Semmilyen Serena nem volt abban a szökőkútban, csakis én.
Hogy ne kelljen még egyszer belebotlanom Harrybe, inkább előszedtem a kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem. A Garabonc egy teljesen független lányt fest le, ezért is tartozik a kedvenceim közé. Éppen belemerültem az olvasmányba, amikor Doug hazaérkezett. Szomorú szemekkel nézett rám.
- Sajnálom - mondta, majd szorosan magához ölelt. Természetesen nem hagyhatta, hogy hugicája punnyadjon, úgyhogy inkább leült velem társasozni. Igen, társasozni. Lehet, hogy már a korunkhoz képest kicsit nagyok vagyunk a Ki nevet a végén?hez, de mi mindig is szerettünk játszani. Két nagyra nőtt gyerek, szokta mondani El mamája, amikor áthívnak magukhoz a családi vacsorákra.
- Szóval akkor szakítasz ezzel a sztárságos dologgal?
- Nem igazán mondanám. El és Louis kapcsolata nagyon stabil és én sem szeretném ha véget érne, tehát valószínű még sokat fogom látni, de El azt mondta viselkedjek úgy, mintha mim sem történt volna.
- Ha jól sejtem akkor a cél, hogy pokollá tedd Harry életét a jelenléteddel - nevetett fel jóízűen.
- Neeem. Én csak elmegyek a koncertekre Eleanorral és nagyon kedves leszek vele.
- És kicsíped magad, hogy le se tudja venni rólad a szemét. Ja és ha akad valami egészen helyes srác, akkor féltékennyé teszed. Ismerem ám a női logikát.
- Ezt miből gondolod?
- El tanácsolta nem? Elég régóta ismerem...
- Oké, de nem igaz. Csak azt sugárzom, hogy nem érdekel, hogy mit tett.
- Te tudod, de ugye tudod, hogy most kaptál ki. Szóval MUHAHHHAAA! - nevetett ki, miután bejuttatta a házba a negyedik bábuját is.

5. fejezet - Rain

Eleanor, miután kaptunk reggelit a mamájától, átjött velem, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb ruhát a mai vacsorához. Kiválasztottunk egy szűk fekete ruhát és piros kiegészítőkkel dobtuk fel. Az összhatás büszkén állíthatom, hogy elég jó lett. El szerint, ha már nem vagyok képes lemondani erről az 'idióta' dologról, ami Harryvel most köztünk van, akkor legalább nehezítsem meg a dolgát.
- Ha ennek ellen tud állni, akkor nem a mi csapatunkban játszik - szemlélte meg a végeredményt El. Ezen jó nevettünk, majd elindultunk lefelé. Mikor Doug meglátott leesett az álla. Tudta hová készülök, mert mikor hazaértem elmondtam neki mindent. Nagy bánatomra barátnőm pártját fogta. Viszont az én magyarázatomat is elfogadta, miszerint az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.
- Ez aztán nem semmi hugi! - vigyorgott - Örülnék, ha a szüzességedet nem ma vesztenéd el.
- Mi van?? Tudod, hogy nem is járunk, most mit szívatsz? - kérdeztem nevetve. Doug szorosan magához vont és megdörzsölte a hátamat. Olyan jó ölelése van. Gondoskodó. Például ez a szüzesség dolog. Nagyon vigyáz rám én pedig hallgatok is rá. Ezért sem feküdtem le az eddigi barátaim egyikével sem. Ráadásul El is csak Louisszal vesztette el ... na a lényeg a lényeg, nála jobb testvért keresve sem találhatnék.
- Na nekem lépnem kell - jelentette ki barátnőm - még találkozom Louval.
Gyorsan kibontakoztam a bátyám öleléséből és kikísértem. Kint még megígértette velem, hogy csak egy rövid csókot engedélyezek, és hogy nem ájulok el. Ezek után még a fülem mögé simított egy tincset, majd elindult. Néztem távolodó alakját, de végül bemenekültem a házba, mert kicsit hideg volt.

Mikor Harry megérkezett, Doug nyitott ajtót és betessékelte. Mint férfi a férfival, közölte, hogy nehogy bántani merjen, mert akkor bajok lesznek. Szegény srác ott bólogatott és mintha egy kicsit rémült lett volna. De csak egy csöppet. Mikor végre elindulhattunk megnyugodtam. Végre nem piszkálja őt Doug.
Kint kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd ő is beült és beindította a motort.
- Nagyon csinos vagy ma - dicsért meg - Bent nem mertem mondani, nehogy a tesód arra gyanakodjon, hogy csak le akarlak fektetni.
- Köszönöm! - mondtam szinte suttogva, ugyanis látványa letaglózott. Fekete farmer, egy világoskék ing és egy mellény volt rajta. A haja összevissza állt, ami nagyon szépen keretezte az arcát. Mintha egy divat magazinból lépett volna elő. Márpedig, ha ez engem lenyűgöz, annak ellenére, hogy nap mint nap találkozom modell srácokkal, akkor az már jelent valamit. Már büntetendően jól nézett ki - Bocsi Doug miatt, nem szokott így viselkedni - mentegetőztem.
- Semmi - nevette el magát - és hogy telt a napod? Hallom megmentetted Louist - nézett rám egy pillanatra, de aztán vissza is fordult az út felé.
- Hát igen. Nem volt egyszerű, de megoldottam. Most El mamája nagy virág fanatikusnak tart.
- Szívesen ott lettem volna - vigyorgott, mire kivillantak tökéletesen fehér fogai.
- És te? - kérdeztem félénken.
- Semmi extra. Voltam egy fotózáson és felköszöntöttem Simont.
- Tényleg semmi extra - mondtam szarkazmussal a hangomban.
- Jó tényleg, nem mindennapi, de ez még átlagos volt a többi napomhoz képest.
Ezek után mivel megkérdeztem, hogy milyen egy napja, amikor nem 'átlagos', elmesélte, hogy mennyi mindenre kell odafigyelnie, mennyi munka mire felvesznek egy dalt vagy hogy egy reggeli showba bemenni az milyen, meg igazából mindent.
Hamarosan megérkeztünk az étterembe. Nem volt valami puccos hely, úgyhogy az öltözékemmel nem lőttem mellé. Persze ne egy lepukkant kajáldára gondoljatok, hanem egy olyan átlagos dologra. A pincér egy eldugott sarok boxba vezetett minket, majd felvette a rendelésünket.
- Azt hittem, szét akarod kürtölni a kapcsolatunkat - mondtam és kezemmel idéző jeleket rajzoltam a levegőbe.
- Ha arra gondolsz, hogy nem az ajtó mellett ülünk, akkor a válasz egyszerű. Ha normális lenne ez a randi, akkor ide ültünk volna - fejtette ki a szerinte nyilvánvaló dolgot. Ha tudná ezekkel a szavakkal mekkora fájdalmat okozott . . . Méghogy ha normális randi lenne.
- Értem - mondtam és lesütöttem a szememet. Nem akartam, hogy lássa benne a csalódottságot.
- Na mesélj nekem magadról.
- Mit? - kérdeztem, mert őszintén meglepett a kérdése. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmiről fogunk beszélgetni.
- Bármit.
- Mi lenne, ha egyet kérdeznél te, majd egyet én? - ajánlottam. Nehogy már csak én beszéljek magamról.
- Oké. Kezdheted.
- Kutya vagy macska?
- Macska. Mi a kedvenc színed?
- Kék - erre akaratlanul is elpirultam, ugyanis kék volt a szemem - Miért pirultál el? - tette fel a következő kérdést, miközben átnyúlt az asztal felett és a mutatóujjával felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Az érintése hatására kirázott a hideg. A pillantása összefonódott az enyémmel és fogva tartotta.
- Ne csináld ezt - dőltem hátra, de nem tudtam oldalra fordítani a tekintetemet. Egyszerűen vonzottak azok a zöld szemek.
- Mit? - kérdezte, miközben ajkán kaján mosoly játszott - Nem csinálok semmit.
- De igen. Úgy nézel.
- Hogy? - kérdezte és láttam, hogy jól szórakozik rajtam.
- Mindegy hagyjuk. Szereted az esőt? - tettem az asztalra a kezemet, de még mindig nem fordítottam el a fejemet.
- Igen. Nagyon romantikusnak találom.  Akkor a legjobb csókolózni. Bár még nem volt egyetlen igazi csókom sem az esőben. Mármint olyan lánnyal akit igazán kedveltem volna. Te?
- Elmegy.
Nagyon sokat kérdezett. Én pedig ugyanannyit. Ha lehet még jobban elcsavarta a fejemet. Teljesen olyan volt, mintha egy valódi randin egy átlagos sráccal lettem volna. Ritkán éreztem, hogy ennyire kedvelnék valakit, akivel épphogy három napja ismerjük egymást.
Mikor kihozták a kaját / Harrynek fish 'n' chips, nekem pedig rántott sajt rizzsel/ Harry mindenféleképpen meg akarta velem kóstoltatni a sült krumpliját úgy hogy megetet. Ezek után természetesen én is megetettem őt az én rántott sajtommal. Mivel finom volt mind a kettő eldöntöttük, hogy a felénél cserélünk és a másik kajáját is megesszük. Befejeztük az evést és úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy bent üldögélnénk, kimegyünk sétálni. Igaz éppen besötétedett, de ez minket nem zavart. Elindultunk az utcán majd egy térre jutottunk ahol egy szökőkút állt kivilágítva, mellette több pad. Leültünk az egyikre, majd folytattuk a beszélgetést, most a zenéről. Ki mit szeret, meg ilyesmik.
- Én rock rajongó vagyok - mondtam egyszerűen.
- Én is imádom, de a poppot is.
- Vicces lenne, ha nem szeretnéd.
- Igaz az lenne, de az is ha te nem, ugyanis a barátod pop-star, csak hogy tudd.
- Ja igen, benne van valami bandában. Valami One izé. Mindegy is - vontam meg a vállamat nemtörődömséget tettetve.
- Igen? Valami One izé? - vonta fel a szemöldökét és az arcán megjelent egy új  kifejezés. Olyan ismerős volt.
- Aha. És öten vagy hatan vannak azt hiszem - húztam az agyát, mire felállt. Ekkor jöttem rá, hogy mikor van egy embernek ilyen arckifejezése. Ha valamire készül. Márpedig Harry készült valamire. Szemvillanásnyi idő alatt felkapott a padról az ölébe. A lendülettől leestek a cipőim, én pedig elkezdtem rúgkapálni, de erősen kapaszkodtam a nyakába, nehogy leessek. Harry megindult a szökőkút felé. Azonnal el kezdtem sipítozni, hogy nehogy be merjen dobni. Közvetlenül a szökőkút előtt megállt és lerúgta a cipőjét, majd valahogy a zokniját is leügyeskedte. Belépett a vízbe. A fekete farmerjét hamar átáztatta a neki bokáig érő víz.
- Mi a neve annak a bandának? - kérdezte, mikor letett a vízbe úgy, hogy szemben álljak vele. A kezeimet az oldalamhoz szorítva tartotta.
- One Exeption - kezdtem mire a következmény az lett, hogy leszedte rólam a blézeremet és kiejtette a kút mellé - mi ez? Vetkőztetsz?
- Nem, de így jobban áll ez a ruha - mondta egyszerűen - szóval?
- Oké. One Direction - adtam fel.
- Ugye, hogy tudod? - kérdezte olyan hangsúllyal, hogy muszáj volt rá néznem. Az arca csak pár centire volt az enyémtől. Kicsit közelebb húzott magához a kezemnél fogva, így már teljesen hozzápráselődtem a testéhez. Mindeközben az ajkaimra szegezte a pillantását. - Megcsókolhatlak? - kérdezte rekedtes hangon, amire nem tudtam válaszolni, csak egy cseppet közelítettem az ajkaihoz jelezve szándékomat. Vette az adást, ugyanis lassan előrehajolt és ajkait az enyémekre tapasztotta lágyan. Egy rövid csók után kicsit eltávolodott. A szemembe nézett. Én meglepetten néztem vissza rá. Az a rövid csók nem csak egy szimpla játszukelhogyabarátnőmvagy típusú csók volt. Ez egy nagyon igazi volt. Lassan ismét megcsókolt, de most hosszasan. Mintha egy mesebeli világban lebegnék. Ennek az idilli pillanatnak csak az vetett véget, hogy egy hatalmas mennydörgés után ránk szakadt az ég. Harry elmosolyodott és mintha semmi  nem történt volna még közelebb húzott magához. Elengedte a kezemet és a derekam köré fonta az övéit, én pedig a nyaka köré. Ki tudja meddig álltunk ott így? Viszont amikor egy fényképezőgép kattanását hallottuk, meg azonnal szétrebbentünk. Harry mérgesen elkezdte összeszedni a cuccainkat, ám én meg sem bírtam mozdulni, csak álltam az esőben és néztem azt a fiút, aki elrabolta a szívemet.
 

4. fejezet - Kiderült

Teganap késő este ment el Harry. Éppen mielőtt Doug hazaérkezett volna. Még kikísértem és megöleltük egymást, majd adott egy puszit az arcomra. Természetesen azért, mert valószínűleg már milliónyi kép készült rólunk és  játszani kell a szerepünket. Igaz, azt hiszem sajnálom, hogy ez nem történik meg igaziból. Be kell vallanom, ez alatt az egyetlen este alatt nagyon megkedveltem őt. Annyira kedves, nyílt és teljesen megért engem. Az ilyen fiú ritka. Nekem pedig mégis sikerül belefutnom egy ilyen nagyszerű srácba, de ő csak a barátjának tart. Igaz ez a barátság tele van extrákkal. Úgy döntöttünk, hogy úgy csinálunk mintha most kezdenénk randizgatni. Holnap már el is megyünk együtt vacsorázni valami puccos étterembe. Még szerencse, hogy mivel Doug modell, volt már szerencsém ilyen helyen járni és van megfelelő öltözékem.
Az első csókunkat még nem terveztük meg. Azt mondta majd meglep. Nem is tudom. Ha belegondolok, olyan mintha egy kicsit tetszenék neki, de lehet, hogy csak hallucinálok. Végülis ha belegondolunk, akkor ő mégiscsak egy világhírű valaki, aki szinte a világ összes lányát megkaphatná. Miért is kellenék neki én? Sajnos az semmit nem jelent, hogy engem kért meg erre a feladatra. Maximum annyit, hogy nem járna velem igazából, mivel ha akarna, akkor valódi randira hívna el. Talán butaság volt ebbe belevágni. Van egy olyan érzésem, hogy a végén nekem fog fájni . . .
Amikor Doug hazaérkezett, nem akartam neki még mesélni erről. Hamarosan úgyis megtudja, de akkor éppen nem voltam olyan állapotban, hogy beszéljek róla. Egyszerre voltam boldog és szomorú. Meghallgattam hát, hogy milyen volt a fotózás, majd együtt készítettünk vacsit. Spagetti . . . nyammi. Kajálás után én mentem aludni, mert eléggé elfáradtam. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs hogy miért.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Hallo? - szóltam bele a telefonba álmos hangon.
- Szia Em! - hallottam meg Eleanor hangját a vonal túlsó végén - Elárulnád nekem, hogy mit művelsz címlapon HARRY STYLES-val? - kérdezte számon kérőn.
- Ööö . . . Mit csinálok?
- A házatok előtt állsz vele és ő éppen puszit nyom az arcodra. Egy másikon pedig tiszta vörös fejjel mosolyogva téblábolsz az esőben -tájékoztatott.
- Neeee! Basszus! Muszáj találkoznunk. Mindent elmesélek. Fél óra múlva nálad, oké? - pattantam ki az ágyból.
- Okééé . . .
Neeee! Az nem lehet, hogy vörös fejjel mosolygok. Jézus! Ha Harry rájön, hogy bejön nekem, akkor vége. Tuti, hogy nem akar még egy cajt aki odavan érte. Ez kész. Ki kell találnom valamit.
Öltözködés közben milliónyi terv körvonalazódott a fejemben, de akkor leállítottam magamat. Majd El segít. És nem is biztos, hogy neves újság címlapjára kerültem. Egyáltalán nem tuti az sem, hogy Harry meglátja. Ugye? Ugyeee?
Lent a konyhában Douggal futottam össze. Éppen kávét főzött. Kócos haján megcsillantak a "hajnal" fényei. Mosolyogva nézett rám.
- S.O.S. hívás Eleanortól? - ismerte az El-lel közös szokásainkat. Ha korán reggel felöltözve látott ( ami ma egy világos farmer és egy vaj színű, kötött pulcsi egy masnival a mell rész felett ), tudta, hogy barátnőmhöz igyekszem.
- Igen - füllentettem, de természetesen ismer. Kicsit elkomorodott, majd így szólt:
- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz? - egy kis aggódást véltem felfedezni mindig vidám hangjában.
- Persze. Csak még nem tudom, hogy mit kellene elmondanom.
- Ééértem. Nagyjából.
- Na rohanok - lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, közben cselesen kivettem a kezéből a bögréjét és belekortyoltam. - Te vagy a legeslegjobb bátty a világ egyetemben - rebegtettem meg a pilláimat, majd már ott sem voltam. Eleanor tőlünk 5 utcára lakik. Hamar odaértem, igaz az eső így is elkapott egy csöppet. Mikor becsöngettem egy alakot láttam kiugrani egy ablakból, majd a puffanást is hallottam, amint földet ért. Ezután pár szitkozódás, majd még egy puffanás.
- Itt maradt a zoknid - hallottam El suttogó hangját. És leesett.
- Szia Emma. Gyere beljebb - eközben El anyukája kiért, hogy kinyissa a kaput.
- Csókolom Mrs. Calder. Elnézést a korai zavarásért - puffanás.
- Semmi probléma. Eleanor már szólt, hogy jössz, én pedig már a reggelit csinálom. Neked is készítettem - puffanás - Hallottad ezt?
- Mit? - tettettem az ártatlant. Puffanás.
- Hát ezt. Azt hiszem a hátsó kert felől jön - indult volna el pontosan abba az irányba, ahol Louis Tomlinson gyűjtögette éppen a ruháit.
- Jajj Mrs. Calder új virágok? - fogtam meg a karját és elkezdtem csevegni vele a most ültetett hortensiákról. Folyamatosan hátrafelé pislogtam, miközben El mamája kiselőadást tartott a különféle virágok érzékenységéről.
- Nem is tudtam, hogy szereted a virágokat - nézett rám.
- Pedig nagyon.
- Gyere, a hátsó kertben vannak még nagyon szépek - na basszus ezt hogyan oldjam meg?
- Mrs. Calder - torpantam meg - azt tetszett mondani, készített reggelit. Az a helyzet, hogy nagyon éhes vagyok, mert lóhalálában futottam. Mi lenne, ha a virágokat reggeli után tetszene megmutatni?  - még szerencse, hogy miközben ezt mondtam El mamája rám nézett, így nem láthatta a kerítésen kiugró Louist.
- Rendben van. Akkor menjünk be. Szólnál El-nek? - kérdezte és már meg is feledkezett a hangokról. És remélhetőleg a virágokról is.
Gyorsan felszaladtam hát barátnőm szobájába. Nagyon szerettem itt lenni. Eleanor szobája maga volt a megtestesült nőiesség és báj . . . . akkor amikor nem maradt semmiféle nyom az esti kalandja után. A falak halványrózsaszínűek voltak, egy hatalmas franciaágy terpeszkedett a szoba közepén és egy még nagyobb gardrób nyílt belőle. Az íróasztala fehér volt és tele volt ragasztgatva post-itekkel, amikre idézetek írogatott. A kedvencem az ACT LIKE A LADY, THINK LIKE A BOSS!  Azt hiszem ez nagyon igaz. Az ágya mellett volt egy éjjeli szekrény, amin könyveket tartott. Neki nem kellett annyi polc mint nekem. És természetesen az elmaradhatatlan fésülködő asztal a kilónyi sminkes cuccokkal.
- Em! - kiáltott fel, amint beléptem a szobába - Köszi, hogy megmentettél minket - ölelt meg szorosan.
- Nincs mit - nyögtem - El . . . meg . . . foj . . . tasz! - préseltem ki magamból, mire rögvest elengedett.
-  Na akkor most te jössz! - vette a kezébe az újságot. Tényleg ott voltunk Harryvel. Megpuszil, beszáll az autójába, én meg vörös fejjel vigyorgok, mint a tejbetök - Erre mi a magyarázatod?
- Oké. Ülj le! - tanácsoltam. Valószínű ki fog akadni.
- Ajjajjjj . . .
- Szóval, az úgy történt, hogy  . . . - kezdtem bele -  . . . . és akkor azt mondta, hogy lehetnék én is az álbarátnője. Után adott egy puszit, mert remélte, hogy lefotóznak minket. Én meg teljesen belezúgtam. Mármint olyan kedves volt meg figyelmes. És az a mosoly és az a szempár - áradoztam. Ekkor rápillantottam és megláttam az arcán a jól ismert rosszallást.
- Em. Ugye tudod, hogy ez így nem lesz jó. Ő valószínűleg csak egy barátot lát benned, vagy ami még rosszabb, kihasznál. Ezt nem folytathatod -jelentette ki határozottan.
- De . . . akkor mit tegyek? Tényleg bejön.
- Mond el neki - a válasz amit könnyű mondani, de megtenni már kevésbé.
- Nem tudom. Szerintem folytatnom kell. Számít rám. Ha más nem, akkor barátok leszünk. Nekem az is elég. Jobb mint a semmi.
- Emma - jajj a teljes nevemen szólított - tudod, hogy mennyire érzékeny vagy. Egy ilyen srác ha megsért, akkor egy hónapig ki se jössz a szobádból, és majd nekem kell először kiásni téged a papírzsepi hegy alól, majd szétrúgni a barátom legjobb haverjának a seggét - nézett komolyan a szemembe. Igaza volt. Érzékeny teremtés vagyok, de talán kezelni tudom ezt a helyzetet. Mindent meg kell tennem, hogy Harry még véletlenül se jöhessen rá a titkomra. Fel kell vennem egy álarcot, ami elrejti minden gyengéd érzésemet irányába. Igen azt hiszem ez a legjobb megoldás. Act like a lady!
 

3. fejezet - Az álbarátnő

 

 

Harry pontosan érkezett. Már fél órával előtte készen voltam. Nem akartam túlzásba vinni, úgyhogy nem öltöztem át, csak egy vastagabb pulcsit vettem fel. Mikor ajtót nyitottam, kicsit gondterheltnek nézett ki, meg is kérdeztem, hogy mi a baja.

- Semmi. Csak . . . áá majd a kocsiban elmondom.

- Biztos menjünk? Felőlem itthon is maradhatunk.

- Persze, persze.

- Oké, de addig nem indulunk, amíg nem mondod el, hogy mi a baj. - mondtam és tüntetőleg berángattam a házba. Szerencse, hogy Doug nincs itthon. El sem tudom képzelni, hogy mit reagálna, ha meglátná, hogy egy vadidegen srácot beengedek az otthonunkba.

- Na emlékszel, mit mondtam, hogy milyen velem a sajtó.  - kezdett bele.

- Igen . . .

- Hát Paul kitalálta a legjobb tervet, hogy hogyan állítsam le őket. - mondta, de nem tűnt felhőtlenül boldognak.

- Na hát ez tök jó, nem?

- A terv tényleg jó, de nem az én stílusom - túrt bele a hajába, mire az összekuszálódva meredt az égnek. Mint aki most kelt fel. Szent ég! Iszonyat jól áll neki!

- Miért? Persze ha titok nem kell elmondanod. - kérdeztem, de megadtam neki a lehetőséget, hogy ne kelljen válaszolnia.

- Nem titok. Legalábbis előtted nem. Arról van szó, hogy azt találta ki, hogy csajozzak be. - vallotta be.

- De nem emiatt akarod leállítani őket, mert hogy  pont ezzel vádolnak? - faggattam, mivel tényleg nem értettem, hogy hová akar kijukadni. Ennél jobb terv nem is létezik. Ha becsajozna, még pár hétig rajta lógnának, de hamar rájukunnának.

- A lényeg nem ez. Hanem, hogy mindenkivel összehoznak, akivel csak találkozom. -

- Értem. - bólogattam hevesen.

- Szóval a lényeg, hogy szerezzek egy csajt minél hamarabb. Ha kell akkor csak egy "álbarátnőt". És mivel nem szeretnék úgy egy igazi kapcsolatot, hogy kihasználjam a lányt, ezért találnom kell egy álbarátnőt. - fejtette ki a problémát.

- Öööö. . . ez . . . fura.

- Hát . . .

- És van már jelölted? - kérdeztem és reméltem, hogy nem hallatszik ki a hangomból a kíváncsiság. Nem tudom miért, de valami vonzott benne. Ezt persze sosem mondanám el neki. Kizárt. Engem nem bűvölhet csak úgy el.

- Nincs. És ezért lehet hogy jobb lenne ha itthon maradnánk nálad, mert nem akarom, hogy azt hidd csak kihasznállak.

- Jajj én nem hiszem, de ahogy látom, akkor az sem tenne neked túl jót, ha lencsevégre kapnának minket.

- Ne értsd félre, szívesen mennék veled autós moziba. - emelte fel a kezét védekezően, de közben mosolygott.

- Nyugi. Akkor itt maradunk. - egyeztem bele.

- Köszönöm. - nézett hálásan.

Miután adtam neki egy papucsot, körbevezettem. Csak az alsó szinten, azért nem akartam elkapkodni ezt a barátság dolgot. Nagyon tetszett neki a házunk. Elmeséltem neki, hogy miért élünk a bátyámmal egyedül. Mondta, hogy nagyon sajnálja, mire én megnyugtattam, hogy a nagyiék miatt nem szomorkodik egyikünk sem, a szüleink halála pedig Dougot viselte meg jobban, mivel nekem csak kevés emlékem van róluk. Harry érezte, hogy ez nem a legjobb téma, tehát megkérdezte, hogy akkor mit nézünk. Mivel ő a vendég, ráhagytam a döntést. Megmutattam neki a DVD gyűjteményünket, mire azonnal elámult, hogy mennyi van belőlük. Hát igen, Doug nagyon oda van értük.

Amíg ő válogatott, én kimentem a konyhába és készítettem popcornt. Hamar utánam jött és felmutatott két filmet. Az egyik egy horror volt, a másik pedig a Harry Potter negyedik része.

- Ez nagy kedvencem, - emelte fel a Tűz Serlegét - ezt pedig még nem láttam. - célzott a horrorra.

- Szereted a Harry Pottert? - kérdeztem csodálkozva. Én, személy szerint, a legnagyobb rajongók közé tartozom. Még 10 éves koromban kaptam a kezembe az első részt. Egyszerűen képtelen voltam letenni. Egészen addig hozzá sem nyúltam egyetlen könyvhöz sem. Még a szaguktól is undorodtam. Viszont a varázslófiú megváltoztatta az életemet. Attól fogva egyszerűen faltam a könyveket. Igaz nem mondanám magamat olyannak aki minden könyvet elolvas. Csak akkor tud lekötni egy történet, ha pörgős, izgalmas és van benne szerelem. A rossz fiú és az ártatlan, jó kislány története. Ellenállhatatlan.

- Igen. Imádom. A kedvenc részem az első, de mivel ez tűnt a leghasználtabbnak, gondoltam, hogy te ezt jobban szereted - forgatta meg ujjai között.

- Én Potterre szavazok. Nem nagyon vagyok oda a horrorért. Azokat a bátyám nézi csak. Valójában még egy horrort sem láttam - vallottam be, és közben kiszedtem a mikróból a kukoricát és egy tálba öntöttem. Az az illat . . .

- Azt majd bepótoljuk, de akkor nézzük ezt - egyezett bele. - Egyébként ki a kedvenc szereplőd?

- A főszereplők közül Ron. Szerintem annyira jó karakter. Nem egy lángész, viszont kimondottan jól vág az esze a veszély kellős közepén. Amit tud azt alkalmazni is tudja. Nagyon hűséges barát. A mellék szereplők közül pedig a Weasley ikrek. Ők annyira viccesek és pimaszak. Őket nem lehet nem szeretni. Amikor meghalt Fred, nagyon szomorú voltam. Neked?

- Én Hermione párti vagyok. Lenyűgöznek az okos lányok. - válaszolta, miközben a borítót fixírozta.

Visszamentünk a nappaliba és betettük a filmet. Miután lekapcsoltuk a villanyt és leültünk a kanapéra, rám valami furcsa nyugtalanság és izgatottság telepedett. Képtelen voltam kényelmesen elhelyezkedni. Annyit mocorogtam, hogy kínos lett volna, ha Harry sem teszi ugyanazt. Mikor ránéztem látszott rajta, hogy ő is feszült. Egyszer véletlen összeért a lábfejünk. Mindketten megdermedtünk. Hallottam amint nagy levegőt vesz, de nem mozdul. Lassan elhúztam a lábam. Oldalra sandítottam. Harry éppen engem figyelt és arcán féloldalas mosoly játszott.

- Jó a film ugye? - kérdezte, és a hangján hallottam, hogy nehezen tudja visszatartani a nevetést.
- Aha - mosolyogtam rá mire nem bírta visszafogni és elröhögte magát. Hamar kiderült, hogy ma nem tudunk a filmre koncentrálni, tehát amikor a Tűz Serlege kidobta Harry nevét, kikapcsoltuk a Tvt és csak beszélgettünk. Mesélt arról, hogy milyen az élet ha híres, meg hogy mennyire nehéz barátnőt találnia, mert sosem tudja, hogy ki miért kedveli. Én is meséltem. Bevallottam, hogy amíg El nem kezdett el róluk, mármint a bandáról mesélni, nem igazán ismertem őket. Ennek elég egyszerű oka van. Én rockot hallgatok. Szeretem Bon Jovit, a Queent és a Red Hot Chilly Pepperst. Harry egyáltalán nem sértődött meg ezen. Valójában inkább felcsillant a szeme.
Nem tudom, hogy hogyan keveredtünk a témához, de újra szóba került, hogy ki lenne a tökéletes jelölt az álbarátnő posztjára.
- Mindenképpen olyanra van szükségem akiben megbízom és nem híres.
- Mi a baj a hírességekkel?
- Akkor kétszeres az esély a lebukásra - adta meg a nyilvánvaló választ.
- Kik vannak tehát ilyen lányok?
- Hát van egy lány. Illetve kettő. Az egyik Danielle barátnője. Nagyon kedves, meg minden, csak nehéz lenne most szívességet kérnem tőle, amikor Dan és Liam szakítottak.
- És ki a másik? - kérdeztem.
- Te - mondta egyszerűen, közben pedig az arcomat fürkészte azokkal a zöld szemekkel. Bizsergés futott rajtam át.
- Nem is ismersz csak 9 órája - nevettem fel.
- Igaz, de  most többet tudok rólad, mint bármelyik lányról. Tudod, nincs nagyon időm ismerkedni. Vannak persze régi barátaim, de velük alig találkozom.
- Ezt most akkor vegyem úgy, hogy megkértél, hogy játszam el a barátnődet?
- Végül is igen. De persze ezt nem kötelességed elfogadni - magyarázkodott hevesen - Valószínű, most azt gondolod, hogy csak kihasználtalak és nem is akartam veled filmezni - tette hozzá döbbent tekintetem láttán - Pedig nem.
- Nem, nem. Csak kicsit sokkos állapotba kerültem - motyogtam.
- Nem kell most rögtön válaszolnod . . .
- Egy feltétellel - dörzsöltem össze a tenyeremet.
- Mégpedig? - nézett rám összehúzott szemekkel.
- Elviszel a Santiago Bernabeu stadionba egy Real Madrid Barcelona mérkőzésre - ismertettem vele "követelményeimet".
- Hmmm . . . - vakarta meg a fejét töprengő arcot vágva - Áll az alku - mondta végül és kezet nyújtott.
Vigyorogva fogadtam el újdonsült barátom kezét, majd egy nagy öleléssel pecsételtük meg a szerződésünket.